Vidék vagy nem vidék?

Posted By: Drexler Szilárd - péntek, január 08, 2010
Most, hogy a vidéki vállalkozások, önkormányzatok, civil szervezetek némi pénzhez jutnak EU-s forrásból, újra előveszem régi vesszőparipámat, nevezetesen azt, hogy a Salgótarjánhoz tartozó medvesi területeknek valójában vidékfejlesztési forrásokra lenne szükségük.
Nem arról van szó, hogy bármilyen önkormányzatot, politikai irányvonalat, döntéshozót kritizálnék, vagy bármilyen önállósági törekvést felvetnék, hanem arról, hogy a jelen helyzettel valamit kezdeni kell. Ha ez a terület nem jut vidékfejlesztési forráshoz, mert Salgótarján, tehát egy város része, akkor más lehetőségek után kell nézni.

Már csak azért se érezzen ebbe senki aktuálpolitikai kritikát, mert a folyamat nem ma kezdődött. Az érintett településeket a hetvenes években csatolták Salgótarjánhoz. Somoskőújfaluról, Somoskőről, Zagyvarónáról, Rónafaluról van szó. Salgóbánya mindig is Salgótarjánhoz tartozott, de a továbbiakban egy kalap alá veszem a többi településrésszel. Somoskőújfalu néhány éve újra önálló település.
Lehet, hogy már ekkor, a városhoz csatolás napján elkezdődött a helyi közösségek szétzilálódása?

Elsősorban az ember és a táj kapcsolata, a táji, természeti értékek, a tárgyi és szellemi kulturális értékek megőrzése érdekel. Jól tudom, hogy ma Magyarországon a vidék nehéz helyzetbe került, és ezek a folyamatok itt, a Medves peremén is érvényesülnek (tehát nem a Salgótarjánhoz kötött helyzet a baj fő oka). Tudom, hogy a rendelkezésre álló források nem oldják meg a vidék gondjait, de azt is tudom, hogy a város északi régiójában ennek ellenére tudnánk előre lépni.

Elfogadom, hogy ezek a településrészek egy város részei. Úgy érzem azonban, hogy fontos részei, mert a népi kultúrával, a néprajzi értékekkel, a táji értékekkel, a történelmükkel, a megőrzött hagyományokkal, a nyomokban még fellelhető tájgazdálkodással színesítik a várost.



Lehet, hogy nincs igazam, de mintha az urbánus Salgótarján döntéshozói, tervezői nem figyelnének eléggé a vidéki Salgótarjánra. Még csak szemrehányást sem tennék nekik, hiszen maga a város, a valódi város is jelentős feladatot ró rájuk, minden bizonnyal nem tudják és szakértőik sem mondják meg, hogy mit is kellene itt tenni.

Nem hiszem azt sem, hogy bármi felróható lenne a korábbi és a jelenlegi önkormányzati képviselőknek e téren, hiszen energiáikat minden bizonnyal kimeríti mindazon célok elérése, amely más városrészekben is felmerülnek (közművek, buszmegállók, ravatalozó stb. stb,). És ne vitassuk el az eredményeket se tőlük, mert igazságtalan lenne azt mondani, hogy nem történik itt semmi.

Más szemlélettel, összefogással azonban lehetne többet is elérni.

Mit is kellene tenni?
Első lépésként nézzünk egy kicsit körül! Közösségi terek, kultúrházak, tájházak, templomok, játszóterek, sportpályák épülnek újulnak fel a nógrádi településeken. Ami igaz, az igaz, ezekre nehéz forrást találni, a projektek utófinanszírozásúak stb., tehát van itt baj bőven, de a közösség alapvetően mégis törekszik arra, hogy megőrizze a múltját, rendben tartsa közterületeit, műemlékeit...
E fejlesztésekhez vezető döntések a legtöbb esetben nem külső szakértők tanulmányain alapulnak, hanem helyiek ötletein, helyi összefogáson és persze helyi döntéshozókon, valamint a többnyire helyben megteremtett önerőn.

A Salgótarjánt övező északi városrészben mi ennél többre is képesek lennénk. Többre, hiszen az itteni településrészek összefoghatnának, hiszen a városban élők java része szimpátiával figyeli ezt a vidéket, hiszen a városnak megvannak azok a tapasztalatai (beruházások, pályázatírások, terén, műszaki, jogi ügyintézés terén stb.) amely segíthetné ezt a tájat. Tehát, előnyét kellene élveznünk annak, hogy városhoz tartozunk.

Véleményem szerint a város északi régiójának településrészei annyira egyedi helyzetben vannak, hogy a jelenlegi folymatokat erősítve ugyan, de más stratégiát kellene alkalmazni. Nagyobb beleszólást engednék pl. az itt élőknek a tervekbe. Működnek ugyan elszigetelten civil szervezetek, amelyek nem igazán tőkeerősek, és sajnos érdekérvényesítő szerepük nem túl nagy. Ezért javaslom, hogy hozzunk létre egy közalapítványt, amely az összes érintett településrészt bevonva érvényesíthetné e terület érdekeit.

A szervezet tevékenysége sokrétű lehetne és megfelelő működés esetén látványosan hasznos is.
Közreműködésével vagy akár megrendelésére készülhetnének a terület fejlesztését segítő tanulmányok, összegyűjthetné és képviselhetné a helyiek érdekeit, véleményét, gondoskodhatna az épített és szellemi, valamint a természeti örökség megóvásáról.
Maga is megvalósíthatna projekteket, hiszen egy közalapítvány rugalmasabb lehetne a terület és ingatlan vásárlások, pályázatok, beruházások terén, mint a városi közgyűlés.
Általa erőteljesebb lenne a civil érdekérvényesítés, mert valljuk be, a legjobb szándékú képviselő is azért csak egy politikai térben mozog.

