A város és a szimbólumok

(A szavazás eredménye itt tekinthető meg.)

Van-e Salgótarjánnak jelképe? Van-e olyan épületünk, szobrunk vagy természeti képződményünk, amely számunkra, városlakók számára jelképezi a várost, a városban élő közösséget? (Nem a turisták szempontjából érdekel a kérdés, hanem a tarjániak szemszögéből.)

Szinte minden közösségben, településen tapasztalhatjuk, hogy az épített vagy természeti örökség egy vagy több elemét kiemelten kezelik. Ez lehet egy templom, szobor, egy jellegzetes sziklaalakzat, egy forrás, szinte bármi, amire a helyi közösség büszke, hozzájuk tartozik, fokozott figyelemmel kísérik sorsát, megmutatják az idegennek, képeslapra teszik. Ezek a jelképek, bár meglehet, lényegtelennek tűnnek, mégis fontos szerepet töltenek be az életünkben, a gyermekkortól erősítik a kötődést a lakóhelyhez, és a mai világban például a városmarketing fontos elemei lehetnek.

Ilyen kedves, fontos, szimbolikus helyek nélkül egy város tényleg csak egy lakótelep. Na, már most, ha vannak ilyen szimbólumai Salgótarjánnak, akkor melyek is azok? Ha vannak, akkor törődünk-e velük?

Kicsit végigpörgettem a régi képeslapokat, és azt tapasztaltam, hogy a várossá válás időszakában a salgói, somoskői várak és az acélgyár voltak azok a motívumok, amelyeknek esélyük volt, hogy a város jelképévé váljanak. Meglehet, azok is voltak.
1945 után szintén fontos szerepet kap a természeti környezet, gyakran felbukkan újra a képeken Salgó vára, (Somoskő, ugye, már egy másik ország területére került). Sok képeslap jelenik meg a Dornyay turistaházról (előbb Salgó menedékház).
A modern Salgótarján építésnek kezdeteitől a természeti környezet mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a városközpont, az új épületek és jelentős számban szerepelnek az új korszak szobrai.

Vannak olyan helyek,amelyről korábban nem nagyon láthattunk képeket, de napjainkban előtérbe kerülnek: Medves-fennsík, Karancs-hegy, Bányamúzeum.
Aztán ott vannak még a régi híradások, ezek, ugye a bányászatról, az öblösüveggyárról, az új városközpontról, az SBTC-ről szóltak elég gyakran.

Egy kis közvélemény-kutatást szeretnék elvégezni. Kérek szépen mindenkit, aki a ezt a blogot olvassa, szavazzon arról, hogy mit tart Salgótarján jelképének, vagy szerinte mi lehetne az, ha megfelelően bánnánk vele. A blogon néhány hétig látható lesz a kérdőív. Úgy állítottam be, hogy egy személy több lehetőséget is bejelöljön, de azt javaslom, hogy két-három lehetőségnél többet senki ne válasszon.
Nem könnyű egy ilyen listát összeállítani, mert ha jól megnézzük, sok fontos, számunkra jelképes hely már a végóráját éli. Olyan gyorsan pusztulnak a dolgok, hogy egy kicsit körmönfontan tudom csak a kérdést föltenni:
1. Melyik az az objektum, természeti képződmény stb., amelyet Salgótarján szimbólumának tekinthetünk?
2. Mi lehetne a város jelképe,ha megbecsülnénk?
3. Ha jelenleg nincs ilyen, akkor mi volt az, ami talán jelképpé vált és az is maradhatott volna?

Vegyük sorra:
(A képekre kattintva, azokat nagyobb méretben is meg lehet nyitni.)

Medves-fennsík



Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja. Egyedi, változatos táj. Néhány éve kezd felértékelődni a városlakók szemében. Turisztikai vonzereje is egyre nagyobb. Sajnos, a gyepeket kialakító tájgazdálkodás megszűnőben van. Bizony, ez a táj is Salgótarján része.
Vajon meg tudjuk-e őrizni ezt a kultúrtájat a természeti értékekkel, a tájgazdálkodás emlékeivel együtt?


