Ma is ég a szén a Medvesen?

Telente rendszeresen felkeresek a Medves-fennsík peremén egy helyet, melyre húsz éve bukkantam. Amikor arra jártam, kisebb repedések állták az utamat és széngáz szagát éreztem. Az egyik repedésből vastagon dőlt a füst, itt terjengett leginkább a fojtó szag. Tél volt akkor is, bár nem volt ilyen nagy hó, mint ami az elmúlt napokban esett. A repedésekben zöldelltek a mohák, páfrányok.
Azóta soha nem láttam annyira füstölni, de szinte mindig érzékelhető az izzó szén füstjének szaga. Amennyiben türelmes az ember, a néha-néha erősebben feltörő füst is jól látható.
Vasárnap újra elmentem ide. Nem volt egy könnyű séta, mert közel negyven centiméter vasatag hótakaró borítja a fennsíkot. (A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is megtekinthetők.)

A nagy hó ellenére, jól láthatóak a hasadékok. Egyértelműen meleg levegő áramlik ki belőlük. A füst alig-alig láthatóan tört elő, de a jellegzetes szag érzékelhető volt.

A fenti képen a kis lyukak olyan kisebb repedéseket jeleznek, ahonnan szintén kiáramlik a meleg, átlyukasztja a havat.

Egyes feltételezések szerint a lábunk alatt található bányákból feltörő meleg, párás levegő okozza a jelenséget, szerintem azonban a szén izzik a földben, erre utal a füst és a jellegzetes szag.
Ez a hely a Gortva-tó fölötti kőbánya felső peremén található. A tó környékén korábban két bánya is működött, a tehenesi és a vecseklei. A repedések alatti bányaterület a vecseklei volt.
Bányászok elmondása szerint itt mindig is égett a szén, talán ezért is kellett felhagyni a vecseklei bánya művelésével. Mindenesetre az tény, hogy a hatvanas években izott a szén egyes helyeken ebben a bányában.

A terület a Goggle térképen:

Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

A Salgótarján környéki szénelőfordulásokról a legkorábbi írásos emlékek (talán) Radványi Ferenctől és Bél Mátyástól származnak. Radványi Ferenc 1727 táján ezt írja Vecseklővel kapcsolatban: "Beszéli a lakosság, hogy területükön van egy verem, amelyben nem tudni, hogy milyen kigőzölgések, egykor maguktól meggyulladtak és sok víz ráöntésével sem lehetett eloltani, amely kiásott hely még ma is látható."Bél Mátyás 1742-ben megjelent művében ezt írja, ugyancsak Vecseklővel összefüggésben: " a lakosok egy üreget mutogatnak a hegyekben, ahol a föld önmagától meggyulladt és sokáig égett."

1767-ben a Pressburger Zeitung is tudósított erről a jelenségről: " A föld meggyulladásáról, amely a Salgó hegyen, Nógrád megyében, a múlt nyáron keletkezett: A következő értesülést nyertük azoktól, akik ennek a múlt ősszel szemtanúi voltak. Ezt a jeszeniczei Jankovich László úr területén fekvő hegyet kelet felé egy rohanó hegyi patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd, és zsíros, kénes kigőzölgésekkel van egybekötve. A múlt nyáron magától gyulladt meg és izzott erős füsttel, két hónapig. Azt imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek az ételeik megfőzésére szolgáltak. Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban kőszénné lett, amely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég."

Érdekes lenne felkutatni, hogy mely helyekre utalnak ezek a tudósítások. Lehetséges, hogy Radványi és Bél ugyanarról a helyről ír. A "hegyekben" helymeghatározás arra utal, hogy nem a falu közvetlen közelében lehetett ez a hely, hanem magasabban fekvő területen.
Ebben a korban Nógrád és Gömör határa Vecseklőnél húzódott. A falu földjei, vagy inkább erdei a fennsík pereméig nyúlhattak, mert északon, közvetlenül a település mellett húzódott a közigazgatási határ. A fennsík letörését így is hívják az itt élők (pl. Rónafaluban): Vecseklei. Erről kapta a nevét a bánya is.
Közben eszembe jutot, hogy van egy 1867-es birtoktérképem, na, ebből kiderült, hogy bizony idáig felnyúlt a vecseklői határ, ez a bánya a korabeli Somoskő és Vecseklő határán terül el nagyjából.
Lehet, hogy e bánya környékén kell keresnünk a Radványi Ferenc és Bél Mátyás által leírt égő földet? Úgy hiszem, közel járunk, ha ezen a területen nézünk körül.

A másik, a Pressburger Zeitung tudósításában szereplő terület meghatározása talán könnyebbnek tűnhet: pl. elindulhatunk úgy, hogy a korabeli Jankovich birtokon keresünk egy kelet felé rohanó patakot.
Elsőre arra tippeltem, hogy a Gortva-patak lehet, annak völgye kelet felé húzódik (más ilyen patak hirtelen nem is ugrik be), a rohanó hegyi patak is ráillik. (A Google térképen az általam bejelölt bánya alatt húzódó völgy a Gortva-völgy.)

Igen ám, de ez a bánya nem Jankovich birtokára esett (és a patak sem). Tudomásom szerint abban a korban a terület Ráday, majd Radvánszky birtoka volt, illetve itt húzódott a vecseklői határ.
Az is lehet, hogy a Pressburger Zeitungnál összekutyulták a híreket, nem újdonság ez ma sem. Messze is volt a Medvestől a szerkesztőség, a sztorit is fel kellett egy kicsit hizlalni. Kételkedve fogadom például, hogy megfőzte volna bárki az ebédjét ilyen helyen, de még azt is, hogy a kiégett földből kikerülő "szenet" tűzhelyben elégették.

A tudósításban szereplő hely természetesen máshol is lehetett, hiszen a Medves térségében több helyen is begyulladt a felszínközeli széntelep (Szilváskőnél, Rónafalu és Rónabánya között). Amennyiben jobban körülnézünk a korabeli Jankovich birtokon, lehet, hogy találunk olyan helyet, amelyre a leírás ráiillik.

A Boszorkány-kő után itt van tehát egy újabb megoldásra váró medvesi rejtély.
Lehet, hogy egy kis nyomozó munkát megér majd később az eset.
Erről most ennyit. Ha valaki fel szeretné keresni a bányát, legyen nagyon óvatos! Utak nem vezetnek oda, a felszíni repedésekbe könnyű belecsúszni.