Karancs-Medves

Új dolgok (a teljesség igénye nélkül)

2012-02-13T19:48:00.000+01:00

Közeledik a tavasz, nemsokára megélénkül a turistaforgalom Salgóbánya térségében.
Sok a teendőnk még a turisztikai fejlesztések terén, de történtek új dolgok:
Például felújították az eresztvényi Madár-park medencéjét: Várhatóan lesznek még itt parkrendezési munkák, így igazi színfoltja lehet majd a területnek.

Megújult a bányász emlékmű is

Aztán, egyre szépül a salgóbányai Zenthe Emlékpark is, felújították a játszótéri játékokat, korlátokat, lépcsőt kapott park, még a tél elején.

Elkészültek bányász emlékoszlopok, néhány ismeretterjesztő tábla.

A Salgótarjáni TDM egy reklámfilmmel is próbálja a környékre csalogatni a turistákat:

Száll a por Salgótarjánban

2012-02-10T12:44:00.000+01:00

Viszonylag kevés időt tartózkodok bent a városközpontban, talán ezért tűnt fel a napokban, hogy a medvesi tiszta levegőhöz képest itt olyan, mintha kizárólag csak port szívnék a tüdőmbe minden lélegzetvételkor.

Aztán jött a hír, hogy az Országos Környezet-egészségügyi Intézet (OKI) szerint 17 város levegője veszélyes az országban, közöttük Salgótarjáné is.
A bajt a szálló por okozza. Minden évben, főként télen visszatér ez a probléma.

Mi is a szálló por?

Légköri aeroszolok (szálló por, PM10): A levegőben, mint közegben diszpergált állapotban előforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Az aeroszol részecskék élettartama néhány perctől akár több hónapos időtartamig terjedhet a részecskék méretétől és tömegétől függően. Méretük 0,001 és 100 mikrométer közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktől, ugyanis a nagyobb méretű szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdő mélyére.

Tartalmazhatnak kormot, szerves anyagokat, nehézfémeket, azbesztet. Nagy részük rákkeltő. Egységes egészségügyi határérték megállapítása igen bonyolult, mert sok aeroszol képző anyag már egészen kis mennyiségben is nagyon káros lehet.
(Forrás: Levegő munkacsoport)

Az Időkép.hu-n megtekinthető az aktuális adatokat mutató légszennyzettségi térképek is (Magyarország térkép is van, csak a banner Budapestet ábrázolja).

A tarjáni mérőállomás adatai itt tekinthetők meg:
http://www.kvvm.hu/olm/station.php?id=21

Milyen problémát okoz a szálló por?

Magyarországon évente 16 000 ember veszti idő előtt az életét a levegő részecskeszennyezése (PM10) miatt. Továbbá több mint 10 millió napot töltünk évente betegen a finom porként belélegzett különféle káros anyagok miatt. A rendkívül apró méretű szemcsék elsősorban a közlekedés – mindenekelőtt a dízeljárművek –, a fűtés és az ipari tevékenységek következtében kerülnek a levegőbe. A részecskeszennyezés – amit szálló pornak is szoktak nevezni – felelőssé tehető többek között szív- és érrendszeri, légúti, illetve daganatos megbetegedésekért. A legnagyobb veszélyben a gyerekek vannak, hiszen az ő immunrendszerük még kevésbé fejlett, mint a felnőtteké, de érzékenyek a részecskék hatásaira az idősek, a tüdő- és szívbetegek is. Már régóta ismert, hogy amennyiben a születés körüli időszakban kerülnek a szervezetbe ezeknek a részecskéknek egyes összetevői, akkor az felnőtt korban súlyos, nemegyszer visszafordíthatatlan betegségekhez vezethet.

(Forrás: Levegő munkacsoport)

Az egészségre gyakorolt hatásról itt is olvasható néhány sor:
http://oki.antsz.hu/files/levego/whoguidline-pm.pdf

Az EU tagállamaiban évente legfeljebb 35 napon át lépheti túl a szálló por koncentrációja az egészségügyi határértéket, ám Magyarországon ez a szám eléri a 80 napot is, ami Európában a legmagasabb arány.
http://www.videkesgazdasag.hu

Hazánkban csak a 10 mikrométeres szálló porra van egészségügyi határérték, a veszélyesebb 2,5 mikrométer alattira nincs. A hazai határértékeknél szigorúbbak a ENSZ egészségügyi Világszervezete által ajánlott határértékek.

PM10 (mikrogramm/m3)	hazai határérték	ENSZ/WHO határérték
24 órás	50	50
éves	40	20

http://www.legszennyezes.hu

Mi okozza?

A magyarországi magas szállópor-koncentrációt leginkább a közlekedés, a lakossági tüzelés, az ipari kibocsátás és közvetett módon a határainkon túlról érkező szennyezés okozza. A magas szennyezettség miatt az EU több mint 20 tagállama, köztük Magyarország ellen is uniós kötelezettségszegési eljárás indult.

http://www.agromonitor.hu

A szmog kialakulásában három tényezőnek van meghatározó szerepe:

1. Nagymértékű légszennyező anyag kibocsátás

2. Kedvezőtlen meteorológiai körülmények (pl. szélcsend)

3. kedvezőtlen domborzati tényezők (szűk völgyek)

http://www.legszennyezes.hu

Mi lehet a megoldás?

Tavaly év végén megszületett egy kormányhatározat a szálló por csökkentéséről:

1330/2011. (X. 12.) Korm. határozat a kisméretű szálló por (PM₁₀) csökkentés ágazatközi intézkedési programjáról:

És Salgótarjánban?

Mi okozhatja a szálló port? Régebben, amikor a város benne volt a "piszkos 12-ben", vagyis a legszennyezettebb városok egyike volt, az iparra fogtuk.

Nem találtam pontos adatokat a szálló por összetételéről Salgótarjánban, de gyanítom, hogy az iparnak manapság sajnos vajmi kevés hatása lehet.

Hozzájárulhat a közlekedés, az átmenő forgalom, bár éppen most, a benzinárak miatt egyértelműen kevesebb az autó a városi utakon napközben. A felüljáró ezen a problémán nem segített, mert az nem elkerülő, hanem tehermentesítő út, az átmenő forgalom légszennyező hatása még a városközpontot terheli.

Jelentős hatással lehet a buszközlekedés is, nem tudom azonban, hogy a helyi járatú buszokon már alkalmazzák-e a szükséges vagy kívánatos szűrőket, a Nógrád Volán honlapján nem találtam erre történő utalást (de lehet, hogy elkerülte a figyelmemet).

Mivel a szálló por koncentrációja többnyire télen növekszik meg, lehetséges, hogy hozzájárul a lakossági szilárd tüzelés is. Nem vitatom, ennek is lehet hatása. Bár a városközpontban talán ez nem jelentős.

Ez viszont azt a kérdést veti fel, hogy ha megvalósul a tervezett biomassza erőmű, annak milyen hatása lehet a szálló por koncentrációjára. A kormányhatározat egyértelműen a megnövekvő biomassza tüzelést is megnevezi a baj forrásaként. Nem azt mondom, hogy nem kell biomassza erőmű, hanem azt, hogy nagyon körültekintőnek kell lennünk, főként Salgótarjánban, ahol telente jelentősen megnövekszik a szálló por mennyisége. A tervezett erőmű is télen lenne "csúcsra járatva" ha jól tudom.

Ha körülnézünk a városban, illetve ha a lábunk elé nézünk, akkor bizony nem kell sokáig keresnünk a port, ott van az úton, a járdán, a tereken. Látható, hogy az autók mennyi port kavarnak fel. Ha nem esik az eső, hóolvadás után bizony elképesztő mennyiségű por van a városban. Ez okozhatja ilyenkor a szálló por koncentrációjának a megnövekedését? Szerintem elképzelhető.

A fentiek számomra egyértelművé teszik, hogy meg kellene vizsgálni, hogy mi okozza telente pontosan a szálló por koncentrációjának a növekedését, majd intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében. Persze, vannak rendelkezések, és a már említett kormányhatározat is erről szól.

Íme, egy tarjáni rendelet:

http://www.kozadat.salgotarjan.hu/docs/news/175779.pdf

Ez azonban leginkább a lakossági teendőket szabja meg. Égetés szabályai stb.

Véleményem továbbá, hogy meg kellene vizsgálni azt is, hogy a por, ami száraz időszakban belepi az utakat, tereket, miként csökkenthető, semlegesíthető! Lehet, hogy másképp kellene takarítani a várost, az utakat, lehet, hogy növelni kellene még tovább a zöldfelületek arányát, de az is lehet, hogy az extenzív zöldtetők is segítenének a por megkötésében.

Mindenesetre az egészségünkről van szó.

Frissítés!

Kiderítettem, hogy a buszforgalom csak 4-8%-ban járul hozzá a szálló por mennyiségéhez, persze, nem árt, ha megfelelő szűrőkkel el vannak látva a buszok. Jelentősebb a hatásuk van a személygépkocsiknak, az átmenő kamionforgalomnak. Lehetséges, hogy a városban a parkolók rendszerével, a forgalom átszervezésével (sétálóutca) stb. lehetne segíteni a helyzeten. Bár szívjuk a fogunkat, ha a parkolásért majd fizetnünk kell, de elképzelhető, hogy kétszer is meggondolja majd sok ember, hogy autóval bemenjen-e a városba, ha netán gyalog, kerékpárral vagy busszal is megteheti (sokan pár száz métert sem tesznek meg autó nélkül). Lehet, hogy a kerékpáros infrastruktúrát fejleszteni lehetne a városközpontban is.
Mégis jelentős lehet a szilárd tüzelés hatása, akár Salgótarjánban is, hiszen a szél hiánya miatt nagy mennyiségű korom jelenhet meg a levegőben. Ez tovább erősíti, hogy a tervezett biomassza erőmű működésével kapcsolatban megfelelő garanciákat kell kapnunk.
A szmog leginkább szélcsendes időben erősödik.
A "természetes por", aminek én nagy jelentőséget tulajdonítottam, nem annyira veszélyes, mint a szálló porban található egyéb lebegő anyagok (azbeszt, korom).
Ez persze, nem vigasztal, amikor, mondjuk a Józsi mögött gyalogol az ember és az autók felverik mellette a port. Ezzel a porral azért még kellene kezdeni valamit.

Hírek a webkamerákról

2012-02-06T13:14:00.003+01:00

A karancsi webkamera adminisztrációs feladatait Nagy Szabolcs vette át. Ennek köszönhetően megtudtuk, hogy óránként 90-100 látogató keresi fel a webkamera oldalát.
A kamera képe felkerült az Időképre, tehát már az archívum és napi timelapse videó is megtekinthető itt:
www.idokep.hu/webkamera/karancs729m
Köszönjük Szabolcsnak a segítségét!

A kamera kihelyezésével az volt a célunk (Karancs-Medves Alapítvány), hogy egy kicsit növeljük térségünk népszerűségét, ennek érdekében, a kilátó alatt is feltüntettük a kamera elérhetőségét. Így az oda érkező kirándulók telefonálhatnak barátaiknak, családtagjaiknak, akiknek a kamera segítségével integethetnek, és akik egy képet is készíthetnek róluk.
Íme, egy látogató 2012 január első napján:

Ezek után érdekelt, hogy a Rónafalu fölött medvesi webkamera segítségével lehetséges-e hazaintegetni?
Találtam egy pontot, ahonnan igen:

Indulhat tehát a webkamera-turizmus, vagy éppen egy vetélkedő szervezésébe is be lehetne kapcsolni a két kamerát.

Innen jöttünk. Meddig jutottunk? Hová tartunk?

2012-01-27T12:44:00.000+01:00

Azok a romantikus és dicső harmincas évek! Ó, milyen jó is volt akkor salgótarjáninak lenni! Ó, az a pezsgő élet!

"Alacsony kocsikból áll a vasút, roppant nagyokat sípol és hosszú alagutakon megy keresztül. Hogy az emberek közötti különbség kidomborítassék: van "tiszti-kocsija", "altiszti kocsija", és közönséges kocsija, munkások számára. A tisztviselőket szállító kocsiban a padokat pokrócok takarják, a munkások meztelen fára ülnek. A villamos mentén vén munkásházak hasalnak a járdaszéleken. Emeletesek, de nem sokkal magasabbak, mint egy földszintes ház. Az emeletre deszkalépcsők vezetnek fel, a vaksi kis ablakokra árnyékot vet a tető kiugrója s a kicsi üvegeken át a sötét szobákba kevés fény jut. E padlásszobák nyáron melegek, mint a katlan, télen hidegek, mint a hegytetők. Az emberek zsúfoltan élnek bennük s van úgy hogy tíz-tizenöten laknak egyben-egyben."

"A kutak között ölnyi mély a sár s a bűz, mint a köd áll meg a házak fölött. A házak nem annyira házak, mint inkább ólak. Deszkából ácsolták őket, oldalukon gyorsan hamvasszürke lesz a meszelés. Az ilyen négy méter hosszú és három méter széles ólban néha együtt van minden, konyha, szoba, kamra egy helyiségben. Az ól előtt egy-két négyzetméternyi területen még kertet is próbál teremteni a sírnivalóan hiábavaló emberi igyekezet."

"Itt tengődnek sár és deszkák között, mint sírban a halott, rettegnek az esőtől, a téltől, a nyártól, a tűztől, mely még kicsi "vagyonukat" is fenyegeti nyáron e forró faalkotmányban. Esőtől, naptól csaknem annyira szenvednek, mintha fedél nélkül lennének, az eső rájuk csurog, a nyár átforrósítja viskójukat, a tél bejön a deszkák résein, áthatol foltos ruháikon, fagyottá teszi a lábukat és testüket. A bányász korai halála után idejuthat az özvegy és negyvenévi munka után idejuthat az öreg vájár. Fásultan élnek itt és a vének szokása szerint gyakran hívják a halált. Naphosszat motoznak a szobában és sírnak, ha valaki kérdezi őket. Mert nem így kezdték. Itt már alulra jutottak, majdnem legalulra, ahová Salgótarjánban jutni lehet. Penészszín falak között szöszmötölnek otthon. Olykor, ha régi igényeik kísértenek, próbálnak takarítani a földpadlójú és deszkatetejű ólban. Hamar abbahagyják. Nincs sok értelme ennek. Ha erre fúj a szél, naphosszat esőzik rájuk a korom, innen nyargalnak be a városba a betegségek, itt gubbaszt a tüdővész és itt halnak meg a csecsemők a hideg ólakban zöld rongyok között."

"Ők már úgy munkások, ahogyan a munkást manapság nálunk, sajnos, érteni kell. Rossz munkahelyeken dolgoznak és rossz szobákban térnek aludni, rossz napok után, keserű indulatokkal. Ha Salgótarján nem lenne vidék és erős kapitalista hatalmak korlátlan uralmának székhelye, ízig-vérig harcra kész munkásság lenne ez. Igy csak elkeseredett."

"Egy-egy modernebb épület csodálkozva áll az áporodott házaknak ebben a birodalmában, s a főtéren nincs kövezés, mert ott nemigen járnak autók, mint a vállalatok igazgatóságai előtt. Csak vasútállomás van ott a Monarchia egykori vasúti épületeinek elszürkült téglaszínében, már akkor elhervasztva az utas esetleges jókedvét, mikor kiszáll a vonatból. A sáros főtér szegélyén világító óra mutatja, hogy mégiscsak városban van, aki arra jár, de a világítás lényegesen gyöngébb, sápadtabb és penészesebb, mint bármelyik vállalat kaszinója előtt. Mindezekre a piszkosszürke és reménytelen, lendület kedv, stílus és mondanivaló nélküli házakra a hegyoldalról egy dekoratív kálvária befejezetlen csonkjai néznek fehéren a zöld fák között, s az ember mindjárt tudja, hogy a város nem ott van, ahol a közepe, a főutcája és a városháza. A városi emberek szétszórtan élnek különböző széleken, különböző igazgatóságok körül és az ipari gyarmat mesterséges villanegyedében az újtelepen. Nem együtt és egymás életének közelében, mint a polgárság."

