A beszakadt híd

Posted By: Drexler Szilárd - vasárnap, november 14, 2010


Nagyjából tíz éve, a Madártani Egyesület akkori igazgatója, Jánossy László egy fénymásolt fényképet nyomott a kezembe. A kép egy viaduktot ábrázolt, amelyen egy keskeny nyomtávú ipari sínpáron egy kis szerelvény várakozott. Az előtérben emberek álltak és a fényképezőgép lencséjébe néztek.
Laci nem véletlenül mutatta ezt a fotót. Üvegnegatívra készített sztereo fénykép volt, a szélén a fotós, Klösz György kézírásával, amelyből kiderült, hogy a fénykép a somoskői viaduktot ábrázolja, 1873 körül. Hazahoztam a fotót, meg is mutattam néhány embernek, de senkinek nem ugrott be, hogy hol lehetett ez a híd, ilyen fotót ugyanis a környékünkről még nem láttunk - és mondom, nem a legjobb minőségű fénymásolat volt.

Két hónapja azonban megjelent a National Geographic-ban is a fénykép. Ekkor már jól látható volt a kép jobb felső sarkában a somoskői vár sziluettje. Felhívtam Prakfalvi Pétert, aki tudta, hogy a somoskői kőszállító kisvasút nyomvonalán volt egy híd, amely összeomlott, talán a múlt század elején.



Nosza, felkerekedtünk, hogy megnézzük, a fotón látható viadukt azonos-e a már feledésbe merült híddal.

Sokan csak a fogaskerekű kisvasutat ismerik, pedig egy nem kevésbé festői útvonalon, egy másik ipari vasútvonal is üzemelt a Medves peremén. Az eresztvényi, somoskői, macskalyuki bányákból szállították rajta a követ Somoskőújfaluba. A vasúti nyomvonal ma is könnyedén bejárható, ennek egyik része az Eresztvényt Somoskővel összekötő Petőfi-sétány. Somoskőújfalu és Eresztvény között pedig egy ipartörténeti emlék, egy alagút is fennmaradt e vasútvonal múltjából.

Eresztvény felé haladva, szinte közvetlenül az alagút után állt a híd. Az, hogy ez egy három pilléres, közel húsz méter hosszú viadukt volt, nem is nagyon tudtuk - idáig. A Klösz György által készített fotó eddig az első és egyetlen kép, ami fennmaradt erről az építményről.

A helyszínen könnyen meggyőződhettünk arról, hogy a beszakadt híd - mert a somosiak így ismerik - azonos a fényképen látható viadukttal.
Péter emlékezett rá, hogy voltak arra utaló források, hogy a híd leszakadt, ezért a vasutat másik nyomvonalon vezették tovább (ez a ma is bejárható nyomvonal). A helyszínen azonban felmerült bennünk, hogy minden bizonnyal híd nem akkor szakadt be, amikor terheletlenül állt nagy magányában, hanem lehetséges, hogy éppen egy szerelvény haladt át rajta. A bazaltkövekből épült pillérek egyszerűen szétrázódhattak az idők során a szerelvények által keltett rezgésektől.




Hol van?




Itt van!


Szerencsére segítőnk is akadt, egy erdőben gombászó somosi ember Balázs Pali bácsihoz irányított bennünket. Pali bácsi az utolsó ritzer a környékünkön, gyerekkorából még emlékezett a viaduktra, fel is ismerte a fénykép alapján. Elmondta, hogy a híd valóban akkor szakadt be, amikor a követ szállító szerelvény áthaladt rajta. A mozdony éppen átért, vagonok azonban a mélybe zuhantak. Egy ember, a fékező is szörnyethalt a balesetben.

A viadukt története ezzel nem ér véget, Péter éppen adatokat, cikkeket gyűjt. Van még néhány tisztázásra szoruló kérdés, például az évszámok tekintetében. Remélhetőleg ebből a történetből egy cikk is kikerekedik majd.

Éppen ezért nem is szaporítanám a szót én sem tovább, Balázs Pali bácsiról, az utolsó ritzerről még tervezek majd egy bejegyzést, későbbre néhány fotót is tartogatok erről a vasútvonalról.

