A fotósmaraton kapcsán néhány szó a turizmusról és a geoparkról, politikáról, Salgótarjánról...rólunk

Posted By: Drexler Szilárd - csütörtök, október 23, 2014
Update:
Azt kell mondjam, hogy akinek nem inge, ne vegye magára! A bejegyzés folyamatokról szól, fenntarthatóságról, a jó dolgok folytatásának szükségességéről és általános problémákról, a döntéshozók felelősségéről. Amennyiben van valakinek jól menő turisztikai vállalkozása, van jól kitalált programja, az nagyszerű! Vannak ilyenek, szerencsére. A salgói térségben is szaporodnak a vendégházak. Azt azonban ők is beláthatják, hogy hiányoznak a programok és emelni lehetne a szolgáltatások színvonalát (nem, nem az ő szálláshelyükre gondolok, hanem általánosságban), és szükség van a helyben élők kötődésének, önbecsülésének növelésére is. Bármilyen furcsa, a turizmus nálunk nem csupán gazdasági érdek, hanem lélektani szerepe is fontos, hiszen az itt élők szeretnének büszkék lenni az otthonukra.

Valahogy úgy alakult, hogy az én lokálpatriotizmusomhoz mindig egy kis politikai távolságtartás is kapcsolódott. Azt gondoltam, hogy Salgótarjánért, a várost ölelő természeti értékekért közösen kell tennünk és ez ügyben a konstruktív hozzáállás, az asszertív magatartás célravezető lehet.
Ez naivitás, természetesen én is tudom.



Pár éve rendszeresen eljártam értekezletekre, fórumokra, gyűlésekre, ahol állandóan felmerült a turizmus kérdése. Legyünk őszinték: nem tett senki jóformán semmit. A múltból megörökölt infrastruktúra nemhogy javult, még romlott is. A városban élő emberek pedig folyamatosan a turizmusról beszéltek: tegyen már valaki valamit, ezt szajkózta az értelmiség is.
Egy idő után aztán már ilyen helyekre nem mentem el, már bocsánat, de gittegyletnek tartottam mindegyiket.

Persze, a politikusok sem maradtak le: Lesz ilyen meg olyan fejlesztés, lesz itt minden.

Nem akarok politizálni, de megkerülhetetlen, hogy elmondjam: annyi turisztikai fejlesztés még soha nem volt a Medves térségében, mint napjainkban. Mondom ezt ennek ellenére, hogy szerintem mára már sokan tudják és sokan kitalálták, hogy nem vagyok egy Fidesz-hívő, sőt!
Nem akarok az élet egyéb területeivel itt most foglalkozni, nem akarom a városvezetést minősíteni, nem akarom a politikát túlzottan belekeverni, de ha objektíven nézem a helyzetet, akkor bizony a most leköszönő városvezetés tett a legtöbbet a turizmusért az utóbbi évtizedekben.
Hangsúlyozom: csak a salgói térségről és csak turizmusról beszélek és csak a saját tapasztalataimból indulok ki. A motivációikkal sem foglalkozom, nem vagyok politikai elemző, csak egy itt élő ember.

Az utolsó mohikánként fennmaradt TDM iroda, a geoparki fejlesztések, az eresztvényi térségben zajló folyamatok szerintem egyértelműen ezt bizonyítják, de még a részleges salgóbányai csatornázás is. Úgy illik, hogy itt élő állampolgárként megköszönjem ezt!

Egyúttal persze szeretném megelőlegezni az új városvezetésnek a bizalmat, és nagyon örülnék neki, ha bölcsen döntenének, amikor ezeknek a folyamatoknak a jövője kerül majd szóba.

Érdekes azonban hallani a reakciókat. Az emberek egy része azt szajkózza: Minek épül ez, minek épül az? Mi lesz majd ebből? Itt fog tönkremenni! Régen sokkal jobb volt... Nincs itt semmi! És hallottam már olyan hangokat, hogy talán az új vezetés is felröppentett ilyen gondolatokat.
Sajnos, ez részben megint a politika bűne, annak a minősíthetetlen politikai kultúrának, amely így megosztja az embereket. Az egyik párt hívei bármit beszopnak, amit vezetőik mondanak, kialakult egy mérhetetlenül szervilis tömeg, amely minden olyan embert irritál, aki nem tekinti megkérdőjelezhetetlennek a politikusok döntéseit és szeretne konstruktív munkát végezni, a másik oldalon pedig ott van a visszavágás zsigeri igénye, az évek során kialakult frusztráció, amelyhez sok esetben kevésbé intelligens, megfontolt megnyilvánulások társulnak.
Így tehát az indulatoké a főszerep és akik hozzájárulhatnának a konszolidációhoz, azok hallgatnak, mert mára olyan helyzet teremtődött, hogy itt vidéken mindenki függ a hatalmon lévőktől.
Messzire mentünk a turizmustól? Nem. Arra utalok, hogy ebben a légkörben még a jó dolgok, annak csírái is veszélyben vannak. Amit az ellenség csinál, az csak rossz lehet.