" A köztisztviselői kar olyan itt, mint másutt vidéken, rendesen első vagy második elmagyarosodott nemzedék, roppant nagy hazafi, szereti a németes álmagyar nótát, általában azt a világot, melynek kultúralapja német, máza magyar. E réteg, mint mindenütt, itt is kedélyes és nem rossz szervező, képtelen a dolgok mélyére látni, tud megtartani, de alig tud teremteni. Nagyapától kezdve mind idegenek ezen a tájon és kötelességszerűen lokálpatrióták. Tisztelik a diktatúrát, mert azt hiszik, hogy diktatúra esetében segédkönyvelő unokaöccsük Pestre kerül bankigazgatónak a megrendszabályozott tőke kormányzására."

Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság

Meghívó - A mi városunk

2012-01-17T22:24:00.000+01:00

Így becsüljük az értékeinket

2012-01-02T21:18:00.001+01:00

Ma fölmentem a salgói várba, mert a karancsi webkamerán láttam, hogy a 600 méter fölötti csúcsok időnként kibukkannak a ködből.

Készítettem néhány felvételt.

Szomorúan észleltem, hogy a szilveszteri duhajkodás során valakik lebontották a ciszterna káváját és az egyik követ legurították a vár alsó részére.

Nem ért meglepetésként. Mint ahogy a várban hagyott szemét sem.

Nem túl sok országban jártam eddig, de ilyet talán sehol nem tapasztaltam. A természeti, táji, történelmi értékek rongálása mintha nálunk nemzeti sport lenne.

Érthetetlen az egész. Adva van néhány ember, akik szeretnék eltölteni formabontó módon, a város egyik legszebb helyén a szilvesztert, majd azt minden lelkiismeretfurdalás nélkül megrongálják

Ugyanez a helyzet a Középbánya-tónál, a Boszorkány-kőnél, a salgóbányai kaszinónál stb. stb.

Na, mindegy.

Illetve eszembe jutott, lefelé jövet, hogy pár hónapja foglalkoztam a salgói parkolóban tapasztalható állapottal, nevezetesen, hogy egy szemetes kuka található csak ott, ami miatt időnként elkeserítő kép fogadja a várhoz érkező látogatókat.

A bejegyzés itt:

http://karancs-medves.blogspot.com/2011/03/salgotarjan-kirakata.html

Szóval, nem vagyunk tökéletesek, de a példamutatás az illetékesek részéről egy kicsit segítene jobbá tenni a közös dolgainkat.

Javaslom tehát, hogy:

Tegyük rendbe a parkoló környékét (ötletek a bejegyzésben). Véleményem szerint lehetőségként itt felmerülhet a szelektív gyűjtés is.

Helyezzünk ki itt egy táblát, amely felhívja a turisták figyelmét a szemetelés problémájára és megkéri őket, hogy a hulladékot itt, a parkolóban található konténerekbe helyezzék el.

A közmunka program kapcsán foglalkoztassanak kettő-négy embert Eresztvény-Salgóbánya térségében, akik takarítják a turisták által látogatott helyeket, esetleg hét végén is, hogy a jelenlétükkel.

Jöjjön azért néhány ködös kép is:

Bányász emlékoszlopok a Medvesen

2011-12-11T17:18:00.001+01:00

A Rónafaluért Baráti Társaság a Magyar Földtani és Bányászati Hivatal támogatásával bányász emlékoszlopokat állított Rónafalu és Salgóbánya térségében.

Egy túrát szerveztünk, hogy megnézzük az emlékhelyeket

Gulyás András készítette az emlékoszlopokat

A turisták figyelmét sem fogják elkerülni

Prakfalvi Péter sok hasznos és érdekes információt osztott meg velünk a bányászatról, a szén keletkezéséről....

A tölgyfából faragott oszlopok nagyon szépek lettek

A Medves-fennsíkon

Az oszlopok különböző motívumokkal szépen és gazdagon díszítettek

Meghívó - Bányász emlékoszlopok bemutatása

2011-12-05T18:00:00.001+01:00

Meghívó

A Rónafaluért Baráti Társaság a Magyar Földtani és Bányászati Hivatal támogatásával bányász emlékoszlopokat állított Rónafalu és Salgóbánya térségében. Az oszlopok - amelyeket a Rónafalun élő Gulyás András készített - a medvesi szén- és bazaltbányászat egy-egy nevezetes helyszínén állnak, emlékeztetnek minket az ipartörténeti múltunkra, a bányákban dolgozó elődeinkre.

Az oszlopok átadását egy túra keretében szeretnénk megejteni, ezért mindenkit szeretettel várunk, aki bányász múltunk iránt érdeklődik, szeretne egy rövid, tartalmas túrán részt venni a Medves-fennsíkon.

Találkozó helye és ideje: 2011. december 11. 10,15 óra, Salgóbánya Zenthe Ferenc emlékpark (buszmegálló)

A túra nagyjából 2,5 óra időt vesz igénybe.

További információ:

Nagy Szabolcs: e-mail: szabolcs.szeged@gmail.com

Gulyás András: e-mail: gubandi63@freemail.hu tel: 06-30-7576070

Zenthe Ferenc szülőháza

2011-11-14T15:06:00.001+01:00

A napokban véletlenül egy internetes oldalra bukkantam, ahol egy vidékünkön kiránduló csoport vezetője sajnálkozott azon, hogy amikor itt jártak Salgóbányán, Zenthe Ferenc szülőházát zárva találták.
Az Interneten keresgélve hamar kiderült, hogy több salgóbányai fotó is kering ott mint Zenthe Ferenc szülőháza. Magam is találkoztam kirándulókkal, akik ezen épület felől érdeklődtek.
Nos, ez a ház már sajnos nem áll a telepen.
De kezdjük az elején.

Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született Salgóbányán. Eredeti neve Ramshofer Ferenc volt. Édesapja bányamérnökként tevékenykedett a Rimamurányi Vasmű Rt. salgói szénbányáinál. Édesanyjáról annyit tudok, hogy a helyi nőegylet vezetője volt egy időben. A kis Ferenc 10 éves volt, amikor a család Budapestre költözött.
( A Salgótarján környéki bányák nyitása idején kisebb népvándorlás indult be, kétkezi munkások, mérnökök, kereskedők érkeztek a vidékre. Minden bizonnyal a munkalehetőség vonzotta ide a Rameshofer családot is. Zenthe Ferenc születésekor édesapja már ötven éves volt, szinte nagypapa korú, ezért, amikor nyugállományba vonult, Budapestre költöztek, ahol a rokonaik éltek.)

Zenthe Ferenc életében meghatározóak voltak a Salgón eltöltött évek. Nagyon sok interjúban visszaidézte a gazdag természeti környezetet, sőt, a rendezett és szép épített környezetet is, amit Salgóbánya nyújtott egykoron az itt élőknek. Lakásukból, kertjükből kilátás nyílt a salgói várra.
Nem véletlen, hogy ebben az időben a kisfiú erdész szeretett volna lenni.

A természet gazdagsága, változatossága, a korabeli kertkultúra magas színvonala mellett a technika egy új csodája is lenyűgözte a hajdani kisfiút.
Azt mondják, hogy Salgóbányán előbb volt mozi, mint a környező, nagyobb településeken. A régi salgóiak elmondása szerint a mozi az idős Rameshofernak köszönhető, aki a korabeli felolvasó helyiségben mozielőadásokat szervezett (állítólag rajongott ő is a moziért). Zenthe Ferenc egy interjúban visszaidézte, hogy az első sorból, megbabonázva bámulta a filmeket. Ez még a némafilm korszak volt. Talán ezek a mozihősök is nagy szerepet játszottak abban, hogy később színészi pályára lépett.
A vetítések helye, a felolvasó terem a hajdani István-táró közelében épült bányaépületben volt.
1932-ben aztán a telep közepén álló kaszinóhoz egy kultúrtermet is építettek, amelyben már rendes vászonra, mozigépházból vetítették a filmeket (egyesek szerint e moziterem építését is Rameshofer kezdeményezte).

Zenthe Ferenc szinte minden alkalommal mesélt a gyerekkoráról, Salgóbányáról is:

Egy másik interjú:

A salgói szülőház sajnos már nem áll. Ez az egyik épület, amelyet sajnos lebontottak,
nyomtalanul eltűnt.

A helyén ma egy üdülő található

A Zenthe Emlékpark őrzi a művész emlékét. Gyönyörűek a szelídgesztenyék.

Szemben azzal a telekkel, ahol a szülőház állt, a hajdani iskola épületére találunk. Ma idősek napközi otthona és könyvtár működik benne. Zenthe Ferenc az elemi iskola első osztályait itt járta ki.

A kultúrház és kaszinó épülete egykor. Az épületben eredetileg raktárak, üzlet, tisztikaszinó volt, 1932-ben, talán az idős Rameshofer kezdeményezésére, hozzáépítettek egy kultúrtermet (színpaddal, mozival) Előadásokat itt már Zenthe Ferencék nem láthattak, mert 1930-ban Budapestre költöztek. Az épületben működő üzletet a helyiek Magazin-nak hívták. Nagyon jól felszerelt bolt volt. Egy Medvesalján végzett néprajzi felmérés során egy adatközlő elmondta a kutatóknak, hogy jártak ide vásárolni, mert itt "mindent lehetett kapni".

Az épület napjainkban. Felújítása - úgy tudom - tervbe van véve.

Így nézett ki a színházterem

Salgóbánya régen

Salgói bánya

A salgói vár és környéke

Zenthe Ferenc szobra Salgóbányán (Molnár Péter alkotása)

Az erdészház, amely mellett a szobor áll, sokan azt hiszik, hogy ez volt a szülőháza

Emlékszoba, múzeum...
Tudom, hogy tervbe van véve egy Zenthe emlékszoba kialakítása, de szerintem egy múzeumot is megérdemelne. Például el tudnám képzelni a hajdani szülőházhoz legközelebb álló, felújításra szoruló épületben is. Ennek nyilván van tulajdonosa, de lehet, hogy neki is szimpatikus lenne ez az elképzelés.

Zenthe Ferenc színészként lett híres, de a salgói természet iránti rajongása, az édesapja munkája, a bányatelepi környezet miatt számunkra több szempontból is érdekes. Kultúrtörténet, ipartörténet, természet, palóc emberek, palóc nyelv...mindez bemutatható lenne ebben a múzeumban, hiszen mindezek Zenthe Ferenc visszaemlékezésiben is megjelennek és a gyermekkor fontos részei voltak.. Természetesen a művész pályafutásának fontosabb állomásai is helyet kaphatnának. Egy ilyen szemléletű múzeum több korosztály érdeklődését is felkelthetné és a művész emlékét megfelelően ápolná, gyermekkorának világát hűen bemutatná.

Szabadon szárnyal a rétisas

2011-10-25T23:22:00.002+02:00

A Medvesalján, Cered határában találták ezt a rétisast legyengült állapotban. A Budapesti Állatkertben megvizsgálták, meggyógyították, itt derült ki, hogy a madár szervezetében méreganyag volt.
A rétisas előszeretettel táplálkozik elhullott állatok tetemeiből, lehetséges, hogy egy mérgezett dög okozta a bajt.
Napjainkban egyre több ragadozó madár pusztul el mérgezés következtében. Ez a sas szerencsére megúszta, meggyógyították és szabadon engedték az Ipoly árterén.

(A videón látható villogások a vakuk villanásai, amelyekkel nem tudok sajnos mit kezdeni.)

Kazár

2011-10-23T20:52:00.000+02:00

Karancsi webkamera - ritka pillanat

2011-10-21T23:21:00.000+02:00

Nézze meg ezt is:
Egy idegenforgalmi film Nógrád megyéről:
http://youtu.be/PpqbKWC49vo

Egy ismerősöm küldte ezeket a képeket. Nagyon szerencsés volt, pont akkor nézte meg a karancsi webkamera képét, amikor egy széncinege megpihent előtte. Na lám, ennek a drótnak is van előnye :)

Nógrád film a Duna Televízióban

2011-10-19T09:50:00.000+02:00

E héten szombaton reggel, a Gazdakör műsorában látható a Nógrád, a palóc varázslat című film. A műsort többször megismétlik, vasárnap a Duna II. csatornán reggel hét órai kezdettel lehet megtekinteni.
A későbbiekben műsorra tűzi majd a Hálózat Televízió is. A negyven perces film megrendelője a Nógrád Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft volt.

Salgótarján és környéke megjelenik természetesen a filmben.

Salgótarján mostohatesvére (és a jeti)

2011-10-11T10:07:00.000+02:00

Pár hónapja keringett egy hír a magyar sajtóban, leginkább persze a bulvár oldalakon és rovatokban, hogy a szibériai Kemerovó város és kerület támogatja, ösztönzi a jetivel kapcsolatos kutatásokat. Állítólag bizonyítékokat is találtak a hegyi ember létezésére, azóta ahhoz a barlanghoz, ahol lábnyomát felfedezték, vezetett túrákat is szerveznek.

Friss hír, hogy jeti konferencia zajlott az elmúlt napokban Kemerovóban:
http://www.origo.hu/tudomany/20111010-jeti-kemerovo-orosz-hivatalnokok-szerint-a-jeti-95os-valoszinuseggel-letezik.html

Az idősebb salgótarjániaknak ismerős a Kemerovó név. Emlékezhetünk rá, hogy jöttek-mentek a delegációk néhány évtizeddel ezelőtt, hiszen az orosz város testvértelepülése volt Salgótarjánnak. Mintha még a focicsapatukat is tönkreverte volna az akkori SBTC...(Helyesbítek, az a csapat a Sztalinói Sahtyor volt. Sztalino Ukrajnában, a Donec-medencében található. Lehet azonban, hogy kemerovóiakkal is focizott a csapatunk, ennek nem jártam utána.)
Városunk honlapján azonban napjainkban már nem szerepel Kemerovó, csak az alábbi települések:
Banská Bystrica / Besztercebánya (Szlovákia) Gliwice (Lengyelország) Lucenec / Losonc (Szlovákia) Vantaa (Finnország) Vigarano Mainarda (Olaszország) Filakovo/ Fülek (Szlovákia) Partnervárosi kapcsolatok: Doncaster (Egyesült Királyság) Nacka (Svédország) Valenciennes (Franciaország)

Valószínűleg a rendszerváltás környékén Kemerovó mostohatestvérré vált, pedig nem kellene szégyellnünk a testvért, sőt, egy kis böngészés után rájöhetünk, hogy lenne mit tanulnunk egymástól.
A távolság ma még kevésbé akadály, mint néhány évtizede volt.
Íme, itt található Kemerovó:

Nagyobb térképre váltás

A testvérvárosi kapcsolatok kiépülése idején, egymás iránti gesztusként mindkét városban lakótelepet neveztek el a másik településről. Salgótarjánban ilyen a Kemerovó lakótelep, amit József-plató, Plató néven is ismerünk (ez volt a neve a területnek korábban, ahová a lakótelepet építették). A névadáson túl más dolgok is utaltak az orosz testvérre (szobor, Tajga teázó egy kitömött barnamedvével)

Kevesen tudják, hogy Kemerovóban is elneveztek egy lakótelepet Salgótarjánról.
Tessék:

Nagyobb térképre váltás

Néhány információ a lakótelepről:
http://www.kemerovo.ru/gorod/Short_story_of_kemerovo_city.html

1979 április 27-én egy új lakótelep jött létre a város Lenin kerületében. Emeletes épületek, szolgáltató, kereskedelmi központok, lakótömbök...igazi kis Salgótarján :)

Szóval, ez a testvérvárosi kapcsolat a feledésbe merült, annak ellenére, hogy Kemerovó számon tartotta és tartja napjainkban is:

http://en.wikipedia.org/wiki/Kemerovo

Pár hónapja egy kemerovói küldöttség is felkereste városunkat, ekkor úgy tűnt, hogy ezt a kapcsolatot felélesztik.
http://www.nograd24.hu/kemerovoikuldottsegsalgotarjanban

Nézzünk egy kicsit több információt Kemerovóról:
A város honlapja:
http://www.kemerovo.ru/
Rajta vannak a fontos információk a város alapokiratai, sőt, internetes szavazásra is lehetőség van egyes kérdésekben.

