Sörösdoboz, a magyar erdők elválaszthatatlan része

Posted By: Drexler Szilárd - kedd, június 22, 2010
Feltételeztem, hogy az elmúlt napok esős időjárása után már terem a gomba, ezért elmentem az egyik legeldugottabb medvesi részre gombát szedni. Nem titok, ez a szlovák határ mellett található. Vargánya, vagy ahogy mi mondjuk, igazi gomba, és rókagomba, vagyis - megintcsak itteni használatban - csirkegomba is akadt.
Emlékszem, amikor gyerekkoromban nagyapámmal kerestük az igazit, üvegpalackban vittünk magunkkal vizet, hiszen a melegben könnyen megszomjazik az ember. Az üvegpalack természetesen üresen hazakerült, vizespalackéként megjárta a szénagyűjtést, a krumlikapálást és megannyi mezei munkát.
Sokat változott az idő! No, nem arról van szó, hogy már víz nélkül is kibírjuk a párás meleget, hanem arról, hogy megváltoztak a szokásaink.
Már a korábbi években is tapasztaltam, de a mostani túrám során döbbentem meg igazán, hogy sok műanyag palack, és annál is több sörösdoboz van az erdőben eldobálva.
Elképesztő, hogy vannak emberek, akik élvezik az erdő által nyújtott finom falatokat, vagy ha eladják a gombát, akkor az abból szerzett jövedelmet, de a pár grammot nyomó szemetet már nem viszik vissza magukkal. Semmilyen terhet nem jelentene számukra, ennek ellenére egyszerűen az avarra dobják.
Felfoghatatlan, hogy az erdőből élők magatartása ennyire primitív és felelőtlen!
Nem tudok eltekinteni attól a lehetőségtől sem, hogy ezek az emberek már számtalanszor találkoztak a környezetvédelem, természetvédelem fontosságának gondolatával, a hulladékok problémájával. Netán már ahhoz a generációhoz tartoznak, akik az iskolában vagy iskolán kívül is részesültek környezeti nevelésben.

Apróságnak tűnik a dolog, de a számomra komoly üzenettel bír.

2 megjegyzés:

  1. 2 éve futottam egy kört, hogy lehetne-e az egyik medvesi falu mellett levő erdőrészre egy szemétgyűjtést szervezni, ehhez konténert és szállítást igényelni.
    Nos, csak pénzért, piaci alapon, mintha a saját portámról vitetném el az építési törmeléket. A válaszban az is benne volt, hogy a potentát szerint a falu lakói felelősek a szemét nagy részéért, mert háztartási hulladék is van bőven, ami nem terem csak úgy ott magától, a közelben lakóknak kell oda kivinni, hogy oda kerüljön.
    Oké, valamelyest biztos igaza van, de könyörgöm, ha már rászánnám az időmet, meg még pár másik jó érzésű ember is, akkor nem lehetne erre a feladatra ingyenesen vagy ha annyira fillérezünk, önköltséges alapon konténert rendelni ? ugyan hadd ne fizessen már egy baráti társaság tizenezreket egy konténerért, hogy még dolgozhassanak is...
    Nem csak az erdőjárók fejébe kellene szemléletváltás, hanem a másik oldalon is.

    VálaszTörlés
  2. Szia, Szilárd!

    Az imént olvastam az „erdei sörös dobozokról”, és a cikkhez tartozó megjegyzést.
    Engem is mélyen felháborít az erdei szemét. Tőled pár kilométerre lakom, Zagyvarónán. Sajnos nem elég gyakran, de a csemetéimmel (4 és 6 évesek) ki szoktunk menni az erdőbe szemetet gyűjteni. Általában kettő nagy méretű reklám szatyorral indulunk neki, de egy viszonylag rövid kör után mindig úgy megyünk haza, hogy a két szatyor tele, és még legalább 5-6 műanyag flakont szorongatok a karomban.
    A legutóbb például az egyik Zagyvaróna-Salgóbánya útvonalnak indultunk neki, szintén szemétgyűjtés szándékával, de a városrész határa után, belépve a tájvédelmi körzetbe (!) az első harminc méteren megtel a két szatyor!!! A rengeteg és sokrétű szemétben a törött szeszes italos üvegek dühítettek a legjobban. Bármilyen arra járó erdei vad megsérthette volna magát.
    Én is törtem a fejem, hogy pár „nagyhangú” ember segítségével rendszeresen szervezhetnénk szemétgyűjtő mozgalmakat – akárhol a környéken -, és azon is gondolkoztam, hogy utánajárhatnék a VGÜ-nél, hogy ha vagyunk olyan kedvesek, hogy kitakarítjuk az erdőt, elszállítanák-e a szemetet ingyen, de az előttem szólótól (írótól) már meg is kaptam a választ. Szomorú!
    A környezettudatosság szerintem nem csak nevelés, de beállítottság kérdése is. Például a kisfiam börtönnel büntetné az ilyen „szutykokat”. És nálunk nem szabály, hanem természetes dolog, hogy akárhová megyünk - legyen az természeti vagy épített környezet – ha nincs a közelünkben kuka, akkor eltesszük a táskába a szemetet, és csak a legközelebbi kukánál válunk meg tőle, még akkor is, ha ez már csak otthon lehetséges.
    Godó Kriszti

    Még valami: Találkoztunk már, legutóbb az új geopark film vetítésekor, június 1-jén a Városházán, Koruhely Tamással együtt néztük meg a filmet. Azóta a salgótarjáni tv-n is láttam a filmet (jó, az nem most volt…). Otthon nézve jobban át tudtam adni magamat az élménynek, és bizony megfogott! Megérte a fáradságot, az időjárásnak semmi nyoma, illetve kettő van: a salgótarjáni kép egy kicsit borús, de viszont szerintem nem sűrűn lehet olyan felvételt készíteni, amikor a Páris-patak völgyében így folyik a víz - májusban!!!
    Egy biztos: kitűnő munka.

    VálaszTörlés

Copyright © A mi vidékünk

Designed by Templatezy