Nekem a város üres valóság

Ma van a költészet napja.

Nekem a város
üres valóság,
mégis félelmes egység;
nem is titkolom,
hogy a forgalom
csupa veszély
és füst, korom:
inkább csókolom
az üres levegőt,
minthogy járjak
cifra kirakatok előtt,
és lássam
lomha bámészkodásban,
amitől reszket a lelkem
s remeg a lábam:
valami különös
félelmet sugároz belém.

Balázs János (1972)


Sűrű vak sötétség
fekszi a völgyet.
Akác erdő zöldül;
nincsenek tölgyek.
Vannak szabályos,
vasbetonból magasra
emelt, hideg falak;
színesre festve,
keményre vasalva,
összetömörítve:
olyan formában,
amiről látszik,
belemarkol a szívbe,
ami a mában
a jövő irányába
ki van feszítve,
mint útirány.
Hatalmas az ember:
ezzel szemben anyaga silány.

Balázs János


Pécskő, Salgó, Karancs, Mátra
fenséges szép vad vidék,
ahány völgye, csúcsa, vára,
tudom mindnek a nevét.
S alkonyattájt, ha e város
fáradtan zsong, én tudom:
most simul a múlt a mához
- metropolis és vadon.
Mert itt élek, itt születtem
látom, hallom, ismerem
mindazt, amit más nem ért, nem,
sem vendég, sem idegen.

Szepesi József



Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.

Petőfi Sándor - Salgó