Van egy tévéjük is:
http://kemerovotv.ru/

Egy külföldi stáb filmet készített nemrég a kemerovói kerületről:

Egy kemerovói webkamera:
http://camera.kemernet.ru/index1024.htm

És persze, van jetijük is :) Aztán van működő sípályájuk, mintha még működne az ipar, próbálkoznak turisztikai fejlesztésekkel, nem is rosszul a turisztikai marketinggel...

Kemerovó - Salgótarján. Nagyon sokban hasonlít a két város.
Érdemes megfontolni a testvérvárosi kapcsolatok felélesztését. Ha másért nem is, legalább azért, hogy a salgótarjáni turizmus fellendítése érdekében kérjünk tőlük legalább egy jetit.

Webkamera Rónafaluban

2011-10-04T16:08:00.000+02:00

Nézze meg ezt is:
Egy idegenforgalmi film Nógrád megyéről:
http://youtu.be/PpqbKWC49vo

Nagy Szabolcs, a rónafalui Hollófészek vendégház tulajdonosa egy webkamerát helyezett üzembe a Medves-fennsík peremén.

Ilyen a kilátás a fennsíkról. A kép előterében Rónafalu látható. A távolban a Salgó és a Karancs.

Úgy látom, a táj napkelte után kap szép fényt, továbbá napnyugta idején is érdemes visszatérni erre az oldalra, hiszen pontosan a Karancs tömbje mellett megy le a nap (nyáron lesznek olyan időpontok, amikor pontosan a Salgó vár mögött látható majd a napnyugta, a torony árnyéka pedig Rónafalu felé mutat.

Éjszakai fotók

2011-09-28T22:10:00.003+02:00

Létrehoztam egy új Picassa albumot olyan éjszakai fotókból, amelyek a Medves vidékén készültek.

Éjszaka

Madártávlat

2011-09-18T19:52:00.000+02:00

A Kálvária éjszaka

2011-08-18T23:11:00.000+02:00

A Nógrád megyét bemutató filmhez készítettem néhány felvételt az éjszakai Salgótarjánról. Egy-két kattintás az éjszakai Kálváriáról is összejött:

Meteoritokra várva

2011-08-12T14:35:00.001+02:00

Ez most egy nagyon hosszú éjszaka volt:

Medves-fennsík - ahogy kevesen látják

Hullócsillagra várva (a nyári mikulás: Komka Péter)

Ez még csak egy műhold

Salgó vára, Nagy Göncöl, meteorit

Hihetetlen, de ilyet még sosem láttam: holdnyugta Salgótarján mögött

Salgó, csillagok, pirkadat

Medves-fennsík holdfényben

2011-08-11T01:18:00.001+02:00

Este 11 óra. Medves-fennsík, Réti kereszt. Csak a holdfény világítja meg a tájat.

Bánya a lábunk alatt - a tarjáni a téren

2011-07-27T02:09:00.001+02:00

Kap hideget, meleget a könyvesbolt előtt most épülő bányász emlékmű. Meg szeretném védeni.

Már csak azért is, mert ez a bányász emlékmű az én ötletem volt.
Korábban szerveztünk egy találkozót fiataloknak és idősebbeknek a SITI-ben, amin kiderült, hogy a fiatal generáció már egyáltalán nem ismeri a város ipartörténeti múltját. Bizony, bizony, feledésbe merül.
A bányamúzeumba egyszer elmennek az iskolából a gyerekek, aztán az is feledésbe merül. Na, de ha mindig emlékeztetné őket valami a város múltjára?
Arra gondoltam, hogy egy formabontó emlékmű talán a mindennapokba visszahozhatja ezt a múltat.
Egy városi téren, a földbe süllyesztett, járható üveggel fedett bánya ötlete merült fel bennem. Persze, ez nem új dolog. Van ilyen Pécsen és Ipolytarnócon is (na persze, nem bánya, hanem régészeti, földtani bemutató).
Szinte biztos vagyok benne, ha jól kivitelezik és jó helyen, akkor sok-sok év múlva is elsétálnak ott az anyukák, apukák a gyermekeikkel és mesélniük kell a bányákról, fel kell idézniük a múltat, mégha csak néhány szó erejéig is. Szóval, legyen ez az emlék a mindennapok része.
Az ötlet találkozott a pénzzel, mert egy nemzetközi projektet nyert el a város, amely támogatásával ez az ötlet megvalósulhatott.
Hogy ott kellett volna-e építeni, ahol most van és úgy, ahogy megcsinálták, azt én nem kívánom eldönteni.
Nem hiszem, hogy a turizmusban ennek közvetlen szerepe lehet, de a helyiek kötődésének erősítésében, a helyi emlékek megőrzésében, ilyen és ehhez hasonló gondolatoknak lehet szerepük.
A turista meg egyébként oda szeret menni, ahol a helyiek is jól érzik magukat, ahol megbecsülik az értékeket, a múltat...de nem hiszek egyébként a turizmus megváltó erejében.
Természetesen minden pénzt lehetne másra is költeni, minden pénznek lehet máshol is helye, nem vitatom. Azonban ezt az összeget, amiből az emlékmű épült, az én tudomásom szerint kizárólag ilyen jellegű ötletek megvalósítására adták.
Amúgy meg szeretném azt hinni, hogy a forrás megszerzésében is volt egy kis szerepem, így számomra kerek a történet: civil kezdeményezésre, európai uniós forrásból, egy, a város múltját újító jelleggel bemutató köztéri látványosság épül, ami talán az elsők között van a sorban, hogy az ipartörténeti múltat, végső soron a városi lét kezdeteit, a gyökereinket újra a köztudatba emelje.

Természetesen az más tészta, hogy majd takarítják-e az üveget, sikerül-e megoldani a páramentesítést?

Egy kis lazítás októberig

2011-07-26T10:17:00.000+02:00

Lazítás, mármint a blogon, mert idő hiányában nem tudom rendszeresen frissíteni.
Azonban az időjárás állomásnál már megfigyelhetők a csapadék adatok, talán néhány napon belül a hőmérő szenzor is működni fog.

Kemenceépítő tábor Rónafaluban

2011-05-24T22:13:00.000+02:00

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Kemenceépítő alkotótábort szervezünk Rónafaluban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület házának udvarán építünk egy klasszikus búboskemencét. Kérlek benneteket, hogy továbbítsátok azoknak az ismerőseiteknek, akiket érdekelhet, hogy hogyan készül a hagyományos magyar búbos kemence, szeretnék megtanulni, hogyan készül, szeretnének ilyet az udvarukra, vagy csak egyszerűen egy érdekes nyári programot keresnek.

A kemencét a továbbiakban közösségi és turisztikai célokra használjuk, előzetes egyeztetés után bárki számára igénybe vehető társasági rendezvényekhez, sütéshez-főzéshez. Várhatóan a nyár végére elkészül, kiszárad és használatba tudjuk venni.

Támogatókat is keresünk, eddigi támogatóink: Gulyás András és családja, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Rónafaluért Baráti Társaság, Hollófészek vendégház, Vendégház a Zöld Kapuhoz, Turcsány László önk. képviselő. A támogatásokat a Rónafaluért Baráti Társaság 55400184-11025478 számlára várjuk. A támogatók neve feltüntetésre kerül a helyszínen és a kapcsolódó nyilvános megjelenésekben.

Köszönöm, hogy figyelmeddel megtiszteltél.
Üdvözlettel,
Nagy Szabolcs

Friss információk és további részletek: a www.ronafalu.hu , http://facebook.com/ronafalu.hu

Újra működik a webkamera

2011-05-13T20:50:00.000+02:00

Újra működik a karancsi webkamera.

Öregségi víz

2011-04-17T16:32:00.002+02:00

A Medves vidékén több olyan forrásra, patakra bukkanhatunk, ahol sárgára festi a talajt, köveket, vízbe hulló leveleket, faágakat a ... mi is? Én azt hittem, hogy ez vas-oxid, de nyilvánvaló, hogy annyi vas nem volt ezekben a régi bányákban, hogy ennyi rozsda keletkezzen. Itt még fa támokat használtak, gondolom, a csilléket sem hagyták bent.
A geológusok azt mondják, hogy ez inkább vas-hidroxid, ami a szénben lévő pirit elbomlása nyomán keletkezik. A pirit vas és kéntartalmú ásvány, néhány százaléknyi mennyiségben előfordul a széntelepekben.
Amúgy a bányákból kifolyó patakok környékén sokszor érezhető a jellegzetes kén-hidrogén szag is.

Ezt a jelenséget csak az úgynevezett öregségi vizeknél tapasztaljuk. Az öregségi víz, lényegében az öreg, régi műveletekből, régi tárókból kifolyó víz. Salgóbánya, Rónabánya környékén több helyen találhatunk ilyen érdekes területet.

Nógrád blog

2011-04-13T22:08:00.001+02:00

Elindítottam egy másik blogot, ami egy készülő filmhez kapcsolódik (a mi vidékünket is érinti a forgatás).

A Nógrád Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft. egy idegenforgalmi célú marketing filmet álmodott meg Nógrád megyéről. A film elkészítését a közbeszerzési eljárás keretében a Szent István Egyetem Szent István Stúdiója nyerte.
Egy negyven perces marketing film és négy 30 másodperces szpot készül.

Az alábbi internetes napló a nógrádi film kulisszatitkai mögé enged bepillantást, megismerteti az érdeklődőket a helyszínekkel, Nógrád megyével:
http://nogradfilm.blogspot.com

Érdemes lesz visszatérni a következő napokban.

Célkeresztben az egerészölyv?

2011-04-11T23:39:00.002+02:00

Saját tapasztalataim:
A fürj állománya csökken a Medves vidékén. Néhány éve, egy-két évtizede a jelenlegi állomány kétszerese, háromszorosa is fészkelt a területen. A fürj semmilyen gazdasági, természetvédelmi kárt nem okoz.

A Medves vidékén a vadgerle állomány nem növekedett, inkább enyhe csökkenés tapasztalható.

Az egerészölyv állománya szintén nem növekedett a mi vidékünkön, inkább stabilnak mondanám. Az egerészölyv nem pusztítja az apróvadat, pockot, egeret zsákmányol.

A holló állomány az utóbbi évtizedekben növekedésnek indult, azonban ez az állomány tekinthető egy természetes állapotnak, korábban már azt hittük, hogy ki is pusztul erről a vidékről. A holló rovarokat, kisemlősöket, dögöt eszik, apróvadat nem zsákmányol. Kaptam egy megjegyzést, hogy időnként a fiatal nyúlfiókát elkapja, ami igaz, viszont ezzel a hollók még nem sodorják veszélybe a nyúlállományt.

A fenyőrigó ritka fészkelő Nógrád megyében, A Karancs és a Medves vidékén téli vendég. Semmilyen gazdasági és természetvédelmi kárt nem okoz. Túlszaporodásáról nem beszélhetünk.

Az erdei szalonka ritka fészkelő, tavaszi és őszi átvonuló a Karancs és a Medves tájain. Gazdasági, természetvédelmi károkozásáról nem beszélhetünk.

És most jöjjön az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleménye:

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megdöbbenéssel értesült arról, hogy Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke több védett madár- és emlősfaj vadászhatóvá tételét kéri Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek írt levelében.

Az MME megengedhetetlennek tartja, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének európai szintű kudarca után, az unió soros elnöki tisztségét betöltő ország egyik vezetője olyan javaslattal álljon elő, amely számos ponton sérti az európai és nemzetközi természetvédelmi egyezményeket. A civil szervezet reméli, hogy a vadgazdálkodás és a vadászati ágazat problémáinak megoldása nem hazánk egyedülálló madárvilágának megtizedelésében merül majd ki.

Az interneten nyilvánosságra került javaslatcsomag a nyári lúd, kanadai lúd, barátréce, menyét, nyuszt vadászhatóvá tételét és az erdei szalonka tavaszi vadászatának visszaállítását tanácsolja. Támogatja az egerészölyv, héja, barna rétihéja és holló gyérítését hivatkozva apróvadállomány csökkentésben vélelmezett szerepükre és természetvédelmi kártételükre. Az MME monitoring programjai részletes adatokat biztosítanak a megcélzott madárfajok jelentős részének állományáról, ezek alapján pedig kiderül, hogy a felsorakoztatott „szakmai” érvek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

A nyári lúd is majdnem kipusztult a múlt század közepén
A fürj állománya jelentős mértékben évi 8%-kal csökkent az elmúlt években, így nem a vadászhatóvá tétele, hanem a konkrét védelmi intézkedések megfontolása a kérdés. A kanadai lúd 18 hitelesített hazai előfordulása a kérdésfeltevés értelmét erősen megkérdőjelezi, a barátréce, vadgerle, egerészölyv, barna rétihéja állománya stabil, „túlszaporodása” pedig nem értelmezhető. A nyári lúd és holló állománya a kipusztulás széléről növekedett örvendetesen újra a védelmi munkának és a vadászat tiltásának következtében.

A ragadozó madarak állományát hazánkban a válogatás nélküli irtás csökkentette le, több fajt a kipusztulás szélére sodorva. Évtizedek aktív természetvédelmi munkája, a lelövés tilalma és a vadászok egyre kedvezőbb hozzáállása tette lehetővé, hogy védelmi helyzetük kedvezőbbé váljon és állományuk újra növekedjen. Az apróvadak számának csökkenéséért kárhoztatni olyan ragadozómadarakat, mint az egerészölyv és a barna rétihéja csak a tények teljes mértékű elferdítésével lehetséges. Ezen fajok elsődleges táplálékát rágcsálók képezik, így a mezőgazdaság legfőbb segítőinek tekinthetők. Az apróvadállomány sajnálatos csökkenéséért leginkább élőhelyük pusztulása így a mezőgazdaság felelős. A vadgazdálkodás és a természetvédelem közös érdeke ezen folyamatok megfordítása, amiért megéri összefogni és közösen tenni, hogy olyan tájgazdálkodás jöhessen létre, ami lehetőséget ad az apróvadak és a ragadozómadarak állományának párhuzamos stabilizálására.
Az MME felhívja a figyelmet, hogy bármilyen változtatási javaslat esetén az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvét kell figyelembe venni. Többek között ennek általános szabályozása miatt kellett az erdei szalonka tavaszi vadászatát megszüntetni. A szabályozás kimondja , hogy a tagállamok „A vonuló fajok esetében biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati törvények vonatkoznak, ne vadásszák szaporodási időszakukban vagy a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során.” Ennek célja, hogy az ebben az időszakban különösen érzékeny vonuló madárfajok állományait védje. Ahhoz, hogy komolyan megalapozott szakmai vitát lehessen folytatni az MME felajánlja segítségét és kéri, hogy a mérvadó vadászati szakmai intézmények, mint a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem bevonásával induljon párbeszéd.

