Közöm?

A salgóbányai bányakaszinóról gyerekkori emlékeim is vannak..
Apai nagymamám Salgóbányán élt a Medves Hotel helyén egy erdőszéli házban. Jó hely volt, külön ház, külön kert. Nagyapám a szomszédos bányában, az István-táróban halt meg. A bányabejárat a kerttől nem messze őrizte némán a bányaszerencsétlenségben elhunytak emlékét.
Anyai nagyszüleim Rónafaluban laktak, hat éves koromig mi is ott éltünk a szüleimmel. Ingáztam tehát Salgóbánya és Rónafalu között. A legegyszerűbb a gyalogos közlekedés volt a Laposon, a Csapáson mentünk át Rónáról Salgóra, keresztülvágtunk a Farkas-bikken és hipp-hopp, máris ott voltunk nagymamám erdőszéli házánál.



A kaszinó környékéről a leghatározottabb emlékem a tekepálya, erre csodálkoztam rá a leginkább. Úgy emlékszem, a salgóiak is büszkék voltak rá. Édesapám mutatta meg nekem. Ő nagyon szerette Salgót.
Pár évvel később én is megfordultam a nagymamám háza helyén épült KISZ vezetőképző iskolában. Fotóztam és stúdiós voltam, működtettem a fotólabort. Ebben a korban az ember már benéz egy-két kocsmába, csak kíváncsiságból is.A kaszinóban ekkor működött a Petőfi kör, itt tehát nem kocsmába mentek az emberek, hanem a Petőfi kört látogatták, a kultúra és az alkohol így került közös nevezőre, a bányai tiszti kaszinó szelleme tovább élt e helyen tehát.
Halványan emlékszem, hogy volt talán valamilyen Petőfi kép, idézet is a falon. (Petőfi Sándor 1845-ben látogatta meg Salgó várát, verset írt Salgóról, utijegyzeteiben írt az utazásról, ennek köszönhetően valóságos Petőfi-kultusz alakult itt ki).
A keresztanyám a salgói boltban dolgozott. A boltot mindenki magazinnak hívta. A magazin korábban a kaszinó épületében működött. Pár éve gyűjtögetem a helytörténeti témájú könyveket, iratokat, egy medvesalji kutatás publikációjában olvastam, hogy a Medvesaljáról is átjártak az emberek ide vásárolni, mert a salgói Magazinban mindent lehetett kapni. És ez tényleg így volt!
Édesapám sokat mesélt Salgóról. Mindig azt mondta, hogy előbb volt itt mozi, mint Salgótarjánban. Nem hittem neki, pedig így volt.

Az első vetítéseket Zenthe Ferenc édesapja szervezte meg a telepen, akkor még némafilmeket vetítettek az István-táróhoz tartozó bányaépületben (Zenthe Ferenc Salgóbányán született). Zenthe Ferenc édesapja kezdeményezte a salgói kaszinó és kultúrház építését.
A moziterem impozáns méretű volt, rézcsillárokkal, falfestményekkel. Korszakokon átívelően élettel volt teli. 1945 után is a helyi kultúra fontos színterekén működött. Bálokat is rendeztek itt.
Édesanyámat lánykorában a nagybátyja, a bánya szakszervezeti titkára áthozta a salgói szilveszteri bálba.Csengettyűs lovasszánnal mentek át a fennsíkon. Jó lehetett.

Rónáról senki nem volt a bálban, viszont ott volt az összes salgói legény, közöttük az édesapám is. Gyámoltalanok voltak, nem merték felkérni a lányokat, meg aztán az édesanyám a szakszervezeti titkár és a párttitkár asztalánál ült. Végül is a bánya párttitkára felkérte az édesanyámat táncolni, így aztán felbátorodtak a salgói legények. Drexler Karcsi is...

A szép csendesen romba dőlő kaszinó kicsit később, 23 évvel ezelőtt újra szerepet kapott az életemben. Itt nyitottuk meg a Bagoly tanyát, egy természetvédelmi bemutató és oktató központot. A "központ" egy kiállításból és egy irodából állt. A kiállítás a Jelek a természetben címet viselte és a maga egyszerűsége ellenére nagyon népszerű volt. Dr. Fancsik János és Dr. Kiss Zsolt segítettek a kivitelezésben.  Az irodában ismeretterjesztő könyvek voltak és számítógép. Egy kis idő után a hely a helyi teleházzá alakult, itt tanultak meg a salgói gyerekek számítógépet használni. Itt alkalmaztuk az első polgári szolgálatost is. Az iroda a mozigépteremben volt, a lépcső tetején, a toronyban. Ezért neveztük Bagoly tanyának.
Minden nap, amikor kinyitottuk a kiállítást, azon gondolkoztunk, hogy az épülettel kezdeni kellene valamit, nem szabad, hogy romba dőljön.

Végül aztán kiköltöztünk a Bagoly tanyából. A villanyóra itt a mai napig az én nevemen van, de nem tudok bejutni a hevederzáras, dupla acél ajtón, bármennyire is szeretné az ÉMÁSZ (a kulcsot nem én hagytam el).
Egy ideig raktárként használtuk a kaszinó egyik helyiségét, a régi Petőfi kör egyik termét. Régi használati eszközöket vásároltunk, rengeteget, mert szerettünk volna egy ember és táj kapcsolatát bemutató kiállítást szervezni. Elloptak innen mindent.

2002-ben egy tanulmányban megfogalmaztuk, hogy a kaszinónak kellene lennie a Medves tájközpontjának.
Egy pályázatot is írtam e cél érdekében. A pályázó a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület volt, 250 milliós felújítást terveztünk, de nem nyertünk, pedig volt rá esélyünk. Ekkor lemondtam a kaszinóról és visszaadtam a városnak a terveket, pályázatot.

Ennyi a közöm a salgóbányai kaszinóhoz és kultúrházhoz. Most felújítását tervezik és örülök neki.

Az eresztvényi Napsugárban fiatal felnőttként jártam, az első randevúnkon itt hívtam meg a feleségemet egy túrós csuszára (gavallér voltam már akkor is, na).
Következő alkalommal évek múltán, egy munkavacsorára vetődtem ide újra, ekkor már elit étteremként működött (pár hónapig) Keveset adtak, sokat kértek. Éppen volt velünk egy borász, nem volt elégedett a borválasztékkel, a kiszolgálással.
Később, amikor már javában benne voltam a pályázatírásban és elutasították a salgóbányai kaszinó felújítására vonatkozó pályázatot, a Napsugár is képbe került. Ekkor már befejezte rövid vállalkozói klubétterem pályafutását és új tulajdonosa volt. Nem tudtunk megegyezni a vételárban, de az épületet megtekintettem belülről. Felületes szemlélődés után is kiderült, hogy voltak benne szerkezeti problémák, a sok repedés arra utalt, hogy az alapozással gondok lehetnek.
Egy természetvédelmi kiállítást és oktatóközpontot akartunk itt létrehozni. Amikor már lement a vételár, akkor már nem voltam abban a helyzetben, hogy újra elindítsam ezt a vállalkozást.

Szomorúan láttam hányatott sorsát és most örülök, hogy felújítják.

A Napsugár sem volt mindig étterem. Itt állt a Somoskőújfalu - Macskalyuk között közlekedő ipari kisvasút gépműhelye.

Zenekar a salgói kultúrház előtt. Az épület valójában tiszti kaszinó és kultúrház volt, de ma már mindenki csak kaszinóként emlegeti.

A színpad. Bizakodok, de mégis szomorú vagyok.