Ma is ég a szén a Medvesen?

Posted By: Drexler Szilárd - vasárnap, január 31, 2010
Telente rendszeresen felkeresek a Medves-fennsík peremén egy helyet, melyre húsz éve bukkantam. Amikor arra jártam, kisebb repedések állták az utamat és széngáz szagát éreztem. Az egyik repedésből vastagon dőlt a füst, itt terjengett leginkább a fojtó szag. Tél volt akkor is, bár nem volt ilyen nagy hó, mint ami az elmúlt napokban esett. A repedésekben zöldelltek a mohák, páfrányok.
Azóta soha nem láttam annyira füstölni, de szinte mindig érzékelhető az izzó szén füstjének szaga. Amennyiben türelmes az ember, a néha-néha erősebben feltörő füst is jól látható.
Vasárnap újra elmentem ide. Nem volt egy könnyű séta, mert közel negyven centiméter vasatag hótakaró borítja a fennsíkot. (A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is megtekinthetők.)





A nagy hó ellenére, jól láthatóak a hasadékok. Egyértelműen meleg levegő áramlik ki belőlük. A füst alig-alig láthatóan tört elő, de a jellegzetes szag érzékelhető volt.

A fenti képen a kis lyukak olyan kisebb repedéseket jeleznek, ahonnan szintén kiáramlik a meleg, átlyukasztja a havat.

Egyes feltételezések szerint a lábunk alatt található bányákból feltörő meleg, párás levegő okozza a jelenséget, szerintem azonban a szén izzik a földben, erre utal a füst és a jellegzetes szag.
Ez a hely a Gortva-tó fölötti kőbánya felső peremén található. A tó környékén korábban két bánya is működött, a tehenesi és a vecseklei. A repedések alatti bányaterület a vecseklei volt.
Bányászok elmondása szerint itt mindig is égett a szén, talán ezért is kellett felhagyni a vecseklei bánya művelésével. Mindenesetre az tény, hogy a hatvanas években izott a szén egyes helyeken ebben a bányában.

A terület a Goggle térképen:

Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

A Salgótarján környéki szénelőfordulásokról a legkorábbi írásos emlékek (talán) Radványi Ferenctől és Bél Mátyástól származnak. Radványi Ferenc 1727 táján ezt írja Vecseklővel kapcsolatban: "Beszéli a lakosság, hogy területükön van egy verem, amelyben nem tudni, hogy milyen kigőzölgések, egykor maguktól meggyulladtak és sok víz ráöntésével sem lehetett eloltani, amely kiásott hely még ma is látható."Bél Mátyás 1742-ben megjelent művében ezt írja, ugyancsak Vecseklővel összefüggésben: " a lakosok egy üreget mutogatnak a hegyekben, ahol a föld önmagától meggyulladt és sokáig égett."

1767-ben a Pressburger Zeitung is tudósított erről a jelenségről: " A föld meggyulladásáról, amely a Salgó hegyen, Nógrád megyében, a múlt nyáron keletkezett: A következő értesülést nyertük azoktól, akik ennek a múlt ősszel szemtanúi voltak. Ezt a jeszeniczei Jankovich László úr területén fekvő hegyet kelet felé egy rohanó hegyi patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd, és zsíros, kénes kigőzölgésekkel van egybekötve. A múlt nyáron magától gyulladt meg és izzott erős füsttel, két hónapig. Azt imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek az ételeik megfőzésére szolgáltak. Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban kőszénné lett, amely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég."

Érdekes lenne felkutatni, hogy mely helyekre utalnak ezek a tudósítások. Lehetséges, hogy Radványi és Bél ugyanarról a helyről ír. A "hegyekben" helymeghatározás arra utal, hogy nem a falu közvetlen közelében lehetett ez a hely, hanem magasabban fekvő területen.
Ebben a korban Nógrád és Gömör határa Vecseklőnél húzódott. A falu földjei, vagy inkább erdei a fennsík pereméig nyúlhattak, mert északon, közvetlenül a település mellett húzódott a közigazgatási határ. A fennsík letörését így is hívják az itt élők (pl. Rónafaluban): Vecseklei. Erről kapta a nevét a bánya is.
Közben eszembe jutot, hogy van egy 1867-es birtoktérképem, na, ebből kiderült, hogy bizony idáig felnyúlt a vecseklői határ, ez a bánya a korabeli Somoskő és Vecseklő határán terül el nagyjából.
Lehet, hogy e bánya környékén kell keresnünk a Radványi Ferenc és Bél Mátyás által leírt égő földet? Úgy hiszem, közel járunk, ha ezen a területen nézünk körül.