Karancs-hegy

A jellegzetes alakú, kis kiterjedésű hegység a város fölé magasodik. A turizmust inkább a Medves vidéke, a salgói vár vonzotta a korábbi évtizedekben, azonban napjainkban egyre többet emlegetjük a Karancsot. A csúcson épült kilátóról gyönyörű körpanoráma tárul elénk. A hegyet említik Palóc Olimposzként is.


Dornyay turistaház



1935. október 20-án avatták fel a Salgó-Menedékházat. 1965-ben a "kiváló honismertető tudós" Dr. Darnay-Dornyay Béla nevét vette fel."A Salgó-Menedékházban összesen 50 drb. jól felszerelt ágy várja a turistákat. Magyaros butorzata és népies kézimunkái, domborművei, képei stb. pedig szinte páratlanná teszik az egész országban." Egyike azon kevés tárgyi emlékeinknek, amelyek több történelmi korban is jelképpé(?) váltak.
Tulajdonosa némi állagmegóvásról gondoskodott, valószínűleg nem tud forrást szerezni a felújítására.
Vajon megújul-e, és ha megújul, milyen szerepe lesz a város életében? Ez lesz-e még a Dornyay? Vajon hány tulajdonsa lesz még, amíg végleg összeomlik?

Kissé ironikusan ugyan, de a következő kép alapján elmondhatjuk, hogy megvalósult Dornyay álma: a turisták birtokba vették a menedékházat.

A kép forrása: Magyar Kárpát Egyesület hírlevele


Salgó vára



A vár a XIII. század végén épült, teljes kiépítésére 1500 táján került sor. A törököktől való visszafoglalása után szinte megközelíthetetlen, omladozó rom maradt a hegy tetején. 1845-ben meglátogatta Petőfi Sándor: " Talán nem volt Magyarországon vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó."
1938-ban kilátóvá alakították át a tornyot. Ez azonban szakszerűtlen volt. Most, a régészeti feltárás után egy szakszerű kilátó :) található ugyanitt. Félretéve a tréfát: a vár felújítását a Karancs-Medves Alapítvány kezdeményezte. A szervezet elkészítette a felújítás első ütemének kiviteli terveit, de mivel sem a város, sem a megye nem támogatta anyagilag a beruházást, az alapítvány erről lemondott. Végül a Kincstári Vagyoni Igazgatóság karolta fel az ügyet, és a jelenleg látható állagmegóvási, felújítási munkákat elvégeztette.
A kiviteli tervekben egy nemzetiszínű zászló kihelyezése is szerepel. Az alapítvány rendszeresen ostromolja a város mindenkori vezetését, hogy legalább ezt vállalja magára, mindeddig sikertelenül. Talán március 15-én ott lobog majd (ezt feltételezzük minden évben).
Ezen a linken megtalálhatjuk a Városlakó c. kiadvány egyik számát, amelyből megtudjuk, hogy a vár fejlesztését a város fontolgatja, várfogadót, színpadot, csillagvizsgálót képzelnek itt el.
Vajon hány évet bírnak ki a mostani felújítások? Vajon a város most az egyszer tényleg komolyan gondolja?


Meszes-tető, Kálvária


Salgótarján falu szőlői voltak e hegyen Dornyay szerint. 1929-ben kezdték építeni, de csak 1942-ben fejezték be. Bóna Kovács Károly készítette a stációk képeit. A korabeli Salgótarján egyik jelentős tájképi eleme lehetett. A huszadik század második felében visszahódította az erdő, a barlangot befalazták. Ugyanakkor a város közelsége miatt kirándulóhellyé vált. Felújításáról azonban nem gondoskodtak. A nyolcvanas évek elején mindenki tudta, hogy ez a város legtisztább helye, hiszen az a vicc járta, hogy a rendőrök rendszeresen végigfésülik, a tinédzserek meg végigkefélik a hegyoldalt :). Valójában sajnos szemetes, igénytelen környékké alakult.
A rendszerváltás után terelődött a figyelem újra a hegyre, előbb a lépcsők és korlátok felújításával próbálkoztak, majd néhány éve az Ipoly Erdő Rt. visszaállította a régi kálvária képét, a stációk körül eltakarította a növényzetet.