Valamit azért még fontosnak tartok bemutatni. Mégpedig a fényképészről szeretnék ejteni néhány szót.
Jánossy Laci barátom ezt írta nekem róla:
Ükapám, Klösz György a Monarchia egyik legjobb fényképésze volt, a legtöbb képe a XIX. szd. utolsó harmadában készült. Klösz György 1844-ben Darmstadtban született és elvégezve a gyógyszerészetet, onnan települt át először Bécsbe, majd onnan hamarosan Budapestre, ahol Fotó műtermet nyitott. Portrékat és sok utcai képet készített, de járta az országot is szekéren és a szegedi árvíztől felvidéki vagy burgenlandi kastélyokig mindenfélét fotózott. A 30x40 cm-es üveglemezre hosszú késsel maga vitte fel a szekéren, sötét lepel alatt a fényérzékeny ezüstbromid-zselatin réteget és nagyon nagy, fából készült bőrharmonikás fényképezőgépével egyetlen képet exponált. A gépe a Kiscelli Múzeumban van kiállítva. Ládákba gondosan csomagolva nagyapám őrizte meg az üveg negatívjainak jelentős részét. 1948-ban két úr revolverrel bement hozzá és elkobozta az anyagot (államosította), szerencsére nem ment tönkre, hanem a Munkásmozgalmi Múzeumba került (ma Történeti Múzeum a Budai Várban).

Ez a fénykép Klösz Györgyöt ábrázolja kb. 28 éves korában, amikor Somoskőn és Salgótarjánban járt. Budapesten halt meg 1913-ban.
Salgótarjánban több sztereo képet is készített, amelyek eddig nem voltak ismertek a helyi kutatók előtt. A hídról készült fotó eredetije is sztereo felvétel.



Itt állhatott Klösz György a kamerájával, amikor a felvételt készítette:


A kopár völgyek és domboldalak helyén ma már egy szép erdőt találunk itt.

Nos, ennyi. Mindig van új a nap alatt.

21 megjegyzés:

  1. Fiúk gratulálok, csak így tovább! Tényleg szenzációs a produkciótok.
    Kovács Bodor Sándor

    VálaszTörlés
  2. Köszi a cikket Szilárd!

    A hidat én is megtaláltam, de azt hittem, háborús áldozat, esetleg erózió, vagy felújítási pénzhiány okozta a vesztét az 50-es években.
    Az alagút mikor épült? Egyszer egy vendégtúrázóm arról mesélt, hogy a nagyapja volt (talán) a lőmester.

    üdv
    Miheller Tibor

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Köszönjük, Sanyi!
    Tibor! Nem tudom, hogy pontosan mikor épült az alagút, ezt ki lehetne deríteni, de nekem itthon nincs semmilyen forrásom ehhez. Amúgy kérdés az is, hogy mikor épült a viadukt (nyilván az alagúttal egy időben), de az is, hogy pontosan mikor omlott össze.

    Szilárd

    VálaszTörlés
  4. Szia, Szilárd!
    Engem is izgat a viadukt. A Nógrád Megyei Levéltárban próbáltál már utánajárni a híd történetének? Szerintem kell, hogy legyen anyaguk róla.
    Tegnap feltöltöttem a Geopark honlapjára egy ajánlót a cikkről.
    Szia,
    Godó Kriszti

    VálaszTörlés
  5. És a többi képet is láthatjuk majd?
    KBS

    VálaszTörlés
  6. Kedves Kriszti!
    Köszönöm az ajánlót! Péter elég alaposan tájékozódik most viadukt ügyben, minden forrást megpróbál felkutatni.

    Szilárd

    VálaszTörlés
  7. Szia Sanyi!
    Az lenne az igazi, ha pl. a múzeum megszerezné a többi képet is, és azokat pl. sztereóban is meg lehetne nézni, akár a múzeumban is.
    Én három fotót láttam a környékről, de lehet több is. A képek ugyanis a Nemzeti Múzeum Történeti Fotótárának a tulajdonában vannak. Jó lenne közkinccsé tenni azokat Salgótarjánban.
    Szilárd

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok, itt ismét Miheller Tibi!

    Bár nem beszéltünk róla, de volt lejjebb is egy kis alagút, az "erdészházi" sorompónál, de az hamar beszakadt és a "Sipka-szoroshoz" hasonló bevágásként használták tovább a nyomvonalat.
    Az általam említett "lőmester" jegyzeteiben le volt írva, mennyi robbanóanyagot használtak az alagútépítéshez, stb. A mesélőm apja, ha jól emlékszem, Somoson állomásfőnök volt.
    MT

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Erről az alagútról nem tudtam. Amit írsz, nagyon érdekes. Nekem úgy rémlik, hogy ennek a kisvasútnak a részletes történetét még nem olvastam sehol. Ha tényleg így van, vagyis nincs még összegyűjtve, leírva, akkor érdemes lenne valakinek ezzel foglalkoznia.
    Szilárd

    VálaszTörlés
  10. sziasztok!

