Réti kereszt

A Medves-fennsík egyik karakteres, gyakran látogatott és fényképezett helye a Rónafalu fölötti Réti kereszt. Számtalan kiváló fotó látható róla az Interneten.Nem csoda, hiszen nagyon fotogén hely, legyen bár előtérben a fennsíkon átfutó út, vagy a háttérben a Karancs és a Salgó, netán egy téli naplemente, szinte mindegy, milyen szögből tekintünk rá: egy nagyon szép tájképi elem.
Itt biztosan megállnak egy pár percre a túrázók, fújnak egyet a futók és pihennek a kerékpárosok.

A réti kereszt a csillagok alatt

Több mint száz éves emlékről van szó.
2000-ben, egy nyári napon találkoztam itt a Rónafaluban élő Kiss Norberttel, aki éppen a füvet nyírta a kereszt körül. Addig a napig én sem tudtam, hogy az ő családjuknak köze van ehhez a feszülethez. Ekkor állapodtunk meg abban, hogy a Karancs-Medves Alapítvány a Rónafaluért Baráti Társaságon keresztül támogatja a kereszt felújítását, így 2001-re, mire 100 éves lett, az addigra már kissé megbillent feszület újra egyenesen állt, új festést kapott és a megkopott felirata is megújult.

Ezek után egyre fokozottabb érdeklődést tanúsítottak a Medves vidékén élők a feszület iránt, ha lehet azt mondani, felkapott hely lett. Napjainkban láttam róla néhány nagyszerű fotót, és elgondolkoztam azon, hogy érdemes lenne felderíteni a feszület történetét. Sok érdekes dolgot találtam.
De nézzük meg közelebbről a helyet:

Még mindig a csillagok alatt, de már a hold fénye is bevilágítja a tájat

Ami már messziről feltűnik, az a kereszt mellett álló fa. Ez egy gledícsia, nevezik lepényfának és krisztustövisnek is. Láthatunk ott egy orgonabokrot is, de a történetünk szempontjából ez most érdektelen. A fáról majd később.
A feszületet közelebbről megvizsgálva, egy nagyon szép, míves munkát láthatunk.

Egy Szent Borbála ábrázolást is felfedezhetünk rajta. Szent Borbála a bányászok védőszentje.

Norbit megkértem, hogy segítsen kideríteni a kereszt történetét. Korábban ugyanis mesélt nekem néhány érdekességet: úgy tudta, hogy a feszületet azért állították, mert a családban volt annak idején egy beteg kisfiú, aki a csodával határos módon gyógyult meg. Megemlítette, hogy a fát, illetve annak magját  messziről hozatták, talán a Szentföldről.
Ezt a történetet talán a dédnagymamájától hallotta, aki, míg élt, rendszeresen kijárt a kereszthez és gondozta annak környezetét.
Most azonban többet szerettem volna tudni a Szent Borbála szoborról, a gledícsiáról, a keresztet állító családról. Norbi édesanyja segített ebben.
Most következzen Kiss Lászlóné, született Hulitka Zita története:
A családunk felmenői állították a keresztet a földjük végében, a Salgóra és a medvesi bányákba vezető út kereszteződésénél. A terület nem szántó volt, hanem rét, kaszálóként hasznosították, így lett a neve Réti kereszt.
A család tagjai mindannyian bányászok voltak. Dédnagyapám, Ondrécska János is bányában dolgozott. 1895-ben, 20 évesen egy gyutacs felrobbant a kezében és szörnyethalt. Özvegye és három hónapos kisfia maradt utána.
Ondrécska Terézia, aki a keresztet állíttatta János testvére volt. Férje Kadlót Andor.  Az ő neveik láthatók a kereszten.
A krisztustövisfa csemetét állítólag messziről hozatták. Amikor a TSZ-t kezdték szervezni 1957-ben, akkor kerítette be a keresztet Ondrécska István és neje Kadlót Erzsébet, akik a kaszáló és a feszület örökösei voltak.
Amíg nem volt a falunak temploma, addig istentiszteletekre, Úrnapi búcsúkra, Búzaszentelőkre is sor került itt.
2001-ben került sor az első felújításra, majd 2007-ben a salgótarjáni Ponyi család felújította  a festést és padokat helyezett ki a kereszt mellé.

A képen középen látható özv. Ondrécska Jánosné, bal szélén a 16 éves Ondrécska Istvánné Kadlót Erzsébet, jobb szélén Ondrécska István. A fotó 1918-ban készült.

Ma már nehéz kibogozni, hogy mi volt valójában a kereszt állításának az oka. Lehetett akár a beteg kisgyerek is, hiszen a feszületet egy házaspár állította, de a szerencsétlenül járt bányász testvér emlékére állított kereszt is elképzelhető, hiszen ott van rajta a Szent Borbála ábrázolás.

Egy nagyszerű könyv, a Nógrád megye népművészete így ír az útmenti feszületekről:
" ... jellemző módon természetfeletti élmények-kapcsolatok, különféle fogadalmak eredményeként jöttek létre, másrészt a parasztság társadalmi normái - közösségi aktivitás, egyéni gazdasági mód, sors: gyermekáldás elmaradása, egyéb csapás - szabták meg az alapítás vállalását. Ezeket jellemzően térbeli elhelyezéssel a település természetfeletti jelentőségű pontjain: a község határán - se nem itt, se nem ott helyen - vagy útkereszteződésnél, ahol a "középpontból ered a bűverő" (PINTÉR S. 1880:65) illetve hidak levegőben vezető útvonalánál emelték, a krízishelyzetek - rontás, kísértetes jelenségek és egyéb ártalmak - ellensúlyozására."

Útkereszteződésnél emelték, a határban áll...