Régen jobb volt?
A történetnek több szereplője van. 
Amennyiben turizmust fejlesztünk, akkor foglalkoznunk kell a fenntarthatósággal (politikai, társadalmi, gazdasági).

Véleményem szerint az elmúlt években az önkormányzat biztosította a politikai fenntarthatóságot, bizonyos forrásokat is bevont. Voltak jó és kevésbé jó beruházások, de az vitathatatlan, hogy valami mégis történt, történik. Nagyon fontos, hogy a hatalmon lévő döntéshozók kinyilvánították a turizmus fejlesztése iránti szándékukat.

Vannak a gazdasági élet szereplői, a vállalkozók.
A város környékén 35 ezer vendégéjszakát töltenek el a turisták egy évben. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy milyen programjuk van itt, mire költik a szálláson kívül a pénzt. 
Ne kerteljünk! Vannak olyan szálláshelyek, ahol nem nagyon akadnak visszatérő vendégek, tudok olyan esetekről, amikor a vendég a szállást látva meggondolta magát, de olyan külföldivel is beszéltem, aki a városi gyorsétteremben reggelizett inkább, minthogy megegye a reggelire kapott, lejárt szavatosságú joghurtot... Ja, ő egyébként egy szomszédos ország egyik kiemelt térségének az idegenforgalmi marketingese volt.
És sajnos, nincs megfelelő étkezési lehetőség sem.
Szóval, a program, a színvonalas szolgáltatás nagyon hiányzik. Kinek kellene lépni ez ügyben? Lépjünk már át, mondjuk a szomszédos besztercebányai térségbe és kérdezzünk meg egy szállodást. Nem fog másra mutogatni, ebben biztos vagyok.

Aztán itt vannak az emberek. Mindenki nosztalgiázik. Igen, ott volt a Dornyay, ott volt a Napsugár. Igen ám, de, az embereknek is volt pénzük, másképp alakult a szabadidejük, több volt a családdal együtt töltött idő. Vajon ma miért a szomszédos ország határ menti vendéglőibe mennek át ebédelni a tarjániak?
Kiben, miben kell keresni a problémát?
Júniusban volt szerencsém pár ezer kilométert utazni és bejárni 18-20 Kárpát-medencei várost. Zentától Csíkszeredáig mindenhol fantasztikus élet volt a városokban. Zentán este korzóztak a házaspárok, családok, megteltek a kávézók. Pedig, ott sem arany az élet. 
Visszatérve Salgótarjánba, éppen a Múzeumok Éjszakája rendezvénybe csöppentem bele. A múzeum előtt megjelent, ugye, a negyven fős törzsgárda (kicsit túlzok, persze), majd a parkoló felé haladva átmentünk a téren, ahol négy részeg fiatal ordítozott. Este tíz óra, ha lehetett. Ekkor, bevallom, életemben először elment a kedvem Salgótarjántól.
Szóval, kedves tarjániak, bennünk nincs hiba?
Ez az igénytelenség persze azt eredményezte, hogy saját szórakoztatásunkra is inkább már vurstlit rendezünk, megelégszünk egy kis "Taps téri" cirkusszal, egy kis hivalkodással. Lehet köpködni a szotyihéjat a téren, hallgatni a baráti előadóművészeket.

Természetesen nem kerülhető ki a rossz gazdasági helyzet sem, a jólét nyilván segítene a helyzeten, de egy társadalom fejlettségét az is bizonyíthatja, hogy akkor is megőrzi értékeit, hagyományait, ha rosszabbul mennek a dolgok.

Salgótarján, a város haldoklik? Az emberek talán nem is igazi polgárai a városnak, hanem nosztalgiázó zombik, akik a rendszerváltás előtti éveket sírják vissza, vagy elvágyódó fiatalok, akiknek ki sem alakul már a kötődésük.