    érdekel ez a történet... vagy 8 éve bejártam a nyomvonalat, akkor egy helyi idős úriember mesélt a vasútról, így a leszakadt hídról is. elmondásából mára annyi maradt meg bennem, hogy ezt a vasutat a vecseklői szén leszállítására építették 1870 körül. később a szénbányához kötélpálya épült, a vasutat felbontották, majd a kőbányászat fellendülésekor ismét lefektették.
    a harmincas évekbeli térképek még a hídon át vezetik a nyomvonalat, az ötvenes években már az elkerülő nyomvonal látható.
    az említett "kis alagút" pontosan hol volt?

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  12. Mindez megerősíti bennem, hogy érdemes lenne megírni a kisvasút történetét. Az évszámok tekintetében pl. sok mindent tisztázni kell.
    Tibor talán megosztja velünk hamarosan, hogy hol is volt a kis alagút.
    Érdemes lenne egy tavaszi túrát is rászánni erre a nyomvonalra. Somoskőújfalu - Macskalyuk.
    Tibor? Mit szólsz hozzá? Jöhetne történész, geológus (gondolom, Péter), akik ismeretterjesztő programmá tehetnék ezt a túrát.

    Szilárd

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok, itt ismét Miheller Tibi!
    Remélem, Peti itt lesz még a városban, kár lenne még egy embert elveszíteni...
    Ha a volt somosi rakodó felől elindulsz a S- jelen Salgó felé, a temető után jön a nagy töltés, majd a fenyvesen át levágja a turista út a régi vasút nyomvonalát. Mikor visszér rá, rövidesen balra látni lent a házakat, jobbra szemetet, szemből pedig egy viszonylag rövid bevágást az apoka (? Peti majd lektorál)és glaukonitos homokkő rétegben. Ez volt az elmesélő szerint a rövid alagút. A túloldalán jobbra van az "erdészház" feljárója, itt szokták lezárni a sorompót. A sorompótól jó kétszáz méter a nagyalagút szája.
    A tavaszt egyeztethetjük, bár eléggé ki lesz töltve zöldutas túrával.

    VálaszTörlés
  14. a völgyhíd összeomlásáról két hírt is találtam az országos levéltár honlapján.

    rá lehet keresni, illetve ide felraktam a két kivágást: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9011033

    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Nagyon sok hasznos információt adtál. Péter is gyűjti gőzerővel az adatokat. Úgy tűnik, hogy valóban szénszállító kisvasút volt korábban.
    Lehet, hogy a fénykép a szénszállító kisvasutat ábrázolja? Nagyon úgy tűnik. Ebben az esetben viszont ez egy kisebbfajta helyi szenzáció. A sokat emlegetett fogaskerekű mellett tehát van egy fotónk a somosi szénszállító kisvasútról is (?).
    dsz

    VálaszTörlés
  16. klösz györgy fotóján a gőzmozdonynak láthatóan nincs meg a hátsó "lemeze", valószínű, hogy a mögé besorozott kocsiban a kazán fűtéséhez használt szén utazik. így nézve mindenképp szénszállító kisvasút :-)
    van némi esélye, hogy a képen látható gőzmozdony áll ma a közlekedési múzeumban. pár napja megnéztem, az adattáblája szerint 1870-es gyártás.

    VálaszTörlés
  17. Nem érzem feladatomnak, mert nem vagyok szekértő a témában, de egy honlapot érdemes lenne összerakni a Salgótarján környéki ipari vasutakról (leírással, fotókkal, dokumentumokkal). Segíteni szívesen segítenék, az általam gyűjtött archív fotókat is felajánlanám, a jelenlegi állapotról készítenék fényképeket stb.

    Gyűjtögetem a fotókat az ipartörténeti, táji, népi emlékekről, emberekről. A salgói fogaskerekű kapcsán kapott fényképek között van egy mozdony, Rákos felirattal.
    Ez itt közlekedett vajon? Elképzelhető, hogy a salgói gépműhelyben javították?
    dsz

    VálaszTörlés
  18. Szilárd!
    A "RÁKOS" nevű mozdony Szirk-Rákos vonalon dolgozott. A gyári tábláján lévő 3016-os szám alapján beazonosítható. Ezen a vonalon is volt egy impozáns híd, egy fotóm van ami itt készült.
    A RIMA tulajdonában is volt az üzem.