A szervezet messzemenőkig támogatni tudja a további monitorozást a még pontosabb információk gyűjtése érdekében, valamint a vadászok képzésének fejlesztését a jobb fajismeret, ökológiai és természetvédelmi tudásanyag megszerzéséért. Az MME úgy gondolja, hogy partnerségre törekedve közösen valóban tudnánk megfelelő lépéseket tenni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében, mint ahogy tesszük ezt a ragadozómadarak mérgezése ellen. Azonban ez a megfogalmazott javaslatoktól jelentősen eltérő intézkedéseket igényel és Magyarországnak nem a kétes értékű vadászati turizmus fejlesztésén keresztül, hanem a fenntartható tájgazdálkodás és élhető vidék megteremtésével biztosíthatja a hosszútávú gazdasági érdekeit.

A kormány az elmúlt évben több olyan döntést hozott, amely a hazai környezet- és természetvédelmi igazgatás teljes ellehetetlenülésének veszélyét hordozza. Az MME kéri Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert, hogy utasítsa el a vadászhatóvá tétellel kapcsolatos javaslatokat és lépjen fel egy vadászati és természetvédelmi érdekeknek egyaránt megfelelő élőhely-fejlesztési célokat megfogalmazó szakmailag megalapozott javaslatcsomag kidolgozása érdekében.

A fajoknál idézett állományváltozási adatok az MME 12 éves Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) program alapján kerültek megállapításra. Az MMM– a vadászati szervek hasra ütésen alapuló „monitorozásával” szemben – egy valódi monitoring program,amely:
- országos lefedettséggel több száz képzett felmérő részvételével zajlik,
- random mintavételen alapul,
- standard számlálási módszereket használ,
- a következtetéseket több millió megfigyelési adatot tartalmazó adatbázisokból vonja le a megfelelő modern statisztikai eljárásokkal,
- Közép- Kelet-Európában elsőként valósította meg nemcsak a felmért madárfajok állományainak monitorozását,
- hanem az adott hazánk főbb élőhelyeire kiterjedően a természeti állapot rendszeres, éves monitorozását is.

Erdei szalonka
Az EU Madárvédelmi Irányelve általánosan tiltja a vonuló madarak tavaszi vadászatát. Ezen tiltás legfontosabb biológiai oka, az hogy a tavaszi vonuláskor visszaérkező madarak már olyan példányok, amelyek túlélték a vonulás és a telelés jelentős pusztulásait, így a visszaérkező madarak száma és kondíciója az, ami alapvetően meghatározza a faj azévi szaporodási sikerét, így a faj jövőbeli állományváltozását. Ezzel szemben az őszi vonuló állomány lényegesen nagyobb, hiszen ez tartalmazza az azévi szaporulatot is, amely példányok közül sok elpusztul a vonulás és telelés során. Így az őszi vadászat hatása lényegesen kisebb a fajok állományára.
Abban mi is egyetértünk, hogy a korábbi mintegy kétezres hazai tavaszi szalonkateríték nem befolyásolta jelentősen a faj európai állományát, azonban a fent említett természetvédelmi és populációbiológiai okokból nem tartanánk szerencsének a veszélyes precedens megteremtését az Unióban.

A fenyőrigó kilövésének sincs semmilyen gazdasági jelentősége
Fenyőrigó
Hazai költőállománya rendkívül kicsi és korlátozott területű, enyhén növekszik. Hazánkban inváziósan megjelenő elsősorban téli vendég, a faj nem okoz jelentős kárt semmilyen terményben és esetleges vadászatának sem lenne semmi gazdasági jelentősége. Az állomány monitorozásához (akárcsak a többi madárfaj esetében) nincs szükség lelövésre, azt megfigyelési módszerekkel tökéletesen meg lehet oldani, amit az MMM keretében az MME el is végez minden év telén és tavaszán. Nem látunk semmilyen okot a faj védettségi státuszának változására.
Magyarországon szerencsére nincs is hagyománya az énekesmadarak vadászatának, az Európában csak az erősen kritizált mediterrán vadászhagyomány szerepel.

A vadgerle haza állománya stabil, így is kéne maradnia
Vadgerle
Hazai költőállománya stabil (1999-2010). Nem látunk semmilyen okot a faj védettségi státuszának változására.

Fürj
Hazai költőállománya jelentősen csökken (1999-2010). A faj védelme érdekében szigorúbb természetvédelmi és agrár-környezetvédelmi intézkedéseken kellene gondolkozni, nem pedig az egyébként is csökkenő állomány további gyérítésén.

Egerészölyv és barna rétihéja
Hazai költőállománya mindkét fajnak stabil (1999-2010). Az egerészölyvet és a barna rétihéját a 20. század második felére legális és illegális vadászatukkal gyakorlatilag kipusztították a magyar alföldről, amely állományok a 80-as 90-es években álltak helyre elsősorban az illegális pusztításuk csökkenésének köszönhetően. Alapszintű biológiai tudás birtokában „túlszaporodásról” nem beszélhetünk, hiszen a fajok jelenlegi állománynagyságát kizárólag a természetes élőhelyek és a zsákmányfajok (elsősorban a pocok és egérfajok) elérhetősége befolyásolja. Emellett még mindig jelentősen limitálja a két ragadozómadár-faj állományát az illegális pusztításuk (mérgezések, lelövések) és az elektromos távvezetékek tartóoszlopain elszenvedett tömeges áramütésük. Ezen fajok védelme gyakorlatilag a pusztításuk tiltásában nyilvánult és nyilvánul ma is meg, ezért nem értelmezhető az a vadászberkekben elterjedt vélemény, miszerint a „túlzott védelmük okozta túlszaporodásukat”.

Az egerészölyvvel és a barna rétihéjával ma már szerencsére úton útfélen gyakran találkozhatunk az alföldön, ezért is kiáltották ki ezen jól észlelhető fajokat az apróvadak fő pusztítóinak, és egyben a fél évszázados állománycsökkenésük fő bűnbakjainak. Emellett azonban a valós – de persze nehezebben kezelhető – okokat szívesen elfelejtik említeni, úgy mint a mezőgazdálkodás intenzifikálása, a pihenő és szaporodóhelyül szolgáló élőhelyek (mezsgyék, fasorok, bokrosok, parlag- és gyepterületekek) megszűnése, a szőrmés ragadozók (pl. róka, borz) lényegesen jelentősebb hatása stb.
Épp a fent említett „boszorkányüldözése” miatt jelölte az MME az egerészölyvet a 2012-es Év madara választásra, ahol jelenleg vezeti is a versenyt a két másik jelölttel (a fekete rigóval és a vörös vércsével) szemben.

A héják állománya csökkenő tendenciát mutat
Héja („galambászhéja”)
Hazai költőállománya bizonytalan, a faj rejtett életmódja miatt kevésbé pontos országos adatok állnak rendelkezésünkre. Pontos helyi felmérések alapján csökkenést mutat az állománya, amelyet az illegális pusztítás mellett a közelmúltban a nyugat-nílusi láz elnevezésű, szúnyogokkal terjedő vírusos betegség is tizedel, amelyre fokozottan érzékeny a faj. A héjával kapcsolatban az első és legfontosabb teendő az országos állomány felmérése és az állományváltozás irányának és okainak tisztázása.
A fácántelepekre beszabaduló héják valóban okozhatnak jelentős kárt, azonban befogásukra és áttelepítésükre vannak engedélyezett módszerek.

A hollók sem okoznak károkat az apróvadállományban
Holló
Hazai költőállománya enyhén növekvő (1999-2010). Az egerészölyvhöz és a barna rétihéjához hasonlóan a 20. század második felére legális és illegális vadászattal gyakorlatilag kipusztították a magyar alföldről, amely állományok a 80-as 90-es években álltak helyre elsősorban az illegális pusztításuk csökkenésének köszönhetően. A faj esetleges károkozásáról (különösen az apróvadállományban) nincsenek elérhető és számszerűsíthető adatok, így a ragadozómadarakhoz hasonlóan nem tartjuk indokoltnak vadászatukat.

Forrás: www.mme.hu

Nekem a város üres valóság

2011-04-11T15:36:00.002+02:00

Ma van a költészet napja.

Nekem a város
üres valóság,
mégis félelmes egység;
nem is titkolom,
hogy a forgalom
csupa veszély
és füst, korom:
inkább csókolom
az üres levegőt,
minthogy járjak
cifra kirakatok előtt,
és lássam
lomha bámészkodásban,
amitől reszket a lelkem
s remeg a lábam:
valami különös
félelmet sugároz belém.

Balázs János (1972)

Sűrű vak sötétség
fekszi a völgyet.
Akác erdő zöldül;
nincsenek tölgyek.
Vannak szabályos,
vasbetonból magasra
emelt, hideg falak;
színesre festve,
keményre vasalva,
összetömörítve:
olyan formában,
amiről látszik,
belemarkol a szívbe,
ami a mában
a jövő irányába
ki van feszítve,
mint útirány.
Hatalmas az ember:
ezzel szemben anyaga silány.

Balázs János

Pécskő, Salgó, Karancs, Mátra
fenséges szép vad vidék,
ahány völgye, csúcsa, vára,
tudom mindnek a nevét.
S alkonyattájt, ha e város
fáradtan zsong, én tudom:
most simul a múlt a mához
- metropolis és vadon.
Mert itt élek, itt születtem
látom, hallom, ismerem
mindazt, amit más nem ért, nem,
sem vendég, sem idegen.

Szepesi József

Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt.

Petőfi Sándor - Salgó

Az utolsó ritzer

2011-04-06T07:22:00.002+02:00

Pali bácsit 81 éves korában ismertem meg. Az eresztvényi kőbányában bemutatta nekem a kockakő faragás fortélyait.

Balázs Pál ma 89 éves. Ő az utolsó medvesi ritzer. Nála fiatalabb kőbányászok élnek ugyan még a Medves vidékén (működő kőbánya már nincs), de ők már többnyire az eresztvényi bányában fejtették a követ, amelyet nem faragtak, útépítésekhez szállították. A macskakő kiment a divatból.
A ritzerek feladata az útburkoláshoz használt kockakövek kifaragása volt.

Balázs Pál, az utolsó medvesi ritzer

1936-ban, 12 évesen kezdett el a Magyar bányában dolgozni. A ritzerek mellé osztották be, a hasonszőrű fiatalokkal együtt az volt a feladata, hogy "lespicelje" a követ, vagyis vésővel, kalapáccsal egyengesse a kockakövek sarkait, oldalait. Később termelőként, rámolóként dolgozott, de megtanulta a ritzelést is.
Abba az időben a Magyar bányában nyolcvan ritzer dolgozott.

Több ezer kockakövet faragott

Kis kockát, nagy kockát, hosszú kockát, fejkövet faragtak. Szinte kizárólag Budapestre szállították a macskakövet, ahol sok-sok kilométer útburkolatot készítésére használták fel. A hidak burkolására nem szabályos kockát, hanem félkockát készítettek. Egy nagy kocka mérete: 18x18x18 cm.

Ezekkel az ékekkel hasította a nagy köveket

45 évig dolgozott kőbányában, három évet fogságban is töltött a Kaukázus lábainál, a Kaszpi-tenger partján.
Nem volt egyszerű a kőbányászok élete, amíg nem volt rakodógép, egy embernek egy nap alatt négy dömpert kellett kővel megrakodnia. Ennek ellenére a szénbányászokat jobban megfizették akkoriban. Pali bácsi kicsit keserűen mondja: "Úgy soroltak be minket, mint a postásokat."

Szerszámok...

A Magyar bánya után az Eresztvényi kőbányába került, 1959-től robbantómester lett. Tragédiák a kőbányákban is történtek, sajnos, szép számmal. Pali bácsi emlékszik arra, hogy az egyik társát, aki robbantómesterként vele vizsgázott, maga alá temette a leomló kőfal. Egy napig szedték le róla a követ, sajnos, nem tudták megmenteni az életét.
A robbantómesterek élete sem volt egyszerű. Az ő feladatuk volt a robbantás után a sziklafalak megtisztítása, hogy ne üssön senkit agyon a meglazult, leeső kőzet. Egy szál kenderkötélen lógtak a 30-50 méter magas kőfalakon, hogy lelökjék a meglazult kőtömböket.

...és még néhány véső

Kis kocka, nagy kocka, hosszú kocka... a ritzer mércéje

81 évesen, 20 méteres sziklafalon (Molnár Péter fotója)

A faragni való követ egyébként ékekkel fejtették le a falról, vagy lőporral kirobbantották. Paxitot ebben az esetben nem használtak, mert az összeroncsolta a köveket. A Magyar bányában voltak a legjobb faragni való kövek, de az a kő nagyon "szívós" volt, az eresztvényi kővel könnyebb volt dolgozni.

89 éves, de még úgy őrzi a szerszámokat, mintha bármelyik pillanatban szükség lenne rájuk

Sok embernek adtak munkát a medvesi kőbányák, még Mátraszőlősről is jártak ide dolgozni. A bánya teherautója ment értük minden nap reggel, és vitte őket haza esténként. A vendégmunkások feladata leginkább a "földelés" volt, vagyis a követ fedő földréteg eltávolítása. A kőbányákban rabok is dolgoztak. Kisebb bűncselekményekért, pár hónapra elítélt emberek voltak. Nem is nagyon kellett őket őrizni, de azért mindig volt fegyveres őr a bányákban.

12 évesen már kőbányában dolgozott

A szerszámot még elbírja

Kis kő maszli, vagy csuszlogó, ha valaki így ismerné :)

Miből másból lenne itt a járda?

Pali bácsi 82 éves feleségével él Somoskőújfaluban. Jól megvannak. Két gyermeke született, a fia sajnos pár éve elhunyt. Négy unokája van.

Tömeges békapusztulás Vízválasztónál

2011-04-02T23:14:00.005+02:00

Friss hír: Naponta 2000 - 2500 béka vonulhat, azaz összesen minimum 10-15 ezer. Azt hiszem, ezért érdemes lenne megfontolni az átjáró kivitelezését. Amúgy közlekedésbiztonsági szempontok is indokolnák. Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz a következő lépés?

Friss hír: A Bükki Nemzeti Park munkatársai ma (április 4.) megszervezték a békamentést Vízválasztónál.

A kétéltűek szaporodásához víz szükséges. A barna varangy erdei békafaj, azonban szaporodási időszakban ő is felkeresi a tavakat, folyókat. Mivel a hazai tájakat keresztül-kasul behálózzák a műutak, ezért a békák, miközben a víz felé igyekeznek, gyakran át kell, hogy keljenek a forgalmas utakon. Ezrével pusztulnak el a védett kétéltűek hazánkban az autók kerekei alatt.

Salgótarján területén is van egy-két hely, ahol ilyen veszélynek vannak kitéve a békák. A Kercseg-dűlő felől a Tóstrand irányába vonul minden évben néhány példány, de ez semmi ahhoz képest, ami a vízválasztói tavaknál tapasztalható.

Itt tömegesnek mondható békavonulást figyelhetünk meg. Bár nem túl nagy a forgalom, a lassan mozgó varangyok jelentős része az aszfalton végzi be az életét.

