Már csak azért is, mert ez a bányász emlékmű az én ötletem volt.
Korábban szerveztünk egy találkozót fiataloknak és idősebbeknek a SITI-ben, amin kiderült, hogy a fiatal generáció már egyáltalán nem ismeri a város ipartörténeti múltját. Bizony, bizony, feledésbe merül.
A bányamúzeumba egyszer elmennek az iskolából a gyerekek, aztán az is feledésbe merül. Na, de ha mindig emlékeztetné őket valami a város múltjára?
Arra gondoltam, hogy egy formabontó emlékmű talán a mindennapokba visszahozhatja ezt a múltat.
Egy városi téren, a földbe süllyesztett, járható üveggel fedett bánya ötlete merült fel bennem. Persze, ez nem új dolog. Van ilyen Pécsen és Ipolytarnócon is (na persze, nem bánya, hanem régészeti, földtani bemutató).
Szinte biztos vagyok benne, ha jól kivitelezik és jó helyen, akkor sok-sok év múlva is elsétálnak ott az anyukák, apukák a gyermekeikkel és mesélniük kell a bányákról, fel kell idézniük a múltat, mégha csak néhány szó erejéig is. Szóval, legyen ez az emlék a mindennapok része.
Az ötlet találkozott a pénzzel, mert egy nemzetközi projektet nyert el a város, amely támogatásával ez az ötlet megvalósulhatott.
Hogy ott kellett volna-e építeni, ahol most van és úgy, ahogy megcsinálták, azt én nem kívánom eldönteni.
Nem hiszem, hogy a turizmusban ennek közvetlen szerepe lehet, de a helyiek kötődésének erősítésében, a helyi emlékek megőrzésében, ilyen és ehhez hasonló gondolatoknak lehet szerepük.
A turista meg egyébként oda szeret menni, ahol a helyiek is jól érzik magukat, ahol megbecsülik az értékeket, a múltat...de nem hiszek egyébként a turizmus megváltó erejében.
Természetesen minden pénzt lehetne másra is költeni, minden pénznek lehet máshol is helye, nem vitatom. Azonban ezt az összeget, amiből az emlékmű épült, az én tudomásom szerint kizárólag ilyen jellegű ötletek megvalósítására adták.
Amúgy meg szeretném azt hinni, hogy a forrás megszerzésében is volt egy kis szerepem, így számomra kerek a történet: civil kezdeményezésre, európai uniós forrásból, egy, a város múltját újító jelleggel bemutató köztéri látványosság épül, ami talán az elsők között van a sorban, hogy az ipartörténeti múltat, végső soron a városi lét kezdeteit, a gyökereinket újra a köztudatba emelje.
Természetesen az más tészta, hogy majd takarítják-e az üveget, sikerül-e megoldani a páramentesítést?
Amúgy meg bármire lehet azt mondani, hogy baromság. Itt van a sokat emlegetett szökőkút kérdése. És itt most nem politikáról van szó! Aki sokat utazik, az tudja, hogy nem mindegy, hogy egy település milyen képpel fogadja az oda látogatót, milyen környezetet biztosít az ott élőknek. Igenis ez sokat számít. Lehet,hogy Salgótarjánban nem? Sajnáljuk erre a pénzt? Mehetett volna máshová? Biztosan! De az igazi problémákat nyilván nem oldották volna meg belőle.
VálaszTörlésNéha úgy érzem, hogy Salgótarjánban nem számít, csak ekézhessük a másikat. Itt minden baromság. Itt mindenki jobban ért mindenhez, de nem csinálja mégsem. Itt sírunk a szemetes város miatt, de mi dobáljuk el a szemetet, nem más jár hozzánk titokban szemetelni. Ilyenek vagyunk: rondák, koszasak, és nem azért, mert más nem takarít helyettünk. Itt az értelmiségi telektulajdonos ugyanúgy hordja az erdőbe a szemetet, mint az, aki nem tudja megfizetni már a kukát sem.
Nézzük meg, milyen módon fogadja a vasútállomás az ide érkezőket!
Itt nyári éjszakákon nem a nyüzsgő, pezsgő, sokszínű belváros fogadja az embert, hanem részegen ordibáló fiatalok hordái.
Itt minden rendezvényből sörfesztivál lesz.
Nincs színházunk, volt időszak, amikor még az is kétséges volt, hogy mozi lesz-e a városban?
Nincsenek igazi civil szervezetek.
Szidjuk a politikusokat, de nem vesszük észre, hogy mi is felelősek vagyunk: Hülyeségeket beszélünk nekik, ők erre hülyeséggel válaszolnak: turizmus - kitörési pont, ezt mantrázzuk már évtizedek óta. És ilyeneket.
Mindenki utál mindenkit. Ha össze akarok hozni néhány embert egy közös cél érdekében, rögtön röpködnek a nevek: ő nem bír engem, én nem bírom őt, vele nem vagyok jóban....
Nincs két olyan, hasonló területen működő szervezet, aki ne utálná a másikat.
A csodálatos természeti környezetről beszélünk de valójában nem becsüljük, ha a nemzeti park annak megvédésére törekszik, akkor azt gyalázzuk.
Már évek óta mást sem hallok, csak azt, hogy fa WC-t kell kihelyezni a salgói várba. Ez lenne a polgárok legprogresszívebb gondolata a természeti értékekről, a turizmusról?