Ha már egyszer ez a táj zászlóshajóként volt jellemezve, talán elnézik nekem ezt a kósza ötletet. De ha már felmerült, ki kell egészítenem azzal, hogy egy ilyen szervezet csak akkor lehet sikeres, ha megfelelően tőkeerős. Nem gondolnám, hogy itt tiszteletdíjakra kellene pazarolni a pénzt, sokkal inkább arra, hogy a minimális fenntartási költségek mellett álljon rendelkezésre minden évben egy olyan önerő, amely pályázati források elnyerését teszi lehetővé. Amennyiben minden sikeresen működik, így minimális befektetéssel jelentős összegeket lehetne a térségbe vonzani. Azt hiszem, ennek az önerőnek és a fenntartási költségnek a biztosítása a város feladata lenne (és nem feltétlenül bicskanyitogatóan nagy összegre gondolok). Ugyanakkor előbb-utóbb egyéb források is szerepet kaphatnának az alapítvány működésében, természetesen a pályázatok mellett.

Mindez perzse nem jelenti azt, hogy a városnek nem lenne több feladata e térségben, csupán azt jelenti, hogy az itt élőkkel összhangban, a helyi igényeknek megfelelően, több forrást érhet el a fejlesztések, értékőrzés megvalósítására.

Most jön a számomra érdekesebb rész. Néhány példa:


A képen a salgói focipályát látjuk. Talán a térségben már nem is működnek sportegyesületek. Néhány éve, amikor még jobban benne voltam a pályázatírásban, elhatároztam, hogy keresek valamilyen forrást, és írok egy pályázatot, hogy a pályát bekerítsük (a vaddisznókat kizárjuk), a talajt elegyengessük, kapukat, egyéb sporteszközöket állítsunk be. A salgói gyerekek ugyanis jobb híján két kocsma között fociztak a buszmegállóban, vagy a parkban a fák között. Első lépésként kikértük a földhivatalból a tulajdoni lapot. Ekkor ért az a meglepetés, hogy kiderült, hogy a terület már nem a város birtokában van. Ezután már nem is foglalkoztam a pályázattal.
Vajon egy falu eladná a sportpályáját? Nyilván a város jogilag megteheti, hogy eladja a területet, de egy ilyen elszigetelt, sajátos helyzetű városrészben nem lenne fontos az itt élők véleménye?
A napokban nem néztem utána, hogy mi a helyzet a területtel, de úgy tudom, hogy már mások előtt is felmerült annak a lehetősége, hogy sportcélokra használnák a régi pályát.
Megemlíthetném a salgói strandot is, amely társadalmi munkában épült. Itteni lakosként, azt javasoltam volna, hogy egy későbbi parkrendezésbe vonjuk be a területet, ha nem is fürdőmedence, de egy hangulatos, tavas parkrészlet kialakítható lett volna itt (abból indultam ki, hogy a salgói park az egyik legjobb adottságú közparkunk, és abból, hogy Salgóbánya előbb-utóbb tényleg egy rendezett településrész lesz, a vidék turisztikai központja). Ilyen vélemény megfogalmazására nem volt lehetőségünk sem.




A fenti kép a zagyvai művelődési ház építése során készült. Társadalmi munkában húzták a falakat az itt élő emberek. Sajnos, a közösségi terek ma már romokban vannak, újak nem jöttek létre. Ugyanakkor láttam már nógrádi faluban internet kávézót is (ami egyúttal a turisták részére is nyújt szolgáltatásokat), amelyet a helyi fiatalok üzemeltetnek (persze, az önkormányzat hathatós támogatásával). Emlékszem, hogy miután Salgóbányán megnyitottuk a művelődési házban a Bagoly-tanyát, milyen sok salgói gyerek meglátogatott bennünket. És bár természetvédelmi információs irodaként működött, teleház lett belőle, többen ott tanulták meg a számítógép használatát. Egy-egy teleház-szerű iroda, néhány számítógéppel, fénymásolóval, csocsóasztallal, ping-pong asztallal és persze állandó felügyelettel milyen jó lenne ezeken a településrészeken.


Itt van aztán Rónafalu helyzete. Mivel nincs itt nagyobb önkormányzati ingatlan, ezért többnyire úgy is tekintenek rá, hogy nincs itt mit fejleszteni. Logikus is, hiszen, ami nem az önkormányzat tulajdona, arra nem tudnak pályázni. Ezért a településrész egy kicsit perifériára került. Láthattunk már olyan idegenforgalmi fejlesztési tervet, amelyből szinte ki is maradt. Itt jegyezném meg, hogy egy távoli íróasztal mellett nem lehet eldönteni, hogy milyen idegenforgalmat tervezzünk Rónafalura, vagy Salgóbányára.



A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vásárolt itt egy palóc házat. Felújítottuk a tetőt, azonban kellene még minimum másfél millió forint (eddig négy millióba került felújítással együtt), hogy egy, az ember és a táj kapcsolatát bemutató állandó kiállítást hozzunk itt létre. Jelenleg ezt az összeget nem tudjuk előteremteni, és időközben, az évek során beszerzett kiállítási anyagot (régiségeket, a tájhasználat tárgyait) ellopták a salgóbányai kaszinóban kialakított raktárunkból. A kaszinó egy másik történet. Nem hiszem, hogy egy ilyen mértékű civil kezdeményezés egy vidéki településen támogatatlanul maradhat.


Jártak már az Őrségben? Szép, szép, de sétáljanak csak ki a Medves-fennsíkra, Rónafalu fölé! Képzeljék el, ha még állna itt az összes pajta (talán hét vagy kilenc volt?), a kerteket megművelnék az emberek. Ez a kultúrtáj, a fennsík, háttérben a Szilváskő, a Salgó... Sétáljanak ki ide, és képzeljék el, hogy az őrségi szerekhez hasonlóan itt is találhatunk néhány bemutatót, időnként programot is szerveznek... Na, ugye? Számtalan olyan projektre bukkanunk az országban, amely hasonló értékeket támasztott fel, tett élővé.
Ez egy olyan egyedi táj, amely legalább annyira jellegzetes, mint amit az Őrségben, a Balaton-felvidéken, vagy akár Hollókőn látunk. Pontosabban: legalább annyira egyedi lenne, ha a tájgazdálkodás épített emlékeit, a kertkultúrát sikerülne megőriznünk, vagy inkább poraiból feltámasztanunk.