Tarján-patak, Salgó-patak


A vizek fontos szerepet töltenek be a települések életében. Egy patak, kis folyó is megbecsült része lehet egy falunak vagy városnak (gondoljunk a Zagyva-ágra Jászberényben, az új Szinva teraszra Miskolcon). Városunk a Tarján és a Salgó patakok völgyébe települt. Lesz-e ezekből valaha igazi élővíz? Volt egy sétányunk a Tarján-patak mellett. Eltekintve attól, hogy mellette húzódott a vasút, hangulatos hellyé lehetett volna fejleszteni. Ilyenben már ne reménykedjünk?


Acélgyár, acélgyári nagykémény



Hazánk egyik legrégebbi ipari nagyüzeme. Salgótarjáni Vasfinomító Társulat néven jött létre 1868-ban, majd 1881-ben megalakult Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. Később Salgótarjáni Acélgyár, Salgótarjáni Acélárugyár, Salgótarjáni Kohászati Üzemek stb. stb. néven is futott, nekünk azonban elég csak annyit mondani, hogy acélgyár, máris tudjuk miről van szó. Egykor Magyarország egyik legnagyobb vállalata volt.


Szénbányászat



A XIX. század közepén kezdődött a szénbányászat Salgótarján környékén. Nógrád ezen része a magyarországi barnaszénbányászat egyik legjelentősebb területévé vált, a központja pedig Salgótarján lett. Az itt kitermelt szén tette lehetővé, hogy a nehézipar is megtelepedjen a városban.
Nem tudom, hogy a fiatalok mennyire vannak tisztában ezzel, mert a helyi közösség már nem igazán ápolja - egy-két kivételtől eltekintve - a szénbányászathoz kötődő hagyományokat, a múlt emlékeit.
Salgótarjánt a baranszén tette várossá.


Öblösüveggyár


A gyár elődjét 1892-ben alapította az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. Amikor iskolásként, csoportosan látogattuk a gyárat, többek között tudomást szerezhettünk arról is, hogy az országban elsőként itt állították üzembe 1913-ban a hatkarú Owens rendszerű palackfúvó automata gépet. Az öblösüveggyár nem maradhatott ki szinte egyetlen tarjáni képeskönyvből sem, és visszatérő vendégként köszönthették az üvegfúvók a filmhíradók stábjait is.
Emlékszem, ha táborba mentünk, vagy osztálykirándulásra, az éttermekben tüzetesen megnéztük a poharakat, hogy Tarjánban készítették-e az üveget (azokon ugyanis akkoriban azonosítóként még ott szerepelt az St felirat). Lehet, hogy jónéhány menzán a törékeny üvegpoharak túlélik a gyárat?


Fogaskerekű kisvasút



Az acélgyárat kötötte össze Salgó bányateleppel. Ez volt az ország első fogaskerekű, keskenynyomtávú iparvasútja. Elsődleges feladata az volt, hogy Salgóról szenet szállítson a vasgyárba, de a helyi lakosok, kirándulók is igénybe vehették. Minden bizonnyal ez is hozzájárult máig tartó hírnevéhez (és természetesen a romantikus útvonal is).
1952-től már csak anyag- és személyszállításra használták. 1957-ben lebontották.
Úgy tudom, a kisvasút újjáépítését tervezik. Eljátszottam a gondolattal, hogy újra lesz fogaskerekűnk! Nehezen tudom elképzelni, hogy fenntartható vállalkozás lenne. Nem tudom azt sem, hogy hol lehetne a tarjáni végállomása? Mert ha még oda buszozni kell, akkor lehet, hogy a turisták inkább egyből kimennek Salgóra busszal.
Nyilván a tervezők gondolnak a fenntarthatóságra, és a megvalósíthatósági tanulmányok is megfelelően alaposak, aztán meg kerül rá támogatás is valahonnan, mert azért valljuk be: jó lenne utazni a legendás fogaskerekűn.