Itt több hónapig képtelenek voltak kihelyezni normális kukákat a salgói vár alatti parkolóba, annak ellenére, hogy valaki felajánlott a saját pénzéből erre 50 ezer forintot.
Itt nem becsüljük a szimbólumainkat. Egy társadalmi kezdeményezésről sem lehet hallani, hogy esetleg a vár felújítását támogassuk.
Ugyan már, baromság, lehet ezt írni, mondani, ezt a legkönnyebb.
Néha elgondolkozok azon, hogy bár vannak ennek a városnak lakói, de vannak-e polgárai?
Igen, a fiataloknak már nincs kötődésük a bányász múlthoz, de a városhoz sem. Ahogy a szüleiknek sem nagyon. Tarján lakossága körében felmérést végeznék, ki a tősgyökeres helybéli, bányász, illetve munkás családból való, és ki az, aki faluról betelepült. Utóbbiak lehetnek többen. Ezért nincs a városnak polgársága.
VálaszTörlésEz a bizonyos bányászati emlékmű bennem is vegyes gondolatokat ébresztett. Az ötlet tényleg nem rossz, de furcsállom a helyszínt. Közvetlenül főút mellett, had porosodjon! Szerintem az ára (hét millió) arcátlanul sok. Ennyiből tán új vascsillét is önthettek volna krómkerekekkel. Világítás lesz benne? Ha már városközpont, sokkal jobb lett volna a Főtér undorítóan lepusztított „Európa- parkja”, ha még az a neve egyáltalán. Annak a felújításával együtt, az ottani kialakítása ésszerűbb lett volna. Pihenő és bemutatópark. Fák alatt még az ég sem tükröződne úgy az üvegben. Megkérdeztek helybélieket? Sokszor jobb tanácsot adnak, mint a városatyák, mérnök urak. Elképzelhetőnek tartottam volna Eresztvényben vagy Salgóbányán is a helyét.
A bányamúzeum pedig egyszerűen csak fejlesztésre, megújulásra szorul, hogy jobban betöltse azt a szerepét, hogy ne feledjük a múltunkat. Honlapja egész tűrhető, reklámja szerintem nem sok. Aki járt bányamúzeumban (igazából csak sóbányák jöhetnek szóba), az láthatta, hogy máshol, egy gyakorlatilag semmi helyszínt, (nem a nagy román és lengyel bányákra gondolok!) milyen ötletes és profi módon tudnak „tálalni”, a kor technikáit felhasználva. A bányász múlt felidézésére egyébként, az iskolákban levetíthetnének olyan filmet is, amit helybéli készített egykori bányászokkal. Mert létezik ilyen film. Filmek.
Ha már ipari múlt! Öblösüveggyár, acélgyár… Ezek is megérdemelnének bemutatóhelyet. Azt tudjuk, hogy a stájer acél ma is világhírű. De tudják-e azt, hogy annak idején a Rima-Murány-Salgótarján Vasmű Rt. egyenrangú konkurrenciaharcban állt a stájer vassal? Ma az egyik él. A másiknak az emléke is elvész vajon?
Úgy vélem, szükség van néha a formabontó ötletekre. A fejlődés erről szól: valaki ragaszkodik a régihez, valaki új utakat keres. Majd aztán kiderül, hogy melyik út lesz a jó, illetve a kettőnek milyen ötvözete lesz az elfogadott. A kultúrával kapcsolatban is igaz ez.
VálaszTörlésA hely szerintem sem szerencsés. Úgy tudom, hogy tervezték a belváros felújítását és ez az emlékmű a tér rekonstrukciójának következő ütemében készült volna el. Csak találgatni tudok, de szerintem arra most nincs pénz, az emlékműre meg el kellett költeni a támogatás határideje miatt.
Amúgy meg én is tervezek egy bányász filmet, amiben nem beszélő fejeket látunk (az sem baj, ha olyan egy film, persze), hanem korhű környezetben, szereplőkkel illusztráljuk a korabeli állapotokat. Ez talán a diákoknak, fiataloknak jobban emészthető lenne.
Én annyit mondok, hogy a bányászati emlékmű ötletét nem kell megvédeni. Jó! Kell ilyen. Méretét (kicsi), helyét (rossz), annál inkább. Sajnos most is bebizonyosodott, hogy kapkodnak és (erős szavak) hozzá nem értők, akik döntést hoznak. Itt az emlékmű nem fogja betölteni várt funkcióját. A főtéri buszmegálló mögött, egy virágágyás helyén kialakítva, gránittömb helyett időjárásálló tablókon leírások, fotók használatával kedvcsináló lehetett volna a Bányamúzeum megtekintéséhez. Persze, a tér felújításának terve, meg az idő! Tervből már annyi van ebben a városban, s az különben is csak papír és ceruza! Minden megoldható! Ha én a garázsomat lebetonoznám és aknát is tennék MAJD bele, attól a betonozást megcsinálom, de már ELŐRELÁTÓAN vaskeretet illesztek középre, hogy ha lesz rá pénzem, az aknát is megvalósíthassam. Így kellett volna ennél is. Az uniós pályázatokról meg annyit: Olyan, mint amikor egy éhezőnek, akinek egy kiló kenyér, egy kis tej nagyon jó lenne, adnék egy utalványt, amin csak jégkrémet lehet vennie. Télen. De tavaszig vegye meg!
VálaszTörlés