Fontosnak tartom még a gazdálkodást, elvégre egy olyan tájvédelmi körzetről van szó, amelyben a mezőgazdaság a jelenleginél nagyobb szerepet kapott a múltban. A város időnként odadobja a labdát a nemzeti parknak, ha a táj védelméről van szó, pedig nincs teljesen igazuk: Számos helyen az országban önkormányzatok, közalapítványok segítik megőrizni a táji értékeket. Persze, a nemzeti parkkal szoros együttműködésben kellene ezt megvalósítani. Egy kicsit sarkítva mondom: nehogy már egy egri székhelyű nemzeti parktól várjuk csak el, hogy a táji, természeti,kulturális értékeket megőrizze nekünk.

Nem arról van szó, hogy vissza kell térni a régi életformához mindenkinek, hanem arról, hogy a mai világban meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amelyekre mások már rátaláltak a Vértesben, az Őrségben, a Tápió vidékén és sok más helyen. Többek között a fennsíki gyepek legeltetésére, a somoskői gyümölcsösre, a legelőerdőkre, a rónai kertkultúra felélesztésére és a major hasznosításra gondolok.



Persze, vannak jó példák, vannak vagy voltak jól működő civil kezdeményezések pl. Somoskőben, Rónafaluban. Megvalósultak bizonyos fejlesztések és vannak cégek is, amelyek nevéhez közjóléti beruházások kötődnek.
De mindazok a példák, amelyeket felsoroltam, és amelyekhez hozzátehetném még a fillérekből megvalósított helyi programokat és sok más egyebet, jól mutatják, hogy lehetne hatékonyabban, a helyi emberek bevonásával is az északi régiót fejleszteni. Ehhez talán jó eszköz lenne egy megfelelő tőkével rendelkező, helyi szellemi erőforrásokra alapozó közalapítvány.

20 megjegyzés:

  1. Szimpatikus az ötlet, és együttes erővel jobb lenne az érdekérvényesítő képesség is. Be lehetne kerülni a városi döntéselőkészítő, vagy akár döntéshozó testületekbe, szavazati joggal, vagy anélkül. A lényeg, hogy meghallgattassék a hangja az itt élő embereknek is. A tőke előteremtése egy dolog, de éves rendszeres pénzforrás is kell, különben a tőke felélése után tönkremenne minden. Én Rónafaluban látom, mi küzdelmeket kell véghez vinni csak azért, hogy egyáltalán a közszolgáltatások el legyenek végezve. Ahhoz mit szólnál, ha a közalapítvány a polgármesteri hivatal számára egyfajta "bérmunkában", elvégezné a feladatok egy részét? Mint ahogy nagyon sok minisztérium is kiszervezi egyes feladatok ellátását kht-kba, alapítványokba. A város költségvetéséhez képest nem nagy pénzekről van szó, de mégis hatékonyabban tudná egy itt élő valaki, hogy mi az, amire szükség van. Így mondjuk nem fordulhatna elő, hogy nincs pénz benzinre, hogy Rónafaluban le legyen kaszálva a közterületen levő kilátó vagy közpark, mert nincs 5000 ft se damilra meg benzinre. De ettől nyilván sokkal komolyabb feladatok is lennének, gondolok itt védőnői - orvosi tanácsadásra, vagy oktatási, kulturális vagy akár szociális feladatokra.
    A Dél-Alföldön, pl. Mórahalmon működik egy ún. tanyagondnoki szolgálat. Terepjáróik vannak, bármikor ki tudnak menni az idős, egyedül élő emberekhez. Ezeknek a települések is hatalmas külterületekkel bírnak, rengeteg megoldandó, de távolról nem ismert és el nem intézhető feladattal.
    Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy olyan körülményeket teremtsünk az itt élők számára, hogy nem csak a faluban élni legyen könnyebb, és ezáltal az ittmaradás feltételei adottak legyenek, hanem hogy egyenesen vonzóvá tegyük ezeket a településrészeket, olyan ideköltözőkkel, akik "építeni" kívánják ezeket a településeket, nem pedig az utolsó morzsákat is kiszippantva tönkretenni, lelakni.

    VálaszTörlés
  2. Örülök ennek az oldalnak Szili. Remélem, hogy az itt megjelentek is segítik e térség méltó helyre kerülését. Nevetségesnek tartom azt, hogy pédául szegedi, budapesti emberekkel elbeszélgethetek Rónafalu szó szerint kimagasló elhelyezkedéséről, szépségéről, az úgy mond tősgyökeres salgótarjániak nagy része azt se tudja hol van. Mit mulaszt hogy nem ismeri.
    Kösz a lehetőséget
    GuBandi

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Köszönöm!
    Szerintem ösztönözni kellene valamelyik építész felső iskolát, hogy foglalkozzanak Rónafaluval, úgy, ahogy az ELTE, JATE terepgyakorlatokat tartott a Medvesen. Kíváncsi lennék rá, hogy milyen ötleteket, javaslatokat, terveket készítenének veletek együttműködve, mert ez a hegyvidéki falu egy igazi kincs lehetne. Már csak az elhelyezkedése, a tájképi szerepe miatt is érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni.
    Közalapítványra azért gondoltam, mert az gond nélkül vehetne pl. területet a Laposon, ahol a pajták felújításába is belekezdhetne. Egy ilyen pajtát nem nagy gond lenne összedobni, és akár mindegyiknek külön funkciót is lehetne találni (a gazdálkodás emlékei, táncház, játszóház, galéria és persze az eredeti funkciót is megtartani stb. ) mégha kezdetekben ezek csak ideiglenesen, programok esetén működnének.
    Nyilván ötlet számtalan van a ti fejetekben is. Ezeket kellene megvitatni, letisztázni, programba ölteni és megvalósítani. Ehhez némi pénz kell, és egy szervezet, aki ilyen léptékű projekteket le tud bonyolítani. Úgy tűnik, önmagunkban erőtlenek vagyunk, ezért jól jönne az önkormányzat segítsége - szerintem.
    dsz