Az erdőből indulnak

Veszélyes terepen

Több ezer barna varangy pusztul el Vízválasztónál minden tavasszal

Évekkel ezelőtt, Langa József vezetésével, a zagyvarónai iskola diákjai rendszeresen mentették itt a békákat. Miután az iskolát bezárták, pár évig a Dornyay iskola diákjai vették át ezt a feladatot. Ezek az akciók egyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fontos programjai is voltak, az egyesület segítette a szervezést, önkéntesei is bekapcsolódtak a mentésbe. A Bükki Nemzeti Park eszközökkel segítette a munkát, a közútkezelő pedig egy egyéb veszély táblát helyezett itt ki (békát ábrázoló kiegészítő táblával).
Mindannyian tudtuk, hogy ez nem az igazi megoldás. Egy viszonylag rövid útszakaszról van szó, ahol egy műszaki megoldást kellene alkalmazni annak érdekében, hogy a békákat az út alatt a tavakhoz tereljük.

Békamentés

A barna varangy, csakúgy, mint a többi békafaj, védett állat hazánkban. A Vízválasztónál lezajló dráma minden bizonnyal a vidékünkön tapasztalható legnagyobb tömeges fajpusztulás, ami védett állatot érint. Ez a probléma viszonylag könnyen, kis összeggel orvosolható lenne (vannak pályázatok is, amelyek ilyen célokat szolgálnak). Városunknak van környezetvédelmi terve, ökováros szeretnénk lenni, itt van a Bükki Nemzeti Park nógrádi tájegységének a központja, van már egy geoparkunk is...

Szóval, mikor, ki fog tenni valamit ebben az ügyben?

A hímek már sokszor az erdőben a nőstények hátára kapaszkodnak

Foltos az út

Szilváskőre terveztünk egy családi túrát, hazafelé menet megnéztük a vízválasztói tavak környékét. Tömegesen vándoroltak a békák a víz felé. Több száz már el volt ütve, de még mindig jöttek az erdőből. Így lesz ez még az elkövetkező pár napban is. Amennyit tudtunk, összekapkodtunk és átvittük a vízhez, miközben az arra kerekező horgászok jól mulattak rajtunk.
Erről meg az jutott eszembe, hogy számtalan olyan pályázatot bíráltam már, amelyben magukat természetvédőként fényező horgász egyesületek faültetésre, parkosításra kértek pénzt, mert az fontos természetvédelmi cél. De nem is akarom őket bántani, csak bosszantó, ha látom a sok közömbös embert.

Ők már megússzák

Salgótarján - Ökováros?

2011-03-30T21:21:00.004+02:00

E bejegyzéshez tartozó, Salgótarjánra vonatkozó ötletek, javaslatok az Ökováros? oldalon tekinthetők meg.

Hallhattunk kósza híreket arról, hogy városunk ökováros programot indít. Lehet, hogy sok helyen előfordul ez a hír, én azonban csak pár helyen találtam egy televíziós híradást, amely alapján tájékozódni tudtam erről.
Az ötlet figyelemre méltó. Lesz-e belőle bármilyen megvalósítás? A televíziós bejátszást a bejegyzés végén meg lehet tekinteni, ebből azonban nem sok konkrétumot tudhatunk meg.

Segítsünk tehát! Az ötleteket az Ökováros? oldalon várom!

E bejegyzésben röviden (bár hosszúnak tűnik) írok általában a fenntartható városfejlesztésről, majd az Ökováros? oldalon a magam szerény korlátai között próbálok ötletelni Salgótarján ilyen célú fejlesztése érdekében. Tegye meg Ön is, hiszen a fenntartható városfejlesztés egyik fontos eleme, hogy a helyi társadalommal közösen készül.
A jobbító szándék, konstruktív hozzáállás vezéreljen minket!
Az elején le kell szögeznem: ne gondolja senki, hogy a fenntartható városfejlesztés egyenlő a környezetvédelemmel, természetvédelemmel. Több annál.

Helyi feladatok a XXI. századra
1992-ben Rio de Janeiróban, az ENSZ égisze alatt megtartott Környezet és Fejlődés csúcstalálkozó alkalmával született a Feladatok a XXI. századra (Agenda 21) nevű akcióprogram, mely a fenntartható fejlődés megvalósításának előttünk álló feladatait vette számba.

A helyi feladatok a XXI. századra vonatkozó kitételeit a dokumentum 28-ik fejezete tartalmazza.
Ez egy folyamat, amely a települések hosszú távú fenntarthatósági programjainak stratégiai tervezését és megvalósítását biztosítja a közösség részvételével.

Milyen szerepe van ebben az önkormányzatoknak?
- Az önkormányzatok képviselik a helyi közösséget, illetve ők hívatottak a helyi közösség nevében cselekedni
- A helyi tervezéseket, fejlesztéseket ők hajtják végre
- Számos olyan közösségi szolgáltatást látnak el, mely a helyi életminőséget javíthatja vagy ronthatja
- A természetes és mesterséges környezet nagy részét ők kezelik és birtokolják
- Hatással lehetnek egyéb intézményekre: oktatás, egészségügy, közbiztonság, közlekedés stb.
- Partnerségi kapcsolatok elősegítésében katalizátor szerepük lehet
- A település legnagyobb munkáltatójaként, fogyasztójaként, erőforrás-felhasználójaként „jó gazda” magatartással példát kell nyújtania a többi intézmény számára.

Európai városok a fenntarthatóság jegyében kidolgozták az Aalborgi Chartát.
Magyarországról csak négy település vesz részt a programban: Aba, Monor, Kecskemét, Nagykanizsa; míg például Olaszországban 880, Spanyolországban 1150 települése írta alá az Aalborgi Chartát.
(Megjegyzem, a négy magyar településről nincs információm, hogy mit is tesznek vagy nem tesznek e programban)

Mit ajánl ez a charta?

1. Kormányzás - a demokratikus részvétel biztosítása és növelése a döntéshozatalban

2. Fenntarthatósági helyi menedzsment - a hatékony tervezés és megvalósítás iránti elkötelezettség

3. Természetes közös javak - természeti erőforrások iránti teljes mértékű felelősségvállalás: a természeti erőforrások megőrzése, védése, és mindenki számára való hozzáférés biztosítása

4. Felelős és tudatos fogyasztás illetve életmód választása - elővigyázatos és hatékony természeti erőforrás használat, illetve a fenntartható fogyasztás és termelés ösztönzése

5. Tervezés és kivitelezés - a városfejlesztési tervezésekben stratégiai jelentőségűek legyenek a környezet, a társadalom, a gazdaság, az egészség és a kultúra szempontjai

6. Mobilitás és közlekedés csökkentése - a környezet, az egészség és a közlekedés összefüggéseinek felismerésével, a fenntartható mobilitási lehetőségekre való törekvés ösztönzése

7. Helyi intézkedések az egészségmegőrzés érdekében

8. Fenntartható helyi gazdaság - a jövedelemteremtés a környezet figyelembevételével történjen

9. Szociális igazságosság

10. Lokalitástól a globalitásig - a globális felelősségvállalás a béke, igazságosság, fenntartható fejlődés és éghajlatvédelem terén.

A fenntartható fejlődés feltételei:
Stratégiák, tervek, programok készítésénél arra kell ügyelni, hogy ezek a feltételek ne sérüljenek. Nem elegendő , ha néhány feltétel teljesül, az összesnek teljesülnie kell.

A feltételeknek a fenntartható fejlődés három alapszükségletét kell alátámasztaniuk:

A. Szociális igazságosság: Az emberek alapvető szükségleteinek kielégítése; az erőforrásokból származó hasznok igazságos elosztása, az egyenlő lehetőségek biztosítása; a közös teherviselés
B. A holisztikus gondolkodásmód, a szektorok közötti integráció
C. A jó környezeti minőség: Az erőforrások fenntartható, eltartóképesség szerinti használata; a jó környezet állapot biztosítása, a térszerkezet működőképességének megőrzése.

Néhány kiragadott részlet:
Szerves kultúra az a viszonyrendszer, amelyet megmért és igazolt az idő. A fenntarthatóság érdekében meg kell őrizni az alkalmazkodott kultúrát, azokat a termelői és fogyasztói mintázatokat, amelyek a környezethez való alkalmazkodás során alakultak ki, s hosszú távon biztosították a helyi közösség és környezet harmóniáját.

A fenntarthatósághoz figyelembe kell vennie az adott terület ökológiai adottságait, nem az adottságok ellen kell fejleszteni, hanem azokra alapozottan fejlődni. A környezeti rendszerek átalakítása helyett, adottságaiknak megfelelően kell hasznosítani, oly módon, hogy az ne változtassa meg a környezet ökológiai jellemzőit.

Az Európai Unió tudományos műhelyeiben több csoport is foglalkozik a fenntartható település, fenntartható város kérdéseivel.
Az egyes munkacsoportoki tíz pontban foglalták össze a sarkalatos kérdéseket, amelyeket minden esetben a helyi sajátosságokhoz igazítva javasolnak továbbfejleszteni.

1. A források feltárása, megfelelő gazdálkodás
2. Energiamegtakarítás, energiahatékonyság
3. Megújuló energia felhasználása
4. Hosszú élettartamú épített szerkezetek
5. Otthon és munkahely környezetbarát megközelítése
6. Hatékony közösségi közlekedési rendszer
7. Hulladékok csökkentése és másodlagos felhasználás növelése
8. Szerves anyagok komposztálása
9. A város anyagcseréjének körforgása
10. A legfontosabb élelmiszerek helyi (kistérségi) előállítása

A sikeres helyi fenntarthatósági program készítése három alappillérre támaszkodik:
- önkormányzati elkötelezettség
- közösségi részvétel
- fenntarthatósági szempontrendszer kidolgozása.

Na, néhány kiragadott részlet, hogy lássuk, miről is szól ez a dolog.
Az Ökováros? oldalon megpróbálok ötleteket adni a stratégia készítőinek, már ha vannak ilyenek. Tegye ezt Ön is! Írja meg az ötleteit!

Gólyás reklám a somosi iskolából

2011-03-28T10:13:00.002+02:00

Érkeznek a fehér gólyák. Majdnem elfelejtettem ezt a kis filmecskét, egy gólyás kampányhoz kapcsolódóan a somosi iskolában készítettem még 2008-ban. Nem lett igazán jó a vége, oda repülő gólyák kellettek volna, és másik zene, de olyan gyorsan kellett leadni, hogy arra már nem volt idő. Ráadásul a feltöltött videó felbontása sem a legjobb.
Viszont Somoskőújfalu iskolája remek helyszín volt.

szólj hozzá: Gólya road show

Kökörcsin fotózás

2011-03-20T19:25:00.000+01:00

Komka Péter akcióban.

Megérkezett a tavasz

2011-03-15T20:23:00.007+01:00

Az elmúlt években március közepén még hó takarta be a Karancs és a Medves csúcsait, most azonban meleg tavaszi idő fogadta a salgói várba érkezőket. Minden évben ugyanis megkoszorúzzák itt azokat a kopjafákat, amelyeket Petőfi Sándor emlékére állított jónéhány évvel ezelőtt a Tájak, Korok, Múzeumok helyi egyesülete. Petőfi pedig úgy jön a képbe, hogy 1845-ben, egy felvidéki kirándulása során meglátogatta Salgó várát. A rom egy költemény írására is megihlette őt.
A vár, a kopjafák, a sziklákon elhelyezett Petőfi emléktábla miatt már évek óta helyszínéül szolgál a helyi turisták március 15-i megemlékezésének.

Úgy vélem, a jó idő ellenére most nem voltak sokan.

Van itt még egy kis tavaszi filmecske a várról (HD-ben is megnézhető, de ha valakinek nem játsza le, akkor kisebb elbontással is próbálkozhat):

Ez tulajdonképpen néhány próbafelvétel egymás után rakva, egy Canon video DSLR-rel készült anyag. Van benne ún. timelapse felvétel is, amelyekkel mostanában kezdek próbálkozni.

Az előző bejegyzésemben már kimerítően írtam a szemét témáról, de most még egy kicsit rugózok rajta. A parkolóban ugyanis ez a kép fogadta a várba érkező látogatókat:

Salgótarján kirakata

2011-03-13T16:50:00.006+01:00

A márciusi hosszú hétvége első napján, kora délután egy családi sétára indultunk a salgói várba. Tömve volt autókkal a parkoló, ez már jelezte, hogy mi fogad majd bennünket. S valóban, régen voltak annyian a váron, mint ezen a szombati napon. Úgy tűnik, jól megy most a Salgó környéki szálláshelyeknek.
Rengeteg ember zsibongott a salgói erdőben: túrázó csoportok, idős párok, családok kisgyerekekkel.
Amikor kiértek a várba, szinte kivétel nélkül mindenkinek a kilátás ragadta meg a figyelmét, nem túlzok, ha azt mondom, hogy elragadtatva kiáltottak fel, amikor a Cserhát hullámzó dombvonulatáig kitágult előttük a tér.

Így lesz ez húsvétkor, így lesz ez a nyári szünetben is. A Medves, Salgóbánya, a két vár Salgótarján kirakata. Ide érkezik a legtöbb turista, az itt tapasztaltak alapján ítél meg bennünket. Figyeltem a várba érkezőket, nagyon sok fiatal volt közöttük. Fiatalok alkották a kisebb csoportokat, továbbá a kisgyerekes családokban a szülők olyan harminc körüliek lehettek. Az internet korában ők egy komoly véleményformáló rétegnek tekinthetők Magyarországon.

Ezt csak azért írom, mert Salgótarjánnak most sem sikerült szép kirakattal várnia a vendégeket.
A várban rengeteg volt a szemét. Hihetetlen, hogy milyen mennyiségű műanyag flakon, sörösdoboz halmozódott fel például a várfalak tövében. Persze, tudom, így március 15-e előtt már hagyományosan beindul egy szemétszedési akció, de az az ünneplésnek szól (nyáron senki nem takarítja a várat).
El is határoztuk Évával, hogy másnap összeszedjük legalább az eldobált flakonok, dobozok nagyját.

Vasárnap reggel a vár tövében találkoztunk a ZUTE (Zöld Út Természetjárók Egyesülete) tagjaival, akik társadalmi munkában már a szemetet szedték.

Akciónkat látva, a kirándulók közül néhányan felvetették, hogy miért nincsenek szemétgyűjtő konténerek az erdőben.
Lehetőségem nyílt rá tehát, hogy megpróbálkozzak egy kis szemléletformálással is. Szerintem azért nincsenek, mert nincs szükség rájuk. A szemét ugyanis nem az erdőbe való. Rossz üzenete van annak, hogy azt sugalljuk az embereknek, hogy nyugodtan ott hagyhatják a természetben a hulladékot.

Aztán az is felmerült, hogy ilyen forgalmas turisztikai célpontnál miért mi, helyi lakosok szedjük a szemetet társadalmi munkában. A kérdés egyébként jogos, ugyanakkor több oldala van a dolognak. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a salgói vár, mint kiemelt turisztikai célpont, nagyobb figyelmet érdemelne, másrészt nem lenne szemét, ha az emberek nem dobálnák el.
De visszatérve a vár kezelésére. Látva a szaladgáló gyerekeket, szerintem egy biztonsági korlát biztosan hiányzik (az alsó részen, a kör alakú kis bástyánál egy helyiséget tártak fel, amelynek a hátsó fala - úgy nézem - az eredeti bazaltszikla, nos itt van egy kisebb szakadék.
Aztán, a parkolóban talán lehetne néhány szemetes konténert kihelyezni, de nem csak úgy odarakni, mert akkor a kutyák, vaddisznók fellökik, szétszórják a tartalmát. Arra gondolok, hogy egy szép fa "dobozba" lehetne rejteni három műanyag kukát. Az ürítésnél két ember ki tudja onnan emelni. Ide kihelyeznék még egy figyelmeztető, ismeretterjesztő táblát - rövid, lényegretörő szöveggel - a szemeteléssel kapcsolatban.
Ide elférne egy térkép is a vár körüli sétautakról.