Nem kerültünk messze a turizmustól, hiszen a turista is csak olyan helyen érzi jól magát, ahol a helyiek is.
Múltba révedés, menekülés helyett inkább tennünk kellene valamit, nem?

Mielőtt valaki visszakérdezne, azt kell mondjam, hogy az én lelkiismeretem nagyjából tiszta. Idén második alakommal rendeztük meg a Medvesi Fotós Maratont. 58 településről érkeztek hozzánk fotósok és családtagjaik, barátaik. Készült több százezer fotó a vidékünkről. Szerintem a többségük jól érezte magát. A megjelent fotók minden rafinált marketing fogásnál többet jelentenek a térség népszerűsítésében. Nem gond, ha azt mondom, hogy ez volt a térségünk legjobb marketing eseménye évekre visszamenően?
Ne felejtsük el, volt száz önkéntesünk, akik szívvel-lélekkel dolgoztak a program sikere érdekében.

Mit bizonyítottunk?
Találtunk egy célcsoportot, akit ide lehet hozni.
Több napos programmal emeltük a vendégéjszakák számát, a fogyasztást.
Felépítettünk egy marketing szempontból is kedvező programot.
A vendégek és a helyiek előtt is sikerült Salgótarjánt és annak környékét jó színben feltüntetni.
Összekötöttük a határmenti területeket, előkészítettük, hogy egyre inkább növekedjen a szomszédos országból érkező turisták száma.
Vannak még a városért önzetlenül dolgozó emberek.
Szolgáltatásokat tudunk nyújtani az idegenforgalomban érdekelt vállalkozóknak, bebizonyítottuk, hogy az együttműködésünk sikeres lehet.

Csak megjegyzem, hogy ezer más célcsoport is van Magyarországon, amelyek részére számtalan programot lehet biztosítani.
Szóval, legyen kevesebb duma és több tett.

Mégsem reménytelen a helyzet?

Itt jön egy újabb gondolatmenet. A rendezvény a Novohrad-Nógrád Geopark rendezvénye volt. 
Állítom, hogy a geopark az egyik legfontosabb kezdeményezés a turizmus területén, amióta az eszemet tudom. Ráadásul, ha nagyon akarjuk, akkor több politikai táborhoz is köthetjük, tehát senki nem vallhatja kizárólagosan magáénak (ez persze súrlódásokhoz is vezetett).
Szerintem a geopark érdekében a helyi politikai erőknek össze kellene fogniuk.
A nemzeti parknak mi mindig is a perifériáján leszünk, törődjünk bele. De a geopark a miénk! Nem azon kellene rugózni, hogy: "Nem lesz ebből semmi? Hogy lesz ez megtöltve tartalommal? Mi értelme van ennek?"
Vegyünk már észre: A geopark egy kézzelfogható válasz, egy konkrét dolog, az, amiről évtizedek óta beszélünk: valami, ami a turizmus érdekében jött létre. Ez talán összefogásra, közös gondolkodásra érdemes.

Aki még nem tud róla, az figyeljen: A geoparki címet egy nemzetközi csapat dönti el, az idén négy évre újra meghosszabbították. Nem a magyar kormány, nem a polgármester, hanem egy szigorú rendszer alapján döntenek nemzetközi szinten.
Mondjon nekem valaki olyan dolgot a környékünkről, amely akár csak egy iciri-piciri esélyt is jelent arra, hogy a Medves térsége a norvég, német, angol, francia, a görög emberek elé kerüljön? Mert a geopark ezt az esélyt is jelenti. Szemmel láthatóan beindult egy építkezési folyamat, kialakult egy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és hazai szinten is erős érdekérvényesítő képességekkel rendelkező csapat. Véleményem szerint a most következő négy évben bizonyítaniuk kell, érdemes megadni nekik az esélyt.
Nem hiszem, hogy jön majd valaki, aki hirtelen kitalál valamilyen új dolgot, ami hasonló léptékű lehet, mint a geopark. Főzőversenyekre, turistabecsapó reklámokra, és legfőképpen dumára már nincs szükségünk. Azért nem hiszem, mert eddig is lett volna rá 20-30 éve bárkinek.

Egy szó mint száz, a geopark szerintem stratégiai kérdés Salgótarjánban. Nem ez fogja megváltani a világot, de jobbá teheti ezt a helyet, segítheti a turizmus fejlődését. Elsorvasztani, vagy motiválatlan, hozzá nem értő csókosokkal feltölteni bűn lenne.