    VálaszTörlés
  4. Kedves Szabolcs!
    Azért is írtam a közalapítványt, mert ezekkel van némi tapasztalatom, de más megoldás is szóba jöhet (még az is lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás). Valóban, az éves fenntartási és egyéb költségek is fontosak (előbb utóbb a helyiek 1%-a, a helyi érdekeltségű vállalkozások támogatása, esetleges bevételek is szóba jöhetnek).
    Igazad van, miért ne lehetne itt is falugondnoki szolgálat? Már nincs rendes bolt se jóformán ezeken a településrészeken. A falugondnok segíthetne a bevásárlásban, orvoshoz szállítaná az időseket stb. Ez már utópia lenne?
    Szerintem abban is igazad van, hogy egyes feladatokat elvégezhetne az így létrejövő szervezet. Több lehetőség is felmerül, közmunkások, munkaügyi központos támogatottak bevonása, netán még társadalmi munka is, ha az pénzt hoz egy-egy térségi programra stb.
    Salgóbányán régen (nagyon régen) működött telepgondnok.
    Egy kicsit ábrándozunk most, de jól láthattó, hogy előre kell lépni.
    dsz

    VálaszTörlés
  5. Mondjuk az is izgalmas kérdés, hogy mi legyen a megfelelő szervezeti forma, felépítés. Cégeknél bevett dolog, hogy az ingatlanvagyont illetve az értékesebb eszközöket egy külön cégbe szervezik ki, amely így viszonylagos védettséget élvez. Ebben az esetben nem kell tartani attól, hogy pl a feladatellátás változásai, vagy esetleges vesztesége elviszi a vagyont a közalapítvány feje fölül pár év múlva. Érdekes lenne hallani egy gyakorló jogász vagy jogvégzett ember véleményét e tárgyban.
    A másik meg, hogy rengeteg helyen látom, hogy egy falu vesz egy mikrobuszt az UMFT vagy más program révén, szépen fel van matricázva, és pl besegít a gyerekek szállításába, vagy bizonyos mértékig pótolja a hiányzó buszt, vagy kiránduló csoportot visz. Egy ilyen jármű fenntartása is (több)milliós nagyságrendű költség évente, de ide az adottságok miatt inkább egy terepjáró (is ?) kellene, akár egy kiszolgált lada niva a határőrségi állományból, ha még van ilyen valahol.

    A Mórahalmiak ezt a tanyagondnoki hálózatot kistérségi rendszerben működtetik.

    Szerintem ez lehetne a megoldás iránya arra is, hogy ne legyünk kizárva a vidékfejlesztési pénzekből se. Ezért az országgyűlési képviselőknek is tenni kellene, hogy úgy módosítsák a törvényeket, hogy ne legyenek az ilyen csatolt településrészek eleve kizárva a pályázatokból, mint megyei jogú város része, hanem mondjuk lakóövezeti, vagy más mutató alapján menjen a besorolás. Pl Rónafalura, Szilváskőpusztára simán kiadhatja a jegyző a falusi turizmusra az engedélyt, de pl pályázni már nem pályázhat a falusi vendéglátó, mert hogy nem falu, hanem megyeszékhely vagyunk.

    Ezek alapján úgy érzem, hogy a feladatellátás és az infrastruktúra birtoklása illetve kezelése, hasznosítása már két külön dolog lenne, de érdemes a kettőt nem elválasztani egymástól. Hiszen miért ne adhatna egy rendezvénynek helyt egy magánszemély vagy vállalkozás, gondolok itt kiállításra, szabadtéri koncertre, vagy pajtaszínházra. Hiszen Salgóbányán is van több alkalmas hely, udvar vagy éppen focipálya, Rónafaluban is van ilyen ingatlan (az említett ház akár), vagy egy vendégház udvara. A rónart művésztelep fő helyszíne is magántulajdonban levő udvarban volt, illetve a városi tulajdonban levő kultúrházban, de a lényeg az maga a rendezvény, nem pedig az, hogy konkrétan kinek a házában volt. Szerintem ha ezeket a programokat mind összeírnánk, az jönne ki, hogy havonta van 1-2 kulturális rendezvény csak ezeken a településrészeken. Úgy gondolom, hogy egy ilyen 15-20 tételes lista már nem lenne megkerülhető tényező a város számára sem, és ez már adott, évek óta működő, már bizonyított programok sorozata.
    A rónafaluban szervezett programok listája ha minden igaz, kinn van a www.ronafalu.hu honlapon, de ott vannak még a rónabányaiak is, Szilváskőben a csillagászati tábor, a rónart művésztelep, meg gondolom, Salgóbányának is megvannak a maga rendezvényei.

    Első lépésben összeírhatnánk, hogy mi az, ami van jelenleg, illetve egyáltalán, milyen településrészek lennének érintve a kezdeményezésben, kik azok, akiket megkereshetünk a üggyel, akik támogathatnák az egészet bármilyen formában is.

    VálaszTörlés
  6. Ma a turizmushoz -a belföldi vendégekhez is, de a külföldiekhez pláne- kevés az, hogy milyen szép a Medves, vagy fel lehet menni a Salgói várba, vagy a Karancs kilátóhoz. Salgótarjánban nincs megfelelő infrastruktúrája a turizmusnak. Ma minimum egy wellnes szálló, egy élményfürdő kell ahhoz, hogy jelentősebb vendégéjszakát lehessen elérni.
    pl. Hollókőre nagyon sokan kíváncsiak, húsvétkor nem lehet bejutni a faluba. De ezeknek a vendégeknek a 99% nem tölt el egyetlen vendégéjszakát sem a megyében.
    A programajánlókról ne is beszéljünk. Nincs egy normális megyei programajánló, ahol akár a falunaptól, a "vendégségtől" kezdve, a kiállításokig, a divatos fesztiválokig megtalálhatóak lennének a rendezvények (még akár a falu óvodásainak ballagása is). Minden polgármestert köteleznék rá -saját érdekük is- hogy adjanak le egy programtervet az évre.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Galagonya!
    Ez a programajánló szerintem is fontos lenne. Tulajdonképpen csak egy adatbázis az interneten, amelyhez év elején be kellene írni a tervezett programokat. Nem tűnik olyan nagy dolognak, de a hatása nyilván fontos lenne. Pl. a Google térképre rátehetné az adott program helyszínét. A program előtt bizonyos időszakonként rákérdezhetne a bejegyzést tevőtől, hogy valóban meg lesz-e tartva a program, van-e változás (két hónappal, egy hónappal, két héttel, egy héttel előtte).
    Nem nagy dolog ilyen rendszert összerakni, csak az a lényeg, hogy az önkormányzatoknál ezt az adatbázist használják is.
    Na, majd a medvesi programok tekintetében a közalapítvány csinál egy ilyet :)
    dsz