A várra visszatérve: nem mindenki megy fel a toronyba, ahol a szemfülesebbek felfigyelhetnek néhány információs táblára. Ettől eltekintve, az ide érkezőknek fogalmuk sincs, hogy mit látnak, pedig a kilátás tényleg lenyűgöző. Egy-két tájékoztató táblát el tudnék képzelni az alsó részre. Az egyik a környező tájat mutatná be, a másik pedig a vár alaprajzát, hogy hol, mi lehetett pár száz évvel ezelőtt.

Visszatérve erre a kirakat témára. A jó időben megint megjelentek a terepmotorosok. Nem akarok most vitát kezdeményezni, elfogadom, hogy erre is szüksége van valakiknek (mármint a terepmotorozásra). Maradjunk azonban annyiban, hogy védett területen, kiemelt turisztikai célpontnál káros.

A várhoz nagyrészt Salgóbányán keresztül vezet az út. Még még mindig a kirakat hasonlatnál vagyunk. Sajnos, a telepen nem szépek a sáros bekötőutak, de például az úttesten ott van még a téli hóeltakarítás nyoma, az apró kavicsok, por, amit tetéz az is, hogy a tél elején aszfaltozott járdából kiperegnek a kövek. Ilyenkor a házam előtt el szoktam takarítani, de az utóbbi években a VGÜ is gondoskodott ennek az elszállításáról. Feltételezem, most is így lesz, csak a jó időzítés fontosságára szerettem volna rámutatni A turistaszezon - ha lehetünk ilyen nagyképűek - itt március 15-én indul. Ráadásul most olyan mennyiségű ez a törmelék, hogy nem tudom a kukába belerakni (meg talán nem is szabad), a kertbe meg nem akarom bevinni. De ez egy dolog. Ez a sáv a Vár úton végig ott húzódik, ha elmegy egy autó, olyan port ver fel, mintha a sivatagban lennénk.

Amúgy azt is megfontolandó, hogy a telep elejére nem kellene-e kihelyezni a lakó-pihenő övezet táblát. Turistaszezonban :) ez mindenképpen indokolt lenne, ugyanakkor a salgói gyerekek biztonsága miatt se rohangáljanak itt az autók, meg ugye, ha lassabban mennek kevesebb port vernek fel.

Határtalan Palócország

2011-02-20T22:19:00.007+01:00

A Nógrád Néptáncegyüttes (Salgótarján), Rakonca Néptáncegyüttes (Fülek), Vidróczki Néptáncegyüttes (Gyöngyös) és az Új-Gömör Néptáncegyüttes (Rimaszombat) közös műsorral készül az idei néptánctalálkozóra.
A határon inneni és túli táncosok munkáját egy alapítvány is segíti.
A közös próbákat Karancslapujtőn tartották, a napokban pedig Rimaszombat művelődési házának színpadán, mondhatni főpróbát rendeztek.
A táncosok mellett a műsorban fellépnek olyan, a határ melletti községekben élő idős emberek, akik még élő kincsestárai a népzenének, néphagyományoknak.

A medveshidegkúti Magdeme Ilonka néni a határról énekel:

A lányok

A fiúk

Ilonka néni majdnem egyhuzamban elénekelte a több mint száz nótáját

Az előadás rendezője a füleki Agócs Attila Pál István dudással

Egy disznótor képei

2011-02-12T17:04:00.005+01:00

Kazár fényei

2011-01-09T18:39:00.002+01:00

Turizmus újratöltve

2010-12-22T16:14:00.042+01:00

Nehezen állom meg, hogy újra és újra ne térjek vissza a turizmus témájához, pedig már megfogadtam, hogy hanyagolni fogom. Nem tudom azonban mellőzni, elsősorban azért, mert rendszeresen föltámad ez a téma a helyi közéletben.
Hangsúlyozom, hogy nem tartom a témában szakembernek magam, az én véleményem is csak egy a sok közül, ugyanakkor készítettem már (ebben a térségben is) stratégiai és operatív terveket, vezettem és szerveztem majdnem egy évtizedig turisztikai szolgáltatást (erdei iskola program, ismeretterjesztő túrák vezetése). Természetvédelem és turizmus kapcsolata a Medves vidékén címmel készítettünk néhányan egy tanulmányt, amelyben megfogalmaztuk a fenntartható turisztikai tájhasználat óhaját és néhány ötletet is adtunk ezzel kapcsolatban.
Ezt az anyagot egyébként bárkinek szívesen elküldöm e-mailben.

Hozzáállásom elsősorban nem a turizmust kívánó és szorgalmazó álláspontja, bár elfogadom, hogy a turizmusra szükség van. Inkább a táji, természeti értékekért aggódok, a biológiai sokféleségért, a jövőnket meghatározó természeti erőforrások védelméért. Tudom, ezek ma már elcsépeltnek tűnő szavak, de ez van.

Írtam néhány cikket, véleményt ezzel kapcsolatban, a Tarjáni Városlakóban (26. old.) olvasható az egyik.

Nagyon hiányolom, hogy bár hivatkozunk a tájra, természetre, semmilyen stratégiában és főleg a tettek mezején nem észlelhető, hogy a tájhasználattal törődnénk. Ez messzire vezet, egy szeletét megpróbáltam ebben a bejegyzésben megmutatni. Arról van szó, hogy felelős és fenntartható gazdálkodás nélkül a táj elveszíti a mai képét. E térségnek vidékfejlesztési forrásokra lenne szüksége.
Természetesen ezzel is lehet vitatkozni. Ha nem kaszálják, legeltetik a Medves-fennsíkot, akkor mi van? Visszahódítja a természet. Ennyi.
Ugyanakkor, ha nem kaszálják a Medves-fennsíkot, akkor a tájkép is átalakul. Ezt a nagy pusztaságot benövik a bokrok, néhány évtized múltán még szép erdő is lehet itt.
Mit is akarunk valójában? Szerintem a néhány évszázados gazdálkodás már megteremtett itt egy olyan tájképet, amit meg kellene őriznünk. Erről szól a már hivatkozott bejegyzés. Ez a tájkép, a változatos táj és a hozzá kötődő élővilág egy fontos természeti erőforrás a turizmusban is.

Azt sem titkolom, hogy az úgynevezett szelíd turizmus híve vagyok és a tömegturizmussal nem szimpatizálok. Nem csupán azért, mert a mostanában hallott ökováros (ami szerintem egyébként figyelemreméltó gondolat) koncepciójába alapvetően nem illeszkedik be például a pazarló wellness turizmus (már ha életképes lehet itt egyáltalán ilyen), hanem azért sem, mert egy ilyen kockázatos befektetésre fordított energia más területen esetleg eredményesebb lenne a városban.

Na, ez a bejegyzés megint hosszúra sikerül, nem is akarok általánosságban tovább szót ejteni a témáról. Jöjjön néhány konkrét javaslat egy városlakótól:

Városmarketing, marketing
Sok-sok éve kísérhetjük figyelemmel, hogy ezen a területen többek között arra is keresik a megoldást a döntéshozók és az általuk megbízott cégek, hogy a turizmus területén miként lehetne Salgótarjánt pozitív környezetben megemlíteni, miként válhatna Salgótarján is turisztikai márkanévvé.
Nos, szerintem elég nehezen. Az én javaslatom az lenne, hogy kifelé, a lehetséges turisztikai célcsoportok felé ne Salgótarján nevét használjuk a turisztikai marketingben. Salgótarjánról sok negatív jelző jut az emberek eszébe, hosszú, mély hangrendű szó stb. stb. Ha már turisztikai márkát és egyben városmarketinget szeretnénk, akkor a táj nevét használnám, elsősorban a Medvest, de megfontolandó a Karancs-Medves is.
Sok pozitív értéket tudunk hozzákötni, még kevésbé ismert, jól felépíthető márkanév lehet, ráadásul ez a táj jelenti a turisztikai vonzerőt, sőt a salgótarjániak kötődéséhez is hozzájárul. A Medves névvel azt is jelezzük, hogy térségben gondolkozunk. Meggyőződésem, hogy ily módon előbb-utóbb magát Salgótarjánt is kedvező színben tudjuk feltüntetni.
Szerintem ehhez jól illeszkedne az ökováros koncepció is. (Januárban erre majd még visszatérek, mert néhány szakértővel felvettem a kapcsolatot és utánanéztem néhány nemzetközi, hazai dokumentumnak is.)

Ez a gondolat, jövőkép bizony már lehetne Salgótarján esetében egy jó városmarketing része.Egy példa: a felvetettem korábban azt, hogy érdemes lenne a zöldtetők kialakítását szorgalmazni Salgótarjánban. Azóta már néhány hírmorzsa leesett közénk, hogy a kormányzati elképzelésekben is szerepet kap talán az ökológiai szemlélet (környezetbarát energia stb. stb.). Véleményem szerint Salgótarján lehetne az egyik képviselője annak a gondolatnak, hogy az épület felújítások, szigetelés felújítások kapcsán legyen támogatott tevékenység az extenzív zöldtetők kialakítása, a meglévő lapostetők ily módon történő átalakítása is. Ha már itt tartunk, ez is városmarketing,

Salgó vár, a város szimbóluma
Ebben a bejegyzésben azt próbáltam kideríteni, hogy vajon mi is lehet napjaink Salgótarjánjának a szimbóluma. A szavazók előtérbe helyezték a természeti környezetet, első helyre Salgó vára került.
Az elmúlt pár évben történt némi előrelépés e téren, hiszen már nem a somoskői vár, hanem a Salgó szerepel a városi kiadványokban. Amennyiben tényleg ez a vár a város egyik szimbóluma, akkor szerintem nagyobb figyelmet kellene fordítani rá. Gond az, hogy tudtommal nem városi tulajdon, de lehetőségek ebben az esetben is nyílnak előttünk.
Évekkel ezelőtt, mikor a Karancs-Medves Alapítvány felvetette a vár felújításának ötletét, többen kinyilvánították, hogy támogatással is csatlakoznának az ügyhöz. Az alapítvány elkészítette a vár helyreállításának engedélyezési terveit, pontosabban a helyreállítás első ütemének a terveit. Ekkor kiderült, hogy sem a megyeháza, sem a városháza nem ad egy petákot sem. Még szerencse, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (remélem, jól tudom, hogy akkor így hívták őket) felkarolta az ügyet. Előállt az a furcsa, és lehet, hogy egyedülálló helyzet, hogy az alapítványunk 300 ezer forinttal támogatta a Magyar Államkincstárat, no meg a vár helyreállításának terveivel. Természetesen a Kincstár ennél nagyobb összeget belerakott.
Tény azonban, hogy a helyi szereplők nem erőltették meg magukat.
Arra akarok kilyukadni, hogy ha már a vár egyfajta szimbóluma a városnak, akkor a helyiek összefogását kellene kezdeményezni annak érdekében, hogy felújítása tovább folytatódhasson.
Szerintem egy igazi várnak kellene állnia a hegy csúcsán. Ez persze szakmaiatlan megfogalmazás. Nem vagyok régész, de mégis eljátszanék a gondolattal, hogy úgy újítsuk fel a várat, ahogy az, mondjuk a XV. században kinézhetett.
Elfogadom azonban, ha ez nem kivitelezhető, akkor pedig hozzuk ki belőle, amit lehet, fogjunk össze, vegyünk téglajegyet, kérjük meg a cégeket, biztos vagyok abban, hogy nem elérhetetlenül nagy összegről van szó. Az összefogás lehetővé teszi, hogy még inkább magunkénak érezzük a történelmi romokat.

Mély-gödör
Sokszor abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk, hogy a vendégeknek mindent meg kell mutatnunk. Nos, nem! Nem kell elvinnünk a legeldugottabb völgybe, a legsérülékenyebb területekre, minden védett növényhez. Ez felelőtlen és fölösleges magatartás. A turizmus irányítható és a turistákat irányítani is kell!
Bizonyos értelemben mi természetvédők indítottuk el a lavinát. Megmutattuk, hogy van pl. egy szép völgyünk. Nosza, akkor mindenki menjen ebbe a völgybe! Az más kérdés, hogy messze van, fárasztó, a sok ember taposása akár helyrehozhatatlan károkat is okozhat egyes területeken. A vadállatoknak is kell olyan hely, ahol zavartalanul élhetnek. Ilyen patakot, sőt, akár bővebb vizűt, vadregényesebbet láthatnak a Pilisben, Börzsönyben, Mátrában is.
Nekünk szép, maradjon is meg nekünk és utódainknak a táj néhány gyöngyszeme.
Viszont vannak alternatívák. Elismerem, hogy valamilyen formában ki kell szolgálni a turisták igényét, illetve a szállásadóknak is vannak ezzel kapcsolatban elvárásaik.

Itt van például a Rónafalu és a Zagyvaróna között húzódó Mély-gödör. Ha természetvédőként javasolnom kellene turisztikai attrakciót, akkor azt javasolnám, hogy ezen árok két ágát tárjuk fel. Ez egy izgalmas, kalandos, kicsit nehéz túra, ami kielégíti a romantikus turisták kalandvágyát, alkalmas csapatépítő túrákra. Nem túl hosszú, akár autóval is megközelíthető. A turisták komoly károkat nem tudnak okozni a völgyben közlekedve.
A szállásadóknak össze kellene fogniuk és a tulajdonos engedélye birtokában ki kellene építeniük az ösvényt, mert bizony itt a biztonságos közlekedés érdekében minimális beruházásokra van szükség.
Sok ilyen alternatíva van még, amely akár nagyobb élmény ígéretével is kiválthatja a köztudatba beégett szép helyek által nyújtandó élményt.

Bányász múlt
Mindenki eljut arra a gondolatra, hogy szép a táj, érintetlen, csendes, erre építsük a turizmust. Szerintem ez még édeskevés. Ez a táj inkább a keretét adhatná a turizmusnak. A bányász (ipartörténeti) múlt bemutatására kellene áthelyeznünk a hangsúlyt, ebben nagyon sok kihasználatlan lehetőségünk van.
Büszkék vagyunk a bányamúzeumra, de hajlamosak vagyunk elsiklani a tény fölött, hogy billeg már a fejünkön a korona, a versenytársak már ott lihegnek a nyomunkban és meglehet, a bányászati bemutatóik, az ezekhez kapcsolódó turistaattrakcióik komoly helyzeti előnybe juttatják őket. Tatabányán egy-egy alkalommal már olyan bányász skanzent is bemutattak, ahol a régi szakmák mesteri élő bemutatót tartottak, a lényegesen ismertebb Pécsen is van egy bányamúzeum. A Mecsek térségében pedig további lehetőségek is rejtőznek. Jó, jó, Pécs messzebb van Budapesttől, mondhatná bárki. Igen, de a mi bányamúzeumunkat előszeretettel emlegetjük európai viszonylatban. Ebben az értelemben Pécs, ismertsége révén, előnyösebb helyzetbe kerülhet.
Maradjunk azonban a főváros közelségénél. Ne is menjünk messzire, csak Bánki-tó környékére. A felsőpetényi ásványbánya olyan turisztikai potenciált jelent, amely a salgótarjáni bányamúzeum komoly vetélytársa lehet. Egyrészt kisvasút visz be a hegy mélyébe, nagy élmény az utazás rajta. Aztán nem csupán egy bánya, hanem egy kristálybarlang is. A bánya telephelye kiváló lehetőséget biztosít az infrastruktúra fejlesztésére, kiszolgálóépületek, egyéb bányászati attrakciók kiépítésére. A gépek, eszközök ott vannak még. Közel van Bánk, a Börzsöny...
Már gondolkodtak a térségben a bányamúzeum létrehívásán. Sok sikert nekik, nem ellendrukker vagyok, csak a figyelmet szeretném felhívni, hogy Salgótarjánnak is előre kell lépnie.

