Kaptárkövek Salgótarján fölött ~ A mi vidékünk

A hazai tájak rajongói, a földrajz, történelem iránt érdeklődők körében jól ismertek a Bükkalja kaptárkövei. Gyakran felbukkannak a fotókon, filmekben, az Északi-Középhegységet, a Bükköt bemutató albumokban, honlapokon stb.

Kevesen tudják azonban, hogy Magyarországon máshol is találtak már kaptárköveket. Az egyik ilyen nevezetes hely Salgótarján közelében, a csodás kilátást nyújtó Pécs-kő hegy oldalában található.

Kilátás a Pécs-kőről. A háttérben a Karancs vonulata húzódik, a völgyben Salgótarján látható.

Mit kell tudni a kaptárkövekről? Baráz Csaba, a Bükki Nemzeti Park munkatársa foglalta össze nekünk a tudnivalókat:
A kaptárkövek olyan földtani alakzatok (geológiai és geomorfológiai képződmények), sziklák, amelyek felületén fülkék és egyéb befaragások láthatók, ezért egyúttal kultúrtörténeti értéknek is tekinthetők.
A fülkés sziklák kis csoportja a Visegrádi-hegységben, a Pilisben, a Budai-hegységben és a Tétényi-fennsíkon lelhető fel (itt 17 előfordulás 31 sziklaalakzatán 86 fülke vált ismertté). A leggazdagabb előfordulásuk Eger környékén, a Bükkalján található: a siroki Vár-hegytől a kácsi Kecske-kőig sorjáznak a faragott, fülkés riolittufa-sziklák, ignimbrit-vonulatok (itt 39 lelőhelyhez köthetően 74 sziklaalakzat felületén 478 fülkét tartunk számon).

Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója a 19. és a 20. század fordulóján tevékenykedő egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. Mások bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsítettek a fülkéknek. A ma leginkább ismert és elfogadott vélemény szerint a kaptárkövek a középkori sziklaméhészet emlékei. A fülkék és egyéb üregek kifaragását talán a népvándorlás korának valamely népességéhez, vagy a honfoglaláskor magyarsághoz csatlakozott kabarokhoz, esetleg a vaskor elején a Balkán-félszigetről idemenekült trák népcsoporthoz (például az agriánokhoz) köthetjük.

A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg. Ettől függetlenül a táj sajátos elemei, amelyek több évszázada dacolnak a természet pusztító, felszínformáló erőivel szemben. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult a pusztulásuk – a megváltozott klimatikus viszonyok, a környezetszennyezés és a felelőtlen emberi tevékenységek következtében. Ezért merült fel a természetvédelem oldaláról a kaptárkövek védetté (természeti emlékké) nyilvánításának gondolata.

A Pécs-kő és környéke napjainkban egy helyi jelentőségű természetvédelmi terület (helyesebben mondva, a védetté nyilvánítás megújítása folyamatban van, ebben a pillanatban az a helyzet, hogy talán nem is védett), de egyes vélemények szerint a szikla és közvetlen környezete országos védelmet is érdemelne.

A Pécs-kő elsősorban földtudományi (geológiai és geomorfológiai) érték, ugyanakkor a bazaltszikla élővilága is jelentős természetvédelmi szempontból. A szilikát sziklagyepek növényvilága és állatvilága (főképp az itt élő rovarok és a hüllők) is indokolják az országos védettséget. Nem utolsó sorban kultúrtörténeti jelentősége is van a Pécs-kőnek.

A salakos bazalttufa (piroklasztit) északi falába hajdan fülkéket faragtak, amelyek miatt a Pécs-kőt, mint kaptárkő-lelőhelyet is nyilvántartjuk.
Úgy tudom, a kaptárkövek védelme érdekében törekvések vannak arra, hogy ezek a helyek kerüljenek az ex-lege védett területek közé, hasonlóképp, mint a földvárak és a barlangok.

Mi is az, amit a Pécs-kőn pontosan láthatunk? Újra Baráz Csabát hívjuk segítségül:
A Pécs-kő északi sziklafalán 4 darab határozott fülke látható, amelyből egy a bükkaljai fülkékkel megegyező, kettő azonban fekvő formátumú. A vulkáni kőzetfalon további fülkeszerű nyomok láthatók, amelyek inkább természetes üregnek tűnnek. (Az itteni sziklába faragott fülkékre Prakfalvi Péter geológus barátom hívta fel a figyelmemet.)

Továbbá a Pécs-kő jelenlegi csúcsára egy sziklába faragott lépcsősor vezet fel, amelynek eredete ismeretlen. Nagy valószínűséggel régebbi, mint a kőbányászat: bizonytalan adatok szerint egy középkori vár, erődített őrhely állhatott a hegy tetején, aminek talán az utolsó elenyésző nyoma ez a kőbe faragott lépcső.

Ami viszont biztos, hogy a bazaltcsúcs tövében a rézkori badeni kultúra magaslati telepe helyezkedett el. Patay Pál és Korek József 1961-ben végzett itt ásatást. A rézkori teraszos teraszos telepen az ózd-pilinyi csoportra jellemző leletanyagot tártak fel: pl. hegyes fenekű merítőbögréket és magas fülű lapos csészéket. A 240 cm vastagságú kultúrréteg igen hosszú, több száz éven át tartó megtelepedésre utal!

Ennek a kárpát-medencei központú – de Európa igen nagy területeire (Trákiára is) kiterjedő – rézkori kultúrának sajátos temetkezési szokása a hamvak ember alakú (antropomorf) urnákban történő elhelyezése (Center, Méhi).

A pécs-kői telep felső kultúrrétegei már a korai bronzkort (makói kultúra) idézik, és mivel nem figyeltek meg steril elválasztó réteget a kultúrák közt, kijelenthető, hogy a telep lakottsága a bronzkorban is folytatódott.

A terület feltétlen érdemes egy alapos és rendszeres régészeti feltárásra – nyilván a természetvédelmi szempontokat betartva.

Talán soha nem fogjuk megfejteni, hogy kik és milyen célból faragták a sziklába a fülkéket.

Kaptárfülke a Pécs-kő oldalában. Biztosra vehető, hogy emberkéz faragta. Mikor és miért?

Fülkeszerű nyomok, amelyek a puhább kőzet kimálása során keletkeztek. A vulkánkitörés után ugyanis az izzó, folyékony kőzetanyag magával sodorta a régebben keletkezett, üledékes kőzetet és annak darabjait magába zárta.

Az üreg bal oldalán jól látható, hogy a 18 millió éve keletkezett agyagos kőzetet hajdan magába zárta a vulkánkitörés anyaga. A puhább kőzet a környezeti tényezők hatására feldarabolódott, kipergett a sziklából, üreget hagyva maga után.

Ez a folyamat napjainkban is zajlik. A világos színű kőzet szépen elkülönül az őt körülölelő bazalttól.

Lehetséges, hogy a fülkéket is ott kezdték faragni, ahol nagyobb zárványokat találtak a sziklafalban.

Egy másik fülke. A kép jobb szélén már leomlott a sziklafal, de mintha ott is megfigyelhetők lennének emberi kéz nyomai, talán egy elpusztult kőfülke körvonalait lehet látni.