    VálaszTörlés
  8. Mondjuk egy google naptár mashup ("felület") tökéletes lenne indulásnak, és mindjárt össze is lehetne kapcsolni a google föld vagy térképek szolgáltatással, megoldott lenne az emlékeztető a feliratkozottaknak, stb. Indulásnak lehetne olyan megosztott naptárat készíteni, hogy jogot adni a jelentkezőknek bejegyzés készítésére, szerkesztésére, de úgy, hogy csak a saját maga által felvittet tudja használni.
    Előírni sajna nem lehet az önkormányzati tv. módosítása nélkül, de pl egy-egy frakció a megyegyűlésben megfogalmazhatná elvárásként a polgármesterei számára.
    Cserébe kitehetné mindenki egyszerűen a honlapjára, települések, tourinform, túra oldalak, stb, de össze kellene kötni egy webes reklámmal, hogy cserébe mi is kapjunk valamit.
    A naptárat meg tudom csinálni, de a reklámmal összekapcsolás már nehezebb. Galagonya, van valami ötleted ?

    VálaszTörlés
  9. Már lassan 20 éve megy az a szöveg, hogy Salgótarján számára egy lehetséges irány lehetne a turizmus fejlesztése. Ha nem is húzóágazat, ha nem is kitörési pont, de olyan iparág, melynek megvannak az alpjai, s közvetve élhetőbb környezetet, meg jó néhány munkahelyet teremtene. A turizmus fejlesztésének témájában egy csomó tanulmányért is fizetett a város, csak én láttam ilyet vagy négyet. A gond csak az, hogy mindez azóta is csak szöveg maradt.
    Ami még ennél is nagyobb gond, hogy egy darabig szöveg is fog maradni. Ezt az állításomat a város döntéshozó potentátjaival való beszélgetésekre alapozom. Egyszerűen nem értik, hogy mit is jelent egészen pontosan az, hogy "az idegenforgalom fejlesztése". Ők érzik, hogy ez egy jó irány lehet, de a gondolkodás nagyjából ott tart, hogy kellene 2-3 600 szobás négy csillagos wellnes szálló, meg egy 30 kektáros akvapark is, meg talán nem ártana a Salgói várból egy luxus panziót csinálni. Ők járnak az ország különböző részein, s azt látják, hogy mondjuk Hajdúszoboszlón azért fejlett az idegenforgalom, mert van ott egy vizi paradicsom. Ergó ha Salgótarjánban is lenne egy vizi paradicsom, akkor Salgótarjánban is pörögne az idegen forgalom. Sajnos ez így nem működik.
    Szerintem egy település vagy település rész fejlesztése elsősorban az odafigyelésen múlik. Az, hogy egy turista jól érzi-e magát Salgón vagy Rónafaluban, az is jórészt az odafigyelésen múlik. Csak egy példa: ha mi, saját forrásból nem túratjuk le a havat a Medves Hotel felé, akkor a turisták is, meg a helyiek is térdig érő hóban kell, hogy gyalogoljanak, mondjuk a postára. Hasonló a helyzet az útpadkával. Nekünk kell kifizetni, a gaz írtását, hiszen a VÁROS ezt nem tartja fontosnak. Nem az agond, hogy ezeket mi finanszírozzuk, hanem az, hogy mindent nem tudunk finanszírozni.
    Csak december folyamán 732 nyugdíjas üdült a Medvesben, zömében több, mint 5 napig. Ők egyéltalán nem hiányolták a vizi paradicsomot. Ők leginkább sétálni szerettek volna Salgóbányán (a gaztól nem tudtak bemenni a parka), szerették volna hallgatni a madárcsicsergést (nincs pad), felmásznának a várba (nincs Wc), küldenének egy képeslapot (nincs bolt).
    Csak januárban 6 edzőtáborozó csapatot fogadunk. Ők nem hiányolják a 300 szobás wellness szállót. Ők futó edzést tartanának a fennsíkon (nincs kijelölt pálya), ők erőnléti edzést tartanának a jó levegőn (nincs erdei tornapálya).
    Soroljam még?!
    3 év alatt nem sikerült elérnem, hogy Salgóbányán valahogy ott is megálljon a busz (lagalább kérdésre), ahonnan a legközelebbi sétával el lehet jutni a szállodához. Ez nem sikerült, gíy továbbra sem ritka látvány, hogy öreg nénik gurulós bőrönddel, másfél kilométer "túra" után érkeznek hozzánk.
    Odafigyelés.
    Én maximálisan támogatom egy helyi szervezet létrehozását, de teljesen szkeptikus vagyok abban, hogy Salgótarjánt meg lehessen nyerni az ügyben. Egyáltalán, teljesen szkeptikus vagyok abban, hogy Salgótarjánban, önkormányzati aktív részvétellel megvalósul érdemi turizmus fejlesztés. Nem a személyek vagy a pillanatnyi vezetés miatt. A szemlélet miatt.
    Ezért hát meg kell próbálni külön. Külön szervezetben vagy külön településen...
    Oravecz Balázs
    Hotel Medves