Bányamúzeum


Magyarország első földalatti bányamúzeuma 1965-ben nyílt meg. Nem ismerem a statisztikákat, de talán ez lehet Nógrád megye leglátogatottabb múzeuma. Salgótarján egyik színfoltja.
A bányamúzeum honlapja itt tekinhető meg.


SKSE pálya


Büszkén mondtuk, hogy a legszebb fekvésű hazai focipálya. Sok-sok ember járt a meccsekre, de ennek, úgy tűnik, vége. Végleg? Habár, most nem tudom, hogy mi a helyzet a pályával, régen jártam már arra, akkor elszomorító képet mutatott.


Salgótarjáni Bányász Torna Club


Salgótarjáni Torna Club néven alakult 1920-ban. Mai napig is Stécéként emlegetjük. 1922-től támogatta a bányavállalat, innentől fogva SBTC. Jól csengő név a magyar futballtörténelemben és méginkább Salgótarján sportéletében. Több ezer embernek nyújtott kellemes perceket a csapat (a nézőcsúcs 15000 fő volt). 1971-72-ben bajnoki bornzérmes volt (vidék legjobbja),1972-ben kis szerencsével a Liverpoolt is fogadhatta volna az UEFA kupa sorozatban. Az 1979-80-as bajnokságban kiesett az NBI-ből.
Mérkőzései jelentős részét a Kohász Stadionban játszotta.


Karancs Szálló


A 84 szobás Karancs Szálló 1964-ben került átadásra. Az épület a modern város egyik jelképévé vált, a megújuló Salgótarján egyik büszkeségeként emlegették. Napjainkra egy kicsit megkopott ez a hír, jelenleg kihasználatlanul árválkodik a megújuló tér egyik meghatározó épületeként. Talán soha nem volt e szállónak igazi szerepe a turizmusban, sokáig szovjet turistacsoportokat fogadott, egy időben arab diákok szálltak meg itt. Korábban hírek szóltak arról, hogy Salgótarjánban konferenciaturizmust fejlesztünk, ezért átalakítjuk a művelődési házat, és a Karancs is újra életre kel. Nem kísérem figyelemmel eléggé az eseményeket; van már pezsgő konferenciaturizmusunk?
Nem is lehet, mert még nincs hozzá szálloda. Újabban a hírek arról szólnak, hogy 2010 végére lesz (?) egy modern szálloda a Karancs helyén.
Egyértelmű, hogy a városközpontban valamit kezdeni ezzel az épülettel, ez már azonban nem az a Karancs lesz, ami volt. Vajon lehet-e még a modern város jelképe? Szerintem esély lenne rá, másrészt azonban szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy wellness szállodaként gazdaságosan működtethető itt, Salgótarján központjában (de nem is vagyok idegenforgalmi szakember). Ne legyen azonban igazam.


Garzon ház


Úgy tűnik, néhány évtizeddel ezelőtt minden nagyobb városba kellett legalább egy toronyház. Ez volt akkoriban a fejlődés és modernség szimbóluma? A 15 és 18 szintes ikertornyok gyakori szereplői a Salgótarjánról készült filmeknek, fotóknak. Jellegzetes, környezetükből kimagasló sziluettjük valóban elég feltűnő. Ahogy nézegetem a városközpontról készült felvételeket, az az érzésem, hogy ide is illenek, sokat "dobnak" a város képén.