A fentieket olvasva, a Réti kereszt tökéletesen illeszkedik a sorba. Régen mellette haladtak el a bányászok, ha a medvesi tárnákhoz indultak dolgozni és a nap végeztével mellette vezetett az út hazafelé.
Szent Borbála a bányászok védőszentje. A kis szobor a feszületen azt a változatot erősíti, hogy egy vagy több elhunyt, megsérült bányász emlékére állíttatta a család. Nagy valószínűséggel a húsz évesen elhunyt Ondrécska Jánosnak állítottak emléket, de a szerepe nem elsősorban az emlékezés lett aztán, hanem a nehéz munkát végző bányászok megóvása a bajtól.

Borbála egy nagyon szép lány volt, akit pogány apja a széltől is védett. Valahányszor kereskedni indult, lányát egy magas toronyba záratta. A lány régóta vágyott a keresztségre, amikor az apja megtudta, hogy lánya el akarja hagyni ősei hitét, azonnal meg akarta ölni. Borbála ekkor még el tudott menekülni, de később bíró elé került, aki fővesztésre ítélte. Az ítéletet az apja hajtotta végre. Amikor azonban a férfi hazafelé tartott, egy villám halálra sújtotta. A lány sírjánál hamarosan csodák történtek.
A tisztelete a 9. században kezdődött. Apja villám általi halála miatt a villámcsapás és tűzvész ellen is kérik oltalmát, ezért a vészharangra rá szokták vésni a képét. Ezáltal lett a harangok és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesült erejét, ez a gyenge és minden erőszaktól távol álló szűz hamarosan a tüzérek védőszentje lett. Védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett.
Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/1204-235.html

A kis szobor egy cibóriumot tart a kezében. Ez az áldozáshoz használt ostya tartására szolgáló kehely. Borbálát a hirtelen és készületlen halál elleni oltalmazónak tekintik, és remélik, hogy közbenjárására haláluk előtt részesülnek az Úr szentségeiben. Erre utal tehát a kezében tartott kehely. S a bányászoknál vajon ki félhetett jobban a hirtelen haláltól?

Na, most térjünk át a fára!
Annyira jól hangzott, hogy a Szentföldről hozták a csemetét vagy a magot, hogy sokáig le sem esett nálam, hogy bizony az onnan származó növények itt nem élnének meg szabadon. A fa egy gledícsia (Gleditsia triacanthos), vagy lepényfa. Nevezik krisztustövisnek is, de nyilvánvalóan nem ebből fonták a töviskoszorút (a Közel-Keleten számtalan tüskés fa- és cserjefaj él, amely szóba jöhet e téren).

Hosszú tüskéi miatt terjedhetett el róla, hogy ebből készült Jézus töviskoszorúja. Ennek a fafajnak a hazája az atlantikus Észak-Amerika. Leginkább a síkságok és a folyóvölgyek üde talajain nő. Európában közismert parkfa, az 1700-as évek óta ültetik. Hazájában 120 éves kort ér meg és 30 méter magasra nő. Nálunk a 80 évesnél idősebb fák ritkák.

Mikor ültethették a Réti kereszt mellé a gledícsiát? Sajnos, erre Norbiék nem tudtak választ adni, de így legalább lehetőséget adtak egy kis nyomozásra. 
Amikor a keresztet készítették, 1901-ben? Ezt kizártnak tekinthetjük, hiszen ez a fa akkor már több mint 110 éves lenne.
Van még egy feltételezés. Talán akkor, amikor a salgótarjáni Kálvária létesült, hiszen a Kálváriára vezető lépcsősor mellett is gledícsiák sorakoznak. A Kálváriát 1929-ben kezdték építeni, de csak 1942-ben fejezték be. Ekkor hoztak volna egy csemetét is a Medvesre? Ez már talán hihetőbb, de emlékezzünk csak, ekkor még nem volt bekerítve a kereszt (meg aztán kérdés, hogy a lépcsősor mellé valójában mikor ültették a fákat?). Arra viszont Lévárdi György hívta fel a figyelmemet, hogy amíg nem volt kerítés, a csemete nem biztos, hogy megmaradt volna (pl. a legelő állatok miatt). A legvalószínűbb tehát, hogy akkor ültették a fát, amikor a keresztet körbe kerítették, tehát 1957-ben. Ezek szerint a fa az idén 55 vagy 56 éves (nem tudni, milyen korú volt a csemete). Jó termőhelyen egy magasabb fát kellene látnunk, de úgy tűnik, nem legjobbak a környezeti feltételek a fennsíkon a gledícsiának. Ez azonban nem baj, hiszen így lett számunkra látványos az alakja. A kedvezőtlen feltételeket alátámasztja az is, hogy én nem emlékszem, hogy láttam volna valaha is rajta termést.

Gledícsiák a Kálváriára vezető lépcsősor mellett. Vajon mikor ültették őket? Ugye, szebb a magányosan, zord körülmények között álló krisztustövis a Medvesen?

A gledícsia termése. A magot körülvevő kocsonyás, édes anyagot tüdőbaj esetén fogyasztják, de a gyermekek csemegeként is szopogatják. Magját lencseszerűen lehet felhasználni. Rövid forralás után a meleg vízben állva megpuhul. (Hideg vízben való áztatásra nem reagál napok alatt sem.) Íze a tökmagéra emlékeztet. Őrölve zöldséglevesbe szórják, és kávépótszerként is ismert. Hazájában sör jellegű italt készítenek belőle.  (www.terebess.hu)

Na, erről beszéltem.

Ennyit a réti keresztről. Átnéztem még néhány térképet, találtam még néhány érdekességet a környékén, de ezeket most kihagyom, elvégre nem regényt írok.

Még annyit, hogy napjainkban is Norbi gondozza a feszület környékét.