    VálaszTörlés
  10. Szia Balázs!
    A bejegyzést szándékosan nem a turizmusra próbáltam kihegyezni, hanem egy másik, bár a turizmushoz is kapcsolódó területen egy másfajta szemlélet irányába akartam mutatni- vagy inkább utat találni.
    A turizmus fejlesztésével kapcsolatos következtetéseidel egyetértek (hallottam már az évek során én is golfpályáról, luxuspanzióról, welness szállodáról, repülőtérről - olyan fejlesztőktől is, akik soha nem is látták a tájat, nem jártak a fennsíkon, a váron...)
    Viszont a te megjegyzésedhez kapcsolódóan:
    "...az átlagember a nagy végleteket szereti. A nyugtalanító, magas hegyeket, melyek úgy szöknek fel az ég felé, mint egy hangverseny hatalmas és patetikus befejezése és félelmesek, mint az éjszaka. Vagy a pusztát mely síma és ijesztően nyugodt, mint a szintén félelmes és csodálatos délidő. Az átmeneteket kevesebb ember érti, hogy ezeket szeresse valaki, ahhoz elmélyedni kell tudni nemcsak megdöbbenni. Ez a táj ilyen: csodálni nem lehet, szeretni nagyon; értő, szelíd és nyugodt szerettettel."
    E sorokat Szabó Zoltán írta Cifra nyomorúság című művében. Mostanában ez jut mindig eszembe, amikor a turizmushoz kapcsolódóan attrakciók kialakítását hallom. Mintha senki nem venné figyelembe, hogy milyen adottságaink vannak. Mintha nem azt akarnánk megőrizni, bemutatni, hanem valami nagy durranást szeretnénk, amire aztán majd özönlik a nép.
    Nekünk azonban azokra a turistákra van szükségünk, akik tudnak elmélyedni. Hogy miért? Mert miattuk lesz megőrizhető, ha úgy tetszik fenntarthatóan és hitelesen bemutatható minden értékünk. Vannak ők is elegen! Ne a csillogásra vágyó, talmi értékeket kereső tömeget óhajtsuk. Nem is kell ide tömeg. Viszont az elmélyedéshez is meg kell teremteni bizonyos alapfeltételeket, rendbe kell rakni a város északi régióját, a helyben élőknek is megfelelő feltételeket kell biztosítani.
    Az elmélyedni vágyó turistákat csak akkor tudjuk megfelelően fogadni, ha olyan szakértők és döntéshozók kezébe kerül a táj sorsa, akik értő, szelíd és nyugodt szerettettel gondolnak rá.
    dsz

    VálaszTörlés
  11. Bandival mi is erre a meglátásra jutottunk Rónafaluban, hogy inkább a minőségi turizmust szorgalmazzuk, mintsem a mennyiségit. Az egy dolog, hogy erőforrásokkal is jobban bírnánk mi is és a táj is. Jó példa erre a lonely planet: ami a könyvbe bekerül, felkapott lesz, majd tönkre is megy: a tömeg miatt pont azt a varázsát veszti el, amiért a könyv írói érdemesnek tartották bevenni a könyvbe. Szerintem a polgármesteri hivatalban is kénytelen megváltoztatni a szemléletét: ahogy a magánszféra elvárásai és egyben szolgáltatásainak minősége is nagyságrendeket fejlődött az elmúlt 2-3 évtizedben, úgy a közszféra is lépést kell hogy tartson. Úgy gondolom, a szakemberek már ott is megvannak, és nem egy ötödik tanulmány kell sokmillió forintért a négy mellé, hanem az, hogy készítsenek elő egy vállalható és teljesíthető előterjesztést, kerüljön a be a közgyűlésre, és a város költségvetéséből rendeljék hozzá a szükséges pénzt. És ne egyesével kelljen kuncsorogni a városnál pl egy salgórali utáni szemétszedésért vagy nyári fűkaszálásért 5-10 eft-ért, sőt mi több, ez nem is a város illetékessége, hanem a közterületesek feladata lenne. Hanem legyen már evidencia, hogy ha esik, ha fúj, ezeknek meg kell történnie, évről évre. Ez legyen számonkérhető, és ne lehessen elsumákolni.
    Pár éve két-háromhavi gyakorisággal megfordultam Alsó-Szászországban, látom, hogy ott a semmiből hogyan teremtettek turizmust: Vannak filléres ötletek is, pl farmok, vagy 8-10 házból álló kis tanyacsoportok a moréna erdők és tavak adottságait kihasználva nordic walking és hegyikerékpár utakat jelölnek ki, lovaglást, sétakocsizást szerveznek, túrót, sajtot készítenek a vendéggel, amit el is fogyasztanak aztán vele együtt, megmutatják a régi pajtákat és felszerelést.
    Viszont az adott település meg is tesz mindent az elérhetőségért: utat karbantart, buszt közlekedtet, ha kell, beszáll a vegyesbolt bérköltségébe vagy bérleti díjába, lövész meg vadászversenyt szervez, idegenforgalmi hivatalt tart fenn még egy 5-6 ezres városka is.
    Persze emellett vannak nagyok is: Schumacher privát pályája, a nyáron is működő síközpont, madárpark, erdei kötélpálya és kalandpark, wellness centrum - ezek is vannak, és érdekes, jól megférnek egymástól alig 10-20 km-re, vegyesen keveredve. Persze ez Németország egyik leggazdagabb tartománya, de sikeresen ráépítették a minőségi turizmust az alapvetően mezőgazdasági jellegű vidék + hansavárosok (Hamburg, Bréma) nagyvárosok kombinációra.
    Visszatérve Salgótarjánra:
    Ha jól belegondolunk, a reptér kb 150 km, autóval másfél óra, a nagyjából kiépült autópálya-hálózat is alig 60 km-re van a várostól. Elérhető lett a város, de ahhoz elég távol van, hogy aki nem vágyik a nyüzsgésre, nyugodtan kikapcsolódhasson. Szegedi szemmel nézve maga a paradicsom és a nyugalom, ami a Medvesen van, ez az igazi érték, nem pedig egy akvapark, 2000 autónak parkolóval.
    Ha itt erdő van, akkor max erdei akadálypálya legyen a gyerektábor mellett, de semmiképp se vizuálisan és minden egyéb módon környezetszennyező vagy környezettől idegen mesterséges dolgok. Pl lett jó út Salgóbányára, meg majdnem jó út Rónafalura: egy nyitott túrabuszra engedélyt adhatna a város, valami minimális rendelkezésre állást fizetve a vállalkozónak, aki elnyeri, mondjuk az első két évre. A gemencben vagy Szilvásváradon, meg a Börzsönyben van kisvasút, menetrend alapján közlekedik, az is működik, pedig nagyságrendekkel több pénzbe kerül.
    Szerintem nézzük meg mink van, írjuk össze valahogy, és nézzük meg, hogy ezzel kapcsolatban kinek milyen problémája van, de írjuk össze az ötleteket is. Legyen az akár hóeltakarítás, akár kátyúzás, vagy buszmenetrend, jelzett turistaút vagy térkép, eligazító tábla. Lehet hogy nem is igényelne nagyobb pénzeket, de legyenek végre rendbetéve, hogy mindenki koncentrálhasson a saját dolgaira, és ne közfeladatok ellátását kelljen saját erőből megoldania. Ez a sok kis apróság pontosan az, ami nem biztos, hogy látszik az íróasztal mögül, és pont a rendszer az, amit lehetetlenség benne távolról meglátni, de ha valaki itt él, az nap mint nap látja, mi a helyzet.