Úgy tudom, hogy tervezik a bányamúzeum felújítását. Csak felületesen ismerem ezeket a terveket, remélhetőleg növelik a térség turisztikai vonzerejét.
Én azonban továbblépnék a bányamúzeumon. Ott van Salgóbánya, ahol számtalan bányászati bemutatót lehetne létrehozni, magát a telepet is úgy kellene fejleszteni, hogy megőrizze a bányatelepi jelleget (településszerkezet, építészeti elemek, homlokzati díszítőelemek átvétele, kockakő térburkolatok és mellékutak stb.). El tudnék képzelni olyan turisztikai szolgáltatást, amikor a vendég kipróbálhatja egy napig a korabeli bányász életet, megpakolhat egy csillét a bánya mélyén stb.
Még az az eretnek gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy lehet, hogy magát a bányamúzeumot is ebben a térségben kellene működtetni. Nyilván ezt sokan elvetik, ostobaságnak tartják, pedig így létrejönne egy komplex szolgáltató és bemutató egység, amely akár több napos programlehetőséget is biztosít abban a térségben, ahol salgótarjáni kereskedelmi szálláshelyek vannak.
A jelenlegi bányamúzeum környéke sajnos nem fest túl rózsás képet a városról, nincsenek kísérő szolgáltatások (bár lehet, hogy az újjáépítendő múzeumban lesznek), nem nagyon van lehetőség a bővülésre. Megérkezik a busz, a gyerekek végignézik a látnivalót, majd elmennek.
Már kis ötletekkel is előre lehetne lépni a bányász múlt bemutatása terén.
Amúgy természetvédelmi szempontból az ilyen fejlesztés azért jó, mert lehetőség van arra, hogy belterületeken maradjanak az attrakciók, ne a természetet terheljék.

Palóc hagyományok, tájgazdálkodás
Itt élünk a Palócföld közepén. Az elmúlt évtizedekben az ipartörténet, korábban a munkásmozgalom történetének irányába tolódott a helyi kutatók érdeklődése. Salgótarjánt említve, a palóc hagyományokról keveset hallottunk.
Pedig a városhoz tartozik Zagyvaróna, Somoskő, Rónafalu, néhány éve még a része volt Somoskőújfalu is. A Karancs-Medves térségében itt van Cered, Kazár, Karancslapujtő és számos más palóc település.
A néprajzi értékeket, néphagyományokat Salgótarjánnak is kötelessége megőrizni és bemutatni. Nem elképzelhetetlen, hogy ebből akár turisztikai attrakció is kikerülhet. Itt van például Rónafalu, ahol a még meglévő major kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy egy tájgazdálkodási bemutatót létesítsünk ott. A Salgó és Medves Hotelekbe érkező szervezett, erdei iskolás csoportok igényelnék is a tájgazdálkodással, néphagyományokkal kapcsolatos bemutatót. Egyes épületeket, épületcsoportokat fel kellene újítanunk, vagy rekonstruálnunk kellene (pajták Rónafalu fölött). A helyi civil szervezetek ezt önerőből nem tudják megoldani, segítségre van szükségük.
A Medves-fennsík és környéke az Őrséggel vetekedhetne, csak a táj képére, a hagyományos építkezésre, a hagyományok ápolására és bemutatására oda kellene figyelnünk. Azt kell mondjam, ezek sokkal veszélyeztetettebbek napjainkban, mint a természeti értékek.

Programszervezés
Csak programszervezésből itt nem lehet megélni, ugyanakkor a programok vendégeket vonzanak. Ha már turisztikáról beszélünk, akkor ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani. Képzéseket kell indítani, össze kell hívni a szállásadókat, le kell ülni a turisztikai szervezetek képviselőinek, meg kell találniuk erre a megoldást. Nem az a baj, hogy nincs wellness hotelünk, hanem az, hogy nincs egyenletesen jó minőséget biztosító, állandóan rendelkezésre álló erdei iskola vezető, túravezető, aktív turizmusban rendelkezésre álló vezető, sífutó oktató stb. stb.
Egy kis lépés lenne ez néhány embernek, de nagy ugrás a helyi turizmus színvonalának emelésében.

Petőfi útja
1845-ben Petőfi Sándor tett itt egy napos túrát. Az útvonal, amit bejárt ma a régi egyik legszebb tematikus útvonala lehetne (Medvesalja - Somoskő - Salgó - Medves-fennsík - Medvesalja). A határ sem jelent napjainkban akadályt, hogy legendássá, érdekessé és látogatottá tegyük ezt az útvonalat. Egyrészt ki kell jelölni, másrészt mögé kell rakni a megfelelő marketinget.

A végére csak annyit szeretnék írni, hogy ne fűzzünk azért nagy reményeket a turizmushoz, minden bizonnyal nem ez fogja Salgótarjánt és térségét kihúzni a bajból.
Újra és újra zászlóshajó programként merül fel, néha az az érzésem, hogy ez a legjobb szándék mellett is inkább figyelemelterelésnek tűnik.
Foglalkoznunk kell vele, de a maga helyén és a realitások talaján maradva, a fenntarthatósági szempontok figyelembe vételével.

A beszakadt híd 2.

2010-12-12T21:35:00.004+01:00

A beszakadt híd bejegyzéshez írt megjegyzést Prakfalvi Péter. A terjedelme miatt egy külön bejegyzésben teszem közzé.
Íme:

Kedves Szilárd!
Azt kell, hogy mondjam megoldódni látszik a Klösz György által készített fotó minden rejtélye. Igaz, tudatlanságunk miatt került egy kicsit előtérbe ez a téma, de végső soron tanúságos eredményt hozott az ellentmondások (mint a következőkből kiderül ez csak látszólagos ellentmondás volt) feloldására irányuló munka. Több olyan kérdés kapott megnyugtató választ, ami eddig komoly fejtörést okozott. Egy hihetetlen csapatmunka, amiben a következők vettek részt (személyesen vagy írott anyagaikon keresztül): Drexler Szilárd, Miheller Tibor, Szepessy Gábor, Viskárdi Viktor, Galcsik Zsolt, „erdőszéli”, Bodorné Orosz Beatrix, Kriston László, Moór Attila, Nógrádi Geopark Nonprofit Kft., Koruhely Tamás és nem utolsó sorban Szvircsek Ferenc eredményét szeretném összefoglalni, miközben mindenkinek szeretném megköszönni a segítségét.
Az alapkérdés abból az ellentmondásból fakadt, hogy mindenki úgy tudta a kőszállító kisvasút az 1900-as évek elején épült, akkor viszont a Klösz György kép nem készülhetett 1875-ben, ahogy az a National Geographicban közlésre került. Mindenki elindult a saját útján ennek feloldására. Gyűltek az információk. Szép lassan körvonalazódott minden. Nem kőszállító kisvasút, hanem szénszállító szerelvény van a Klösz fotón. Volt itt szénszállító kisvasút? Igen volt. Ezt Szvircsek Ferenc le is írta csak nem került be a köztudatba, talán ebben szerepet játszhatott az, hogy Vecseklő (Veceklov) címszó alatt jelent meg, mintha szlovákiai területről lenne szó. „Az Égigond bányától iparvasút vezetett Somoskőújfaluban lévő MÁV állomáshoz” (Szvircsek Ferenc /2000/: Bányászkönyv p.608).
Ennek az információnak a birtokában újranézve a szénbányák régi térképeit, igen valóban felismerhető, sajnos csak részleteiben az 1870-as években épült szénszállító kisvasút nyomvonala. Három térkép mutatja a nyomvonalat. Az egyik az 1870-es években készült térkép (német felirattal:”Vecseklőer Kohlenbhan”, a térképnek nincsen dátuma, de anyaga, állapota és a legkorábbi szénfejtési időpontja alapján az 1870-es datálást megalapozottnak tartom) még a viaduktot is ábrázolja. A következő Dzsida József könyvében (A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943-ig, 1944., p. 53) szereplő, 1890-ből származó térkép. Ezen, igaz nem a megszokott vasútjellel, de szerepel egy nyomvonal, ami az Égigond bányához vezetett (a bánya nevét nem lehet elolvasni a térképen, ha egyáltalán az van odaírva). A harmadik egy 1925-ös dátumú térkép és a vasút K-i szakaszát jelöli. Ez ellentmondásos, mert ekkor már ez a szakasza biztosan nem működött a szénszállító kisvasútnak, de egyetlen hiteles ábrázolása a tényleges nyomvonalnak. Csak azt tudom feltételezni, hogy a térkép rajzolója a helyi viszonyokat nem ismerte, így valamilyen másik térképről rámásolta a vasutat, miközben az már nem létezett.
Egy kérdés még mindig lóg a levegőben: közel azonos időben, az 1870-es években épült mind a „Vecseklői szénvasút” és a fogaskerekű őse, a siklókkal kombinált lóvasúti pálya. Az előző a Medves K-i részéről (itt lehetett az Égigond bánya, egyelőre nem került elő dokumentum a helyéről) indult Somoskőújfaluba, az utóbbi pedig a Medves déli részéről (Salgóbányáról) az „Acélgyárhoz”. Mi válthatta ki, hogy két különböző útvonalon szállították le a szenet a völgybe? Két széntársulat nem tudott megegyezni egymással? Valamit még nem, vagy rosszul tudunk?

Javaslom, az alagútnál kerüljön kiegészítésre a kiírás, legyen feltüntetve, hogy szénszállító kisvasút alagútja (a kisvasút működött kb.: 1870-1780-as évek között), majd kb. alsó 2/3-át újraépítették kőszállító kisvasútként (működött kb.: 1912-1963 között). Egy-egy ismertetőtábla elhelyezése (egyeztetve a Novohrad-Nógrád Geoparkkal és a Bükki Nemzeti Parkkal) sem lenne érdektelen, ami jelezné az alagúttól Ny-ra lévő, egykori kisebb alagút helyét (ha már a kutatások szerint erre is fény derült), valamint a viadukt leszakadásának eseményeit („erdőszéli” által hivatkozott MTI hír részletesebben megjelent a Munka 1930. április 26-ai, ill. a Nógrádi Hírlap 1930. április 27-ei számában) és az 1948-as vonatrablás történését, az itt működő mozdonyok (kő- és szénszállítók) típusát, esetleg fényképét. Persze az alagút geológiáját sem hagynám ki.
Szándékomban van egy hozzászólást írni a National Geographicba (a Nógrádi Geopark Egyesület nevében), ha a fent hivatkozott és érintett személyek egyetértenek ezzel.

Üdvözlettel: Péter.

Mit lát a karancsi webkamera?

2010-11-30T11:18:00.009+01:00

Nézze meg ezt is:
Egy idegenforgalmi film Nógrád megyéről:
http://youtu.be/PpqbKWC49vo

A karancsi webkamera képe az egyik leglátogatottabb internetes tartalom Salgótarján térségében. A kamerát a Karancs-Medves Alapítvány helyezte ki a Starján Informatikai Kft. szakmai közreműködésével és támogatásával.
Lehet, hogy nem csupán a webkamerára rátaláló idegenek, de a környéken élők sem tudják azonnal beazonosítani a táj részleteit.
Egy kis segítséget szeretnék nyújtani a tájékozódni kívánóknak az alábbi képpel.
(A képre kattintva, az nagyobb méretben nyílik meg.)

A webkamera élőképe itt megtekinthető.

A tájkép élőben sokkal nagyszerűbb. Meggyőződésem, hogy az egyik legszebb magyarországi körpanoráma tárul elénk a Karancs csúcsáról.
A képen nehezen kivehető a somoskői vár, de ott van természetesen a Sátoros-hegy mellett. A lenyűgöző tájkép mellett, vagy azt erősítve tehát két középkori vár maradványai is láthatók a kilátóból. A kilátó a Karancs-hegységben található, vele szemben, egy másik kistáj, a Medves vidéke terül el. A Somoskő, Salgó, Medves-magos, Szilváskő mind-mind vulkáni csúcsok. Itt látható Kőzép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja, a Medves is. A kép jobb oldalán felfedezhetünk egy kis hegyi falut (Rónafalu). A völgyben húzódó Somoskőújfalu a két kistáj határán települt.

Kizöldült a salgói erdő alja

2010-11-23T20:39:00.005+01:00

A késő őszi, meleg, párás, nedves időben gyönyörűek a mohák a salgói erdőben.

A beszakadt híd

2010-11-14T20:44:00.021+01:00

Nagyjából tíz éve, a Madártani Egyesület akkori igazgatója, Jánossy László egy fénymásolt fényképet nyomott a kezembe. A kép egy viaduktot ábrázolt, amelyen egy keskeny nyomtávú ipari sínpáron egy kis szerelvény várakozott. Az előtérben emberek álltak és a fényképezőgép lencséjébe néztek.
Laci nem véletlenül mutatta ezt a fotót. Üvegnegatívra készített sztereo fénykép volt, a szélén a fotós, Klösz György kézírásával, amelyből kiderült, hogy a fénykép a somoskői viaduktot ábrázolja, 1873 körül. Hazahoztam a fotót, meg is mutattam néhány embernek, de senkinek nem ugrott be, hogy hol lehetett ez a híd, ilyen fotót ugyanis a környékünkről még nem láttunk - és mondom, nem a legjobb minőségű fénymásolat volt.

Két hónapja azonban megjelent a National Geographic-ban is a fénykép. Ekkor már jól látható volt a kép jobb felső sarkában a somoskői vár sziluettje. Felhívtam Prakfalvi Pétert, aki tudta, hogy a somoskői kőszállító kisvasút nyomvonalán volt egy híd, amely összeomlott, talán a múlt század elején.

Nosza, felkerekedtünk, hogy megnézzük, a fotón látható viadukt azonos-e a már feledésbe merült híddal.

Sokan csak a fogaskerekű kisvasutat ismerik, pedig egy nem kevésbé festői útvonalon, egy másik ipari vasútvonal is üzemelt a Medves peremén. Az eresztvényi, somoskői, macskalyuki bányákból szállították rajta a követ Somoskőújfaluba. A vasúti nyomvonal ma is könnyedén bejárható, ennek egyik része az Eresztvényt Somoskővel összekötő Petőfi-sétány. Somoskőújfalu és Eresztvény között pedig egy ipartörténeti emlék, egy alagút is fennmaradt e vasútvonal múltjából.

Eresztvény felé haladva, szinte közvetlenül az alagút után állt a híd. Az, hogy ez egy három pilléres, közel húsz méter hosszú viadukt volt, nem is nagyon tudtuk - idáig. A Klösz György által készített fotó eddig az első és egyetlen kép, ami fennmaradt erről az építményről.

A helyszínen könnyen meggyőződhettünk arról, hogy a beszakadt híd - mert a somosiak így ismerik - azonos a fényképen látható viadukttal.
Péter emlékezett rá, hogy voltak arra utaló források, hogy a híd leszakadt, ezért a vasutat másik nyomvonalon vezették tovább (ez a ma is bejárható nyomvonal). A helyszínen azonban felmerült bennünk, hogy minden bizonnyal híd nem akkor szakadt be, amikor terheletlenül állt nagy magányában, hanem lehetséges, hogy éppen egy szerelvény haladt át rajta. A bazaltkövekből épült pillérek egyszerűen szétrázódhattak az idők során a szerelvények által keltett rezgésektől.

Hol van?

Itt van!

Szerencsére segítőnk is akadt, egy erdőben gombászó somosi ember Balázs Pali bácsihoz irányított bennünket. Pali bácsi az utolsó ritzer a környékünkön, gyerekkorából még emlékezett a viaduktra, fel is ismerte a fénykép alapján. Elmondta, hogy a híd valóban akkor szakadt be, amikor a követ szállító szerelvény áthaladt rajta. A mozdony éppen átért, vagonok azonban a mélybe zuhantak. Egy ember, a fékező is szörnyethalt a balesetben.