A másik, a Pressburger Zeitung tudósításában szereplő terület meghatározása talán könnyebbnek tűnhet: pl. elindulhatunk úgy, hogy a korabeli Jankovich birtokon keresünk egy kelet felé rohanó patakot.
Elsőre arra tippeltem, hogy a Gortva-patak lehet, annak völgye kelet felé húzódik (más ilyen patak hirtelen nem is ugrik be), a rohanó hegyi patak is ráillik. (A Google térképen az általam bejelölt bánya alatt húzódó völgy a Gortva-völgy.)

Igen ám, de ez a bánya nem Jankovich birtokára esett (és a patak sem). Tudomásom szerint abban a korban a terület Ráday, majd Radvánszky birtoka volt, illetve itt húzódott a vecseklői határ.
Az is lehet, hogy a Pressburger Zeitungnál összekutyulták a híreket, nem újdonság ez ma sem. Messze is volt a Medvestől a szerkesztőség, a sztorit is fel kellett egy kicsit hizlalni. Kételkedve fogadom például, hogy megfőzte volna bárki az ebédjét ilyen helyen, de még azt is, hogy a kiégett földből kikerülő "szenet" tűzhelyben elégették.

A tudósításban szereplő hely természetesen máshol is lehetett, hiszen a Medves térségében több helyen is begyulladt a felszínközeli széntelep (Szilváskőnél, Rónafalu és Rónabánya között). Amennyiben jobban körülnézünk a korabeli Jankovich birtokon, lehet, hogy találunk olyan helyet, amelyre a leírás ráiillik.

A Boszorkány-kő után itt van tehát egy újabb megoldásra váró medvesi rejtély.
Lehet, hogy egy kis nyomozó munkát megér majd később az eset.
Erről most ennyit. Ha valaki fel szeretné keresni a bányát, legyen nagyon óvatos! Utak nem vezetnek oda, a felszíni repedésekbe könnyű belecsúszni.

10 megjegyzés:

  1. Kijavítottam a bejegyzést, mert hülyeséget írtam Bél Mátyással kapcsolatban - vasárnap éjjel volt -, most vettem észre.
    dsz

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    A szövegben említesz egy Jankovich nevű urat Jeszeniczéről. Kérdésem, hogy mai néven hogyan szerepel és hol van ez a telepűlés.
    Egyébként ezeket a lyukakat én is ismertem gyermekkoromból, de ma már meg is feledkeztem róla. Hasonló folytogató kigőzölgés egyébként volt a vadászház melletti edős részen is (akkor még kisebb volt a bozót és kevesebb fa nőtt ott).
    GuBandi

    VálaszTörlés
  3. A Jankovichok Horvátországból származnak. A salgói urodalom és Salgótarján 1748-ban került Jankovich Miklós és jogutódai birtokába. Jankovich Miklós 1763-ban halt meg. Legidősebb fia, László, Nógrád megye szolgabírája lett birtok ura, a tudósításban róla olvashatunk.
    Találtam két Jeszenicét is:
    http://en.wikipedia.org/wiki/Jesenice
    dsz

    VálaszTörlés
  4. Bocsánat, a fenti linken van több Jeszenicze is, nem tudom, melyikből származnak a Jankovichok. Na, egy újabb kérdés. Lehet azonban, hogy a történészek erre kapásból megválaszolnak.
    dsz