    VálaszTörlés
  12. Na, Szili!
    Kieresztetted a szellemet a palackból, melyet úgy hívnak turizmus! De szerintem ez így van jól. (A de-vel való mondatkezdésért, valamint az olcsó közhelyért elnézést kérek). Remélem a blogot nem csak mi látogatjuk, kiket hasonló motivációk hajtanak, hanem olyan befolyásos emberek is (politika, gazdaság),akik érdekeinket képviselhetik magasabb fórumokon is. Balázs véleményét maximálisan osztom szinte mindenben, bár én csak egy amatőr lokálpatrióta hegylakó vagyok, de mégis csatlakoznék a profi vendéglátóshoz.
    Kedves Galagonya! Általában tetszik amit leírtál, de Rónafalu polgármestere ugyan az mint Salgótarjánnak, s nem hiszem, hogy bokros teendői mellet falunk programtervével oly sokat foglalkozna. A mi helyi viszonyaink igen sajátosak, mert a település lakóinak száma csak 145 körül mozog tokkal vonóval. Mi igazi kiránduló hely vagyunk (bár ezt Neked nem kell mondanom)a környék számtalan természeti szépségével, az itt lakó emberek vendégszretetével, a pici falu bájával. Nem welness és víziparadicsom kell ide, s nem is a hollókői húsvét. Itt egyedi arculatra van szükség, a helyi hagyományok élésével, a lehetőségek fejlesztésével, a környék kincseit óvó, de mégis maximális kihasználásával. (Remélem, a most szárnyait bontogató TDM sok kérdésben segítséget nyújthat.) Én ezt a fajta vendégvárást minőségibbnek, értékállóbbnak tartom mint pl: a welnessturizmust (ami nem baj, ha elérhető közelségben jelen van, de csak kiegészítő programként).
    (Balázs! Már régen el kellett volna érni, hogy a busz a Medves hotelig menjen, mert vannak sajnos olyan emberek kik nem szeretnek sokat gyalogolni például egy vacsora miatt. Tudom nem rajtad múlik, csak kicsit élcelődtem:).
    Szilárd aggodalmát is osztom, melyet flóránk és faunánk védelmében érez. Nem tömeg, hanem igényes turistákra van szükség, igényes programokkal, igényes vezetéssel. Naívan ezt nevezném igényes arculatnak.
    Köszönöm, hogy elmondhattam.
    GuBandi

    VálaszTörlés
  13. Bocsi !
    Előbb kifelejtettem.
    Látogassátok meg a www.ronafalu.hu-t :)
    GuBandi

    VálaszTörlés
  14. Naptár-dolog...
    A tavalyi évben igen részletesen működött a www.salgótarjan-turizmus.hu oldalon egy ilyen naptár. Minden rendezvényt megjelentettek, amit jeleztek nekik tudomásom szerint, a mi programjainkat (kerékpár) legalábbis maximálisan...

    VálaszTörlés
  15. Kedves István!
    Igen, ez a lap tényleg működik, tehát itt megjelenhetnének a medvesi programok is.
    A leveled két dolgot juttatott az eszembe: Ha igazán működne egy közalapítvány (én most még ennél maradok), feladata lenne a kapcsolatépítés stb. stb., tehát elvárható lenne, hogy összegyűjtse a programokat és közzétegye, partnereket keressen.
    A másik, a fontosabb: a ti példátok (kerékpárosok) jól mutatja, hogy nem csak várni kell a sült galambot. Ha valamit el szeretnénk érni, akkor nekünk, itt élő embereknek is lépni kell, feladatokat vállalni, mozgolódni (tudom, hogy nem úgy van, hogy az itt élők nem csinálnak semmit, én most a cselekvés magasabb szintjére gondoltam - összefogásra, tervezésre, valódi partneri együttműködésre a döntéshozókkal stb.).
    A ti sikeres működésetek nagyrészt azon is múlik, hogy közösséggé kovácsolódtatok, fórumaitok vannak stb. Többek között ebbe az irányba kellene előre lépni itt a Medves peremén is.
    dsz

    VálaszTörlés
  16. Uraim!

    Érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam a véleményeket.A többséggel ellentétben én nem a helyi erőket képviselem, hanem a túrista szemével látom a dolgokat. Mégis vannak pontok, amik engem is érintenek. A képeslap árusító helyek létrehozása például, mivel Rónafalu képeslapját én csináltam, érdekemben áll ennek a területnek a fejlesztése.
    Meglátásom szerint állami pénzekre ácsingózni a tények ismeretében feleslegesen nagy erőfeszítés. Járhatóbb útnak tűnik számomra az alapítványok, egyesületek létrehozása, amiket az érdekelt vállalkozók támogathatnak. Továbbá az adók 1%-ának megszerzése is lehet egy remek forrás (ennek fellendítésére vannak ötleteim). Az így befolyt pénzből eredményeket elérve talán könnyebb az Önkormányzattal dűlőre jutni. Ha minden érintett településen működik valamilyen alapítványféle, akkor azok összefogva is pályázhatnak, nagyobb eséllyel.
    A másik felvetett probléma az "asztal mögül döntés". Erre egyszerű orvosságot kínálna az érintett képviselők, döntéshozók vendégül látása ezen a környéken. Ha a hivatalnok családjával együtt eltölt pár napot a fennsík környékén, akkor más lesz a véleménye, ez biztos. Másképp reagál egy felvetésre ami elé kerül, mintha csak papírokat lát az asztalon. Így támogatókat szerezhetnénk a döntéshozó testületekben. Több vendéglátós van a köreinkben, ez a felvetés első sorban nekik szól.
    Köszönöm, hogy elmondhattam.