Még egy pár gondolat a fenntarthatóságról
Írtam az elején a  fejlesztésekről, és arról, hogy végre már történik valami. Nem hallgathatom el azonban, hogy kétségeim vannak a fenntarthatóságukkal kapcsolatban. Egész egyszerűen nem látom azt, hogy egy egyszerű tanösvény is milyen módon lesz fenntartható, ha nincs senki, aki a gondját viselje.
Sokan szóba hozzák a salgóbányai kaszinót is. Hogyan fog működni? nem tudom, természetesen, de ha segíthetek valamit abban, hogy fenntartható legyen és működjön hosszú távon, akkor megteszem.

A legfontosabb azonban a képletben a bölcs politikus.
Az új városvezetésre és az országot irányító politikai erőre gondolok. A geoparki folyamatokat a városvezetésnek folytatnia kell, érzek némi kihátrálási kísérletet, de talán megjön az eszük.
A mai helyzetben pénz viszont csak akkor lesz rá, ha pl. az országgyűlési képviselők, a megyei döntéshozók is támogatják. Ez sem nyilvánvaló manapság.

Hogy hiszek-e ebben?

Nem. De azért bízom benne.

Üdv a partvonalon!











2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök ennek a cikknek Több okból is...először is talán azért, mert mindenképpen optimista kicsengést érzek benne, ami - valljuk be őszintén - nem igazán jellemző,ha a városról, vagy tágabb értelemben a térségről hallunk... Aztán -hosszú , a várostól távol töltött évek után, ismét 'hazaköltözve', a Geo Park projekt volt talán az első dolog, ami igazán lelkesedést és reményt váltott ki belőlem...Hiszen itt történik valami jó! Itt beindult egy nemzetközi érdeklődésre is számot tartó program! És micsoda jó gondolatokkal, tervekkel megfűszerezve! El is indult bennem a vezérhangya...csatlakozni, segíteni, részesévé válni, aktívan közreműködni! Hiszen ha valami, ez az elképzelés teljes összhangban áll a saját életfilozófiámmal. Közel lenni és másokat is közel hozni a természethez, felfedezve annak szépségét és a benne rejlő harmóniát. Megbecsülni és féltve óvni értékeit és minél több emberrel megismertetni az elénk táruló kincseit...Töretlenül hiszek ennek megvalósításában, még akkor is, ha eddig nem igazán sikerült felvennem a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel együttműködve ez megvalósítható lenne. De én kitartó vagyok és biztos vagyok benne, hogy egy optimista szemléletű, energikus, testnevelő-nyelvtanári diplomával rendelkező élet igenlő személyre bizonyára szükség van egy ilyen kezdeményezésben...És ami talán még ezeknél is fontosabb...a személyes példa és tapasztalat... A Caminot immár kétszer is megjárva, úgy érzem kellő módon megtanultam a természet tiszteletét és a mindennapos futással egybekötött túráim bizonyítékai annak, hogy ez a kötődés az életem szerves részévé vált...Hitelesnek lenni pedig többet jelenthet mint bármely kimondott szó vagy jól hangzó ígéret...

    VálaszTörlés
  2. Mi itt Szekszárdon gyakran -kissé ironikusan- mondogatjuk, hogy már csak néhány év, és nem Szekszárd lesz a legkisebb megyeszékhely. Salgótarján népessége ugyanis gyorsabban fogyatkozik, mint Szekszárdé. Nem gondoltam volna, hogy ez a vártnál is hamarabb be fog következni. Olvasom, hogy a megyei közgyűlés Balassagyarmatra költözik vissza. Nyilván ez sem jó hír Salgótarjánban. Pedig a Karancs-Medves vidék valóban gyönyörű, valóban óriási lehetőségei lennének az idegenforgalom területén. Sajnos azonban a geoparkok iránt fogékony réteg még mindig igen vékony. Az átlagturistának még mindig inkább langymeleg pezsgőfürdő vagy homokföveny kell a feneke alá, esetleg egy hüttében iszogatna forralt bort. Talán lassan változnak ezek a divatok is. Csak legyen ideje Salgótarjánnak is kivárni ezt! Hajrá Salgótarján, hajrá Karancs-Medves, hajrá Szilárd! Ne adjátok fel!

    VálaszTörlés

Copyright © A mi vidékünk

Designed by Templatezy