    VálaszTörlés
  5. Bocs, nem tudom abbahagyni.
    Ha ebből a régióból származnak:
    http://en.wikipedia.org/wiki/Omi%C5%A1
    akkor vállalom a testvérvárosi kapcsolatok kiépítését és ápolását :) Vagy lenne erre bőven jelentkező?
    Egyébként nyilván csak azok a Jeszenicék jöhetnek szóba, amelyek a korabeli Horvátország területén voltak, és török megszállás alá estek, mert a Jankovichok a törökök elől menekültek onnan el.
    dsz

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm!
    GuBandi

    VálaszTörlés
  7. Szia Szilárd!
    A 90-es évek második felében egy téli napon én is csatangoltam arra Csiky Janival. Ő mutatta meg ezeket a füstölgőket, ahol a hó elolvadt és különleges növények (mohák) jelentek meg. Csináltam róluk képeket is.
    Egyébként gratulálok a blogodhoz, nagyon tartalmas!
    Karancsi Zoli

    VálaszTörlés
  8. Szia Zoli!
    Ezek újrafelfedezett dolgok, mert a bányászok ismerték/ismerik ezeket a helyeket, de nekik mindennaposak voltak, tehát nem annyira érdekesek vagy szenzációsak. Valakinek az elmondása alapján találtuk annak idején Somoskő határában azokat a kutató üregeket, amelyeket bazaltba vájtak, az egyik legalább 20-30 méter hosszú. Na, erre majd tavasszal visszatérek.
    Egyébként köszönöm, igyekszem, bár én csak felületesen kapargálom a dolgokat.
    dsz

    VálaszTörlés
  9. Kedves Szilárd!

    Szerencsés helyzetben vagyok, mert most dolgozzuk fel a Salgó és környékét, így ismételten át kellet tanulmányoznom a "földégéssel" kapcsolatos irodalmakat. Az teljesen egyértelmű, hogy két "földégés" volt, időben elég közel egymáshoz. Az egyik a Radványi-féle. Ennek térképét Szvircsek Ferenc fedezte fel a Nógrád Megyei Levéltárban. A hely pontos beazonosítása nem egyszerű, mert nincsenek fix pontok, de egyértelműen a Gortva-patak környékén van és Magyarországon, nem a jelenlegi Vecseklő település (Szlovák Köztársaság) közigazgatási területén. Ezt csak, azért írom, mert a Karancs-Medves és Cseres-hegység monográfiájában ebben az ügyben még nem tudtunk dűlőre jutni.
    A másik "földégés" pedig, amiről a Pressburger Zeitung ír a Várberek-patak völgyében van, nem messze a Manók-bányájának nevezett helytől. A múlt hónapban sikerült a szénkibúvás helyét felfedezni.
    Az általad leírt repedések pedig alábányászottság hatására alakultak ki és ezen keresztül áramlik fel a mélyben maradt, visszahagyott szénpadok, szénterületek lassú égéséből felszabaduló hője. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem izzik, hanem lassú égéssel bomlik. Ez a folyamat pontosan azért indult el, mert a repedéseken keresztül oxigént kapott.

    Üdvözlettel: Prakfalvi Péter.

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    Köszönöm a kiegészítést! Szerintem is egyértelmű, hogy két helyszínről van szó, az is biztosnak tűnik, hogy a vecseklői a "hegyekben", tehát valahol a Medves -fennsík peremén, illetve annak közelében lehetett, Vecseklő régi közigazgatási határán belül. Az izzás kifejezést a tudatlanságomból eredő túlzásnak tekintsd, mindenesetre a jelenség érdekes. Ha lassú égéssel bomlik, akkor is füstöl, esetenként látványosan is, vagy ez csak a pára, ami hoz magával némi szagot? Ha pára, akkor miért csak szakaszosan látható?
    Ha csak a repedéseken keresztül kapott oxigént, akkor korábban miért meséltek a bányászok arról, hogy "égett" ott a szén? Akkor a tárnán keresztül jutott be az oxigén?
    A másik égéssel kapcsolatban, mennyire kell komolyan venni a kelet felé futó patakot?
    dsz

    VálaszTörlés

Copyright © A mi vidékünk

Designed by Templatezy