    Kriston Laci

    VálaszTörlés
  19. Magyarország első vonatrablása (egyébként sikeres) 1945-ben a kisvasút alagútjánál történt, mikor elvitték a kőbányászok fizetését, amit a vonat szállított

    Márkus László

    VálaszTörlés
  20. A medvesi kisvasút

    Kapcsolódik egy „vadnyugati” kaland is a kőszállító vasúthoz. A hírhedt vonatrablás 1948 nyarán egy

    szombati napon történt. Délután körülbelül három órakor elindult egy „pénzszállító” szerelvény

    Somoskőújfaluból a bányákba, hogy a négyszáz dolgozó felvegye kétheti fizetését. A százezer forint

    körüli összeget három aktatáskába tették, melyeket a vonat végéhez kapcsolt kocsiban tisztviselők

    őriztek. Amint a szerelvény kiért a településhez közeli alagútból, a vágányon egy kidöntött fát

    pillantott meg a mozdonyvezető. A vonat megállt, s a lesben álló, géppisztolylyal felszerelt, álarcos

    banditák megtámadták a mozdonytól körülbelül ötven méterre lévő, pénzt szállító vagont. A támadók a

    zsákmány megszerzése után a bozótosba vetve magukat elmenekültek. Az Iparügyi Minisztérium ötezer

    forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. A tettesek kilétére csak évekkel később derült fény.

    Az 1950-es években öt gőzmozdony teljesített szolgálatot a vonalakon, melyek Borcsa, Marcsa, Kati,

    Piri és Zsuzsa névre hallgattak. A gőzösök a somoskőújfalui mozdonyszínben voltak „elszállásolva”,

    1960 körül már megjelentek a dízelmozdonyok is a síneken.

    A kőszállító vasút fenntartása a termelést jelentősen megdrágította, mert nagyszámú munkás állandó

    alkalmazását tette szükségessé. Ezért rövid távon a kisvasút vonalának lerövidítését, hosszú távon a

    drótkötélpályán történő szállítást tartották a helyzet megoldásának. Végül a Medvesen 1962-ben

    befejeződött az országos jelentőségű bazaltbányászat, s 1963. január 1-jén az iparvasút forgalmát is

    megszüntették.



    --------------------

    A Karancs-medvesi füzetből való hiteles leírás Frics Gyuszi Bácsi gondos gyűjtőmunkája alapján:

    Pénzrablás az alagútnál

    Az eresztvényi kőbányáktól keskenynyomtávú kisvasút vezetett le Somoskőújfaluba, ahol kőzúzó és

    rakodó működött. A síneket a 60-as években felszedték, ma már csak a földtöltések és 150 méter hosszú

    alagút (a helybeliek "dunel"-nak nevezik) mutatja az egykori vasút helyét.
    Ennél az alagútnál történt a pénzrablás 1947 táján. A kőbányászok fizetését vasúti szerelvénnyel

    vitték fel a bányákhoz. Azaz csak vitték volna... A vonat indulását a somoskőújfalui rakodóról egy

    ember jelezte. Úgy csinált, mintha a nagykabátját rázná ki a portól. Egy másik ember a dunel feletti

    dombról figyelt, vállára vette kaszáját és elindult Salgó felé kaszálni. Ezt a mozdulatot a dunel

    túlsó oldalán lévő rablók jól látták és rádöntöttek a sínre egy, már előre befűrészelt nagy nyírfát.

    A pénz az utolsó kocsiban, egy személyszállítóban volt. A vonat az alagút utáni bevágásban még el sem

    érte a kitérő váltóját, amikor a mozdonyvezető észrevette a síneken keresztbe döntött nagy fát. Meg

    kellett állni, két géppisztolyos rabló pedig a domboldalon leszaladva kivette a személykocsiból a

    pénzt és eltűnt. A teljes összeg 105.000.- Ft volt, ami akkor nagy értéket jelentett. A rablók

    távozása után a személyzet lekapcsolta az utolsó kocsit és a lejtős pályán, kézi fékkel szabályozva

    leereszkedtek a kőzúzóhoz. Onnan azonnal megtelefonálták a kőbányákba a történteket és kérték a

    munkásokat, hogy vonuljanak fel a csehszlovák határhoz, hátha arra felé akarnak a rablók megszökni.

    Ezek azonban Salgótarján felé vették útjukat. Hosszú ideig tartott a nyomozás. A banda egyik tagja

    sofőr volt és állítólag ő szállította a nyomozókat. Így minden mozdulatról tudtak. Végül aztán minden

    rabló lakat alá került.
    Ez után a résztvevőkkel lejátszatták a rablást helyszínen. A fél falu kint volt a dunelnál.

    VálaszTörlés
  21. Fóti Andor Kelepcében az alvilág című regényében a történet meg is van örökítve.
    A fejezet címe: Az álarcosok bandája

    A karancs völgyében egy pici faluban lakott a bandavezér akit majd halálra is ítéltek (egy szlovák rendőr) sok bűncselekményért és gyilkosságért

    A regényben csak fiktív nevek vannak ám a volt lakhelyén a faluban mindenki tudja ki is volt az "utolsó magyar betyár"...

    VálaszTörlés

Copyright © A mi vidékünk

Designed by Templatezy