A viadukt története ezzel nem ér véget, Péter éppen adatokat, cikkeket gyűjt. Van még néhány tisztázásra szoruló kérdés, például az évszámok tekintetében. Remélhetőleg ebből a történetből egy cikk is kikerekedik majd.

Éppen ezért nem is szaporítanám a szót én sem tovább, Balázs Pali bácsiról, az utolsó ritzerről még tervezek majd egy bejegyzést, későbbre néhány fotót is tartogatok erről a vasútvonalról.

Valamit azért még fontosnak tartok bemutatni. Mégpedig a fényképészről szeretnék ejteni néhány szót.
Jánossy Laci barátom ezt írta nekem róla:
Ükapám, Klösz György a Monarchia egyik legjobb fényképésze volt, a legtöbb képe a XIX. szd. utolsó harmadában készült. Klösz György 1844-ben Darmstadtban született és elvégezve a gyógyszerészetet, onnan települt át először Bécsbe, majd onnan hamarosan Budapestre, ahol Fotó műtermet nyitott. Portrékat és sok utcai képet készített, de járta az országot is szekéren és a szegedi árvíztől felvidéki vagy burgenlandi kastélyokig mindenfélét fotózott. A 30x40 cm-es üveglemezre hosszú késsel maga vitte fel a szekéren, sötét lepel alatt a fényérzékeny ezüstbromid-zselatin réteget és nagyon nagy, fából készült bőrharmonikás fényképezőgépével egyetlen képet exponált. A gépe a Kiscelli Múzeumban van kiállítva. Ládákba gondosan csomagolva nagyapám őrizte meg az üveg negatívjainak jelentős részét. 1948-ban két úr revolverrel bement hozzá és elkobozta az anyagot (államosította), szerencsére nem ment tönkre, hanem a Munkásmozgalmi Múzeumba került (ma Történeti Múzeum a Budai Várban).

Ez a fénykép Klösz Györgyöt ábrázolja kb. 28 éves korában, amikor Somoskőn és Salgótarjánban járt. Budapesten halt meg 1913-ban.
Salgótarjánban több sztereo képet is készített, amelyek eddig nem voltak ismertek a helyi kutatók előtt. A hídról készült fotó eredetije is sztereo felvétel.

Itt állhatott Klösz György a kamerájával, amikor a felvételt készítette:

A kopár völgyek és domboldalak helyén ma már egy szép erdőt találunk itt.

Nos, ennyi. Mindig van új a nap alatt.

A szép idő sok látogatót csalogatott ki a salgói erdőbe

2010-11-13T20:40:00.003+01:00

Készüljünk az invázióra?

2010-11-09T16:37:00.008+01:00

Az október végi, november eleji szép, napsütéses időben Salgóbánya környékén (meglehet, más medvesi településeken is) tömegesen bukkant fel egy eddig itt még soha nem látott rovarfaj.
Nyitott ablaknál dolgoztam ezekben a napokban, azt vettem észre, hogy az ablakpárkányon, ablakon rovarok mászkálnak. Azt egyből lehetett látni, hogy valamilyen poloska fajról van szó, azonban nem tudtam beazonosítani a rovarhatározók segítségével.
Azóta már többen jelezték, hogy a rovarok húzódnak be a lakásokba, és másoknak is feltűnt, hogy ez egy új faj a környékünkön.

Nos, nem csupán a környékünkön, de hazánkban, Európában is új fajról van szó.
Ez pedig a nyugati levéllábú poloska, Magyarországon először Keszthelyen, 2004. október 17-én került elő. Azóta már észlelték az Északi-Középhegység területén is, sőt, Lantos István, a Bükki Nemzeti Park munkatársa már néhány éve Salgó környékén is látta. Tőle tudom azt is, hogy Észak-Amerikából származik, továbbá, hogy a fenyőfélék kártevőjének számít. Salgó környékén pedig van bőven fenyő.

Tömeges felbukkanásukra eddig itt nem volt példa.

Idézet egy tanulmányból:
"Késő ősszel (október–november) keresnek telelőhelyet különböző védett helyeken, ekkor előszeretettel húzódnak be lakott területekre, épületek repedéseibe, ablak- és ajtórésekbe, sőt gyakran a helyiségekben is megjelennek (a Magyarországról eddig előkerült példányok is ilyenek).
Egy-egy alkalmas telelőhelyre gyakran tömegesen húzódnak be az állatok, s ilyenkor nem ritkák a több száz egyedet számláló, sőt olykor néhány ezres csoportok sem (Blatt 1994); Észak-Amerikában, ahol gyakori a faj, a lakosság körében ez természetesen sokszor ijedelmet és problémát okoz."

Harmat Beáta, Kondorosy Elôd és Rédei Dávid:
A NYUGATI LEVÉLLÁBÚ POLOSKA (LEPTOGLOSSUS OCCIDENTALIS HEIDEMANN) ELSÔ MAGYARORSZÁGI
MEGJELENÉSE (HETEROPTERA: COREIDAE)

Ehhez képest nálunk még csak néhány példányról van szó. Vajon kell-e majd nekünk is seprűznünk a poloskákat a házainkból a következő években?

Egy újabb csillagjárásos kép

2010-11-06T22:10:00.004+01:00

Csak nem tudom megállni, ez a mai éjszaka terméke. Sajnos, nagyon fújt a szél, ezért a csillagok útja kissé görbe. Ezért nem is maradtam tovább a váron.

A gömöri gyűjtő

2010-11-05T13:07:00.004+01:00

A Medvesalján, Újbáston él egy fiatalember, Ladóczki Vilmos, aki elkötelezett gyűjtője a népi használati eszközöknek, dísztárgyaknak. Figyelme különösen a régi üvegek felé irányul.
Nem volt egyszerű az életútja, de már gyerekkorától kezdve érezte, hogy gyűjtő szeretne lenni. Úgy érzi, hogy gazdag gyűjteménye és a gyűjtésben szerzett tapasztalata egy nógrádi állandó kiállítás vagy tájház létrehozásában nagy segítséget jelentene.

Tarnóczi Lászlóval egy portréfilmet készítettünk Vilmosról, amelyet szombaton reggel mutat be a Duna Televízió.

Részlet a filmből:

Salgó éjszaka

2010-11-01T08:42:00.006+01:00

Egy kis próbálkozás. Különböző beállításokkal készítettem felvételeket a salgói vár környékén. Korántsem tökéletesek, de talán mások is kedvet kapnak egy éjszakai kiránduláshoz. A csillagok mellett nagyon szépek a város és a környező települések fényei is.

A várról ez a fotó automata fehéregyensúly beállítással készült, egy napfény színhőmérsékletű ledes lámpa világította meg a romot.

Itt is automata fehéregyensúly beállítást alkalmaztam, A sziklát azonban csak a város fényei világították meg. Fehéregyensúly-korrekcióval sikerült az eget kékre színeznem, egy ecsettel az eredetileg sötét sziklák rejtett részleteit is előhoztam.

Ez a fotó a vár alatt, a Sasok-mulatsága nevű réten készült. A fehéregyensúly 3500 K volt, a fát egy narancs színű szűrővel szerelt ledes lámpa világította. A kép 3 fotóból lett összerakva, mindegyik alkalommal öt percig volt nyitva a rekesz.

Mocsáry Antal sírjánál

2010-10-16T22:07:00.013+02:00

A Duna Televízióban kerül majd vetítésre Mindenszentek előtt egy huszonöt perces film, amely a nagy személyiségek sírjait, vagy rokonainak hamvait rejtő kis palóc temetőkben készül. A műsor szerkesztője Pekár István, szakértő és riportalany Praznovszky Mihály, operatőr és rendező pedig jómagam lennék.
A Karancs-és a Medves vidékéről Mocsáry Antal sírja és a somoskői negyvennyolcas honvéd százados síremléke került be a válogatásba.
A napokban kiugrottam Karancslapujtőre, ahol megkerestem Mocsáry Antal sírját (egy kis terepszemle, hiszen a filmet csak a következő napokban forgatjuk).

A márvány kereszten a felirat kissé megkopott, azonban a sírt szemmel láthatóan ápolja valaki. Kis kérdezősködés után kiderült, hogy a helyi iskola gondozza. Persze, hiszen az intézmény névadója Mocsáry Antal.

Az iskolát egyébként gyönyörűen felújították, és éppen aznap volt az ünnepélyes átadás, az új épület felszentelése.
A gyerekek kisétáltak Mocsáry síremlékéhez is, és minden osztály elhelyezett ott egy csokor virágot.

Talán nem árt néhány szót ejteni Mocsáry Antalról.

Nógrád megye főszolgabírája volt. Iróként, történészként és nyelvészként is ismerjük. Fő műve: Nemes Nógrád vármegyének historiai, geographiai és statistikai esmertetése.
Ez az első magyar nyelven írt monográfia Nógrád megyéről.
Mocsáry Antal 1832-ben halt meg Bocsáron (Korábban Bocsárlapujtő volt Karancslapujtő neve, ez két különálló településből jött létre, amelyek közül az egyiket nevezték Bocsárnak).

A temetőben éppen azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha minden településen akadnának olyan személyiségek, akik példaként állíthatók a gyerekek elé. Talán nem is kell, hogy híresek legyenek, vagy kimagaslóak valamiben, talán elég, ha éppen csak annyira járulnak hozzá a világ megismeréséhez vagy jobbá tételéhez, hogy annak nem is jut a híre tovább a falu határán,de életük mégis példaértékű a kis közösségben.
Még az is lehet, hogy iskolát nevezzenek el róluk hiszen más az, ha valaki ott élt, mert az ő példája, az ő útmutatása kézzel fogható. Nem lehet mindenki Rákóczi, Kossuth vagy Petőfi...

Mocsáry Antal nyilván azért ennél jelentősebb személyiség volt. Kívülállóként úgy gondolom, hogy a település lakói büszkék rá.
Találkoztam azonban a temetőben egy idős nénivel, aki azon morfondírozott, hogy ebben a modern korban biztosan jól döntöttek, hogy Mocsáryról nevezték el az iskolát, de az az igazság, hogy ő is csak egy földesúr volt, aki a parasztok vérét szívta.
Mivel a néni, elmondása szerint,paraszti családból származik, elképzelhető, hogy az ő "történetírásuk" másképp emlékszik a falu földesurára, amiben lehet azért igazság is, meg túlzás is.
Érdekes, mert egy másik nógrádi településen is ismerek hasonló történetet. Iskolát neveztek el a helyi birtokosról, akit állítólag nagyon szerettek az emberek, ugyanakkor egy régebbi történelmi munkában arról olvashattunk, hogy a cselédei sztrájkol tiltakoztak a vélt vagy valós sérelmeik miatt.
Ez a gondolatsor elég messze vezetne, legyen is belőle most ennyi elég. Maradjunk annyiban, hogy a történelmet nem mi, egyszerű emberek írjuk, továbbá, hogy bármilyen földesúr is volt Mocsáry, munkáját megilleti az elismerés. Ahogy Kazinczy Ferenc ír róla: "Te azzal a munkával olvasóidnak kincset adtál, magadnak felejthetetlen dicsőséget szereztél."

Kikericsek

2010-10-11T18:19:00.004+02:00

Virágoznak az őszi kikericsek a Medves-fennsíkon.

Lezajlott a Geoexpo

2010-10-04T22:05:00.003+02:00

Az elmúlt hét végén lezajlott a Földindulás Geoexpo a Természettudományi Múzeumban.
Bemutatkozott itt a Novohrad-Nógrád Geopark. A sikeres jelenlét elsősorban Anderko Erikának és férjének, valamint Prakfalvi Péternek köszönhető, akik reggeltől-estig fogadták az érdeklődőket.
Akik szívesen eljöttek volna, de bármilyen okból lemaradtak a rendezvényről, azok most itt megnézhetik Prakfalvi Péter egyik televíziós szereplésének részletét, amelyben bemutat néhány geoparki kőzetet.
Mint kiderült, a gödöllői egyetemisták számára ismerős már e filmből Péter, mert az egyetemen tananyag a geopark, és ennek kapcsán vetítik a geoparkos filmet is a hallgatóknak.

Földindulás - Geoexpo 2010

2010-09-26T21:55:00.003+02:00

A Természettudományi Múzeum ad otthont október 1-3 között a Magyarhoni Földtani Társulat által szervezett Földindulás - GeoExpo 2010-nek.
Kutatóintézetek, egyetemek geológus tanszékei, az MTA intézményei mellett bemutatkozik itt a Novohrad-Nógrád Geopark is.

A GeoExpo-n bemutatják a magyarországi kutatások legfrisebb eredményeit, hazánk nevezetes földtani látványosságait, kőzeteit, ősmaradványait. Általános és középiskolásoknak már szeptember 30-tól rendhagyó földrajzórákat tartanak nemzetközileg elismert hazai szakemberek.

A Természettudományi Múzeum kiállításait egyébként is érdemes megtekinteni. Családoknak, iskolai csoportoknak kihagyhatatlan program. A GeoExpo-val összekötött múzeumlátogatás egy kellemes napi elfoglaltságot jelent.

A mi geoparkunk standjánál többek között Parkfalvi Péter geológus szakmai útmutatásával ismerkedhetnek meg az érdeklődők a vidékünk földtani érdekességeivel, a kozárdiak felsorakoztatják a helyi termékeiket.

Egy kis háttér a filmkészítésről

2010-09-19T15:07:00.013+02:00

Feltöltöttem két új videót, amelyek az elmúlt hónap munkáinak a melléktermékei.
Az egyik a vidékünkön készült. Egy új kameramozgató technikát próbáltam ki, tulajdonképpen ezek az első felvételeim ezzel az eszközzel. Rögtön a Salgóra cipeltem a cuccot, ahol nagyjából 10-15 perc napsütéssel ajándékozott meg a természet.
Folyamatos bővítés zajlik most nálam technikai téren, remélem, sikerül majd szűkebb vidékünket illetve Nógrád megyét jó felvételekkel népszerűsítenem.

Mindkét felvétel HD minőségű, ha valakinek lassú az internet kapcsolata, akkor válassza a lejátszásnál a 360p vagy a 480p módot.

A salgói film:

A másik felvétel a Madárvédelem határok nélkül című film azon jeleneteinek a gyűjteménye, amelyek egy hortobágyi lessátorból, mintegy 10 óra ráfordítással készültek. Ez az év elég esős volt, egy kicsit bosszús voltam, hogy a napomat tönkreteszi a szüntelenül fejem fölött keringő vihar, de szerencsére a nap is sütött, ráadásul volt a vihar idején is kb. 5-10 percem, amíg a pára engedte, hogy esős felvételeket készítsek. Ezzel tehát kiruccanunk egy kicsit a vidékünkről.

Madárvédelem határok nélkül

2010-09-12T00:50:00.006+02:00

Fotó: Komka Péter

Szeptember 18-án, a Duna Televízió Talpalatnyi Zöld című műsorában vetítik a Madárvédelem határok nélkül című, új ismeretterjesztő filmemet.
A film egy jelentős részének a felvételei a Karancs-Medves vidékén készültek.

A filmhez egy játék is kapcsolódik:

Legyen Ön is madármegfigyelő!
Szeptember 18-án, a Duna Televízió Talpalatnyi Zöld című műsorában vetítésre kerül a Madárvédelem határok nélkül című ismeretterjesztő film, amely egy közös, magyar-szlovák együttműködésben megvalósuló madárvédelmi programot mutat be