Modern városközpont



Lehet azon vitatkozni, hogy szükséges volt-e a régi város lerombolása, vagy sem. Lehet merengeni a régi képeslapok, fényképek fölött, hogy a régi tarjáni városközpont szimpatikusabb volt-e vagy sem. Úgy érzem, hogy ez csak egy furcsa, megmagyarázhatatlan nosztalgia az után a város után, amelyet valójában sokan már nem is láttunk. S ha mélyebbre ássuk magunkat, akkor rátalálunk a poros, sáros utcák, az egészségtelen környezet, a nyomortelepek leírására is. Hajlok arra, hogy a városnak nem volt más választása, csak a modernizáció. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittük itt-ott. A régi városközpontot sokan már nem láthattuk, de a régi Városházára még emlékszünk. Ezt például nagyon sajnálom, hiányzik a központból, de lehet, hogy furcsa látvány lenne itt a kopott öreg..Nem tudom.
1968-ban elsőként Salgótarján kapta meg az eredményes városfejlesztésért a Hild János Urbanisztikai Emlékérmet (erről majd bővebben egy másik bejegyzésben ejtek szót).
Úgy tűnik, a városközpont fejlesztése ma is kiemelt szempont, hiszen állítólag több mint egymilliárd forintot nyert az önkormányzat a Fő tér rekonstrukciójának folytatására. Egyébként szép-szép a Fő tér, de nekem egy kicsit rideg. A legjobban a víz tetszik benne, az, hogy fiatalok mezítláb szaladgálnak a vízsugarak között a szökőkúton. Bárcsak már látnám, hogy letelepednek a gyepre is. A fém vallatópadokra és a márvány koporsókra viszont nem szívesen ülök le.


Következzék néhány szobor, amelyek vissza-visszatérő motívumként megjelentek a városról szóló könyvekben, képeslapokon, filmekben.

Partizánemlékmű


Készítette Id. Szabó István 1965-ben.
A szobrot a rendszerváltás után lebontották, a salgótarjáni szoborparkban kapott helyett. A megüresedett helyre pályázatot írtak ki. Egy Niké szobor terve nyert (amelyet a város új szimbólumának szánnak).
Nem tudom, talán ezt mégsem kellene. Valamelyik nap felnéztem a benzinkút elől a hegyre. Ez már nem az a városrész, ahová Pléh Öcsi letekintett. Áruházak, benzinkút, a Vásárcsarnok épülete... nekem nem az a környék, ami fölé egy Niké szobrot elképzelnék, elég disszonáns lenne számomra. Inkább a kilátó terve tetszik, hiszen innen a város szebb vagy legalábbis érdekesebb képet mutat, mintha lentről nézzünk fölfelé. A kilátó hiányában legyen a nemzetiszínű lobogó. Ez is jobb, mint a semmi. Viszatérve a partizánemlékműhöz. Azért került a listára, mert látok némi párhuzamot hasonló alkotások és települések kapcsolata között. Szóval, egy város, és fölötte egy hegyen egy szobor - szinte törvényszerű, hogy idegenek előtt a város szimbóluma legyen. Jól gondoljuk meg, hogy mit rakunk erre a helyre!

Felszabadulási emlékmű

Somogyi József 1967-es alkotása.










Fegyvert fogó munkás


Tanácsköztársasági emlékmű
Tar István alkotása (1959). Az 1918-19-es évek eseményei közül egyre inkább előtérbe kerül a salgótarjáni munkások szerepe a csehszlovák csapatok visszaverésében. Úgy tudom, hogy néhány éve Salgótarján el kívánta nyerni a Honvédő Város címet, arról azonban nincs információm, hogy sikerült-e?

Minden bizonnyal a sort lehetne még folytatni.
Salgótarján jelképe sokáig a munka volt. Amikor megnyíltak az üzemek, bányák, a munkalehetőség vonzotta ide az embereket. Az én listámra ez már nem fért fel. Vajon miért?

Úgy tűnik, vegyes a kép. Látjuk azonban azt is, hogy vannak tervek. Ezek alapján talán lesz fogaskerekű kisvasutunk, wellness konferencia központunk, szépülő főterünk, Niké szobrunk, megújul a Dornyay és a salgói várban lehozzák nekünk a csillagokat is az égből.
Úgy legyen! Úgy legyen? Úgy lesz?