    Piros Endre Péter

    VálaszTörlés
  17. Kedves Péter!
    Köszönöm a megjegyzést!
    Szerintem az évtizedes szemlélettel van baj és nem a konkrét személyekkel. Nem vitatom, hogy mindenki előbbre akarja vinni a dolgokat, és szeretné a fejlődést, mert miért is vitatnám. Igaz ez a döntéshozókra is.
    De ők egy városban döntéshozók, mi pedig vidéken élünk a városon belül. Erről szólt volna a bejegyzésem.
    Igen, le kell ülni, beszélni kell, de egy megfelelő sűlyú és befolyású szervezet szükséges ahhoz, hogy valódi partnerek legyünk, mert mégis csak politikusokkal kell egyezkedni és tárgyalni. Nem akarom megsérteni őket, de az elmúlt években - hosszú időre visszamenőleg - tapasztalhattuk, hogy bizony, könnyen és nagyvonalúan ígérnek... és nem rosszindulatból, hanem kényszerből, és nem azért lassúak a dolgok, mert lassítják, hanem azért, mert elégtelenek az erőforrások, és lehet, hogy vannak erősebb lobbik, vagy a város szempontjából nagyobb prioritások, és itt kevésbé fontos a vidéki rész.
    Éppen ezért a kis szervezeteknek velük szemben nincs igazi súlya, hiszen azok a célja a falunap megrendezése, nőnapi köszöntő stb., ami természetesen fontos, de egy homo politicus számára könnyű akadály a túlélésért vívott küzdelemben egy ilyen szervezettel a kommunikáció és a valós problémáik alacsonyabb szintű megoldása.
    Továbbmegyek. Meggyőződésem, hogy egy ilyen alfa polgárnak ugyanakkor valós érdeke, hogy komoly,számára is kihívást jelentő partnerekkel kényszerüljön együttműködni a városfejlesztésben, mert így igazi, a vidék érdekeit segítő intézkedések születhetnek.
    dsz

    VálaszTörlés
  18. Kedves Endre!
    Most itt a lehetőség, hogy a Rónafaluért Baráti Társasaság nevében megköszönjem a remek képeslapok készítésében kifejtett munkádat. Bár személyesen szerettem volna megtenni, de ami késik nem múlik.
    Írásodban említetted az alapítványok, civil szervezetek szükségességét. Felhívom a figyelmeteket (és bocsánat, hogy megint haza beszélek), de a Rónafaluért Baráti Társaság már sok éve szervezi nevetségesen kicsi pénzekből a környékünk kulturális életét, és éli hagyományait.
    Szándékosan így írtam,hogy "éli". Rimaszombati barátomat idézem, ki azt mondta: "- a hagyományokat nem őrizni kell, nem rab az, -a hagyományokat nem ápolni kell, nem beteg az, -a hagyományokat élni kell!"
    Sajnos elég nehézkesen folynak be pénzeink, nehéz a működésünk, csak egy példa, hogy kicsi kultúr helyiségünk fűtése is gondot jelent rendezvényeink idején. Kevesen lakunk településünkön, de annál jobban közösség, nagy az összefogás. Ha például valaki itt volt a legutóbbi vendégségi napunkon, szólhat arról, miként érezte magát.Szégyelleném magam- magunk, ha rossz szájízzel távozott volna bárki.
    Egyébként szép képeslapjainkból ha akar valaki vásárolni (a teljes összeg működésünkre megy) megteheti a következő helyeken:
    -Molnár Imréné (Ági) Farkasbükk út
    -Gulyás András Fénykő út 5
    -Mámor Presszó Zagyvaróna Zagyva út 120
    Szili!
    Csak abban értek veled egyet, hogy komoly, nagy összefogó szervezetre van szükség, de csak az itt élő kicsik segítésére, segítségével alulról építkezve. Mert szó mi szó igen nehezen venném, ha a fejünk felett, minket kihagyva születne bármi döntés, mely a mi életünket befolyásolná. Semmire se jó, nagy pénzen készült tanulmányok már fekszenek a hivatal irattárában. Szerintem kellő képpen értékelni kell egy-egy farsangot, falunapot, vagy akár egy pitinek tűnő májusfa állítást is sok egyéb apróság mellet. A FALU mindig is így működött. Nem csak az ide látogató, hanem az itt lakó is érezze jól magát. Ez adja meg a varázsát.
    Szólj nyugodtan, ha már túl sokat szerpelek az oldalon!
    Újfent köszönöm, hogy elmondhattam.
    GuBandi

    VálaszTörlés
  19. Szia Bandi!

    Örülök, hogy írsz. Egyébként mindenben egyetértünk, én sem egy fejetek fölé tett szervezetet képzelek el, hanem olyat, amelyiknek részei vagytok. A ti településrészetek fejlesztéseiről ti döntsetek. De, ha az merül föl bennetek, hogy állítsuk vissza a Pajta kertet (hogy már említett példánál maradjak), ez a jelenlegi helyzetben majdnem lehetetlen. A baráti társaságnak túl nagy falat, a városnak pedig nem prioritás és nehézkes, mert nem városi tulajdon a terület.
    Örülök, hogy megemlítetted a baráti társaságot, mert talán ez a legjobban működő civil szervezet itt a Medves peremén.
    dsz

    VálaszTörlés

Copyright © A mi vidékünk

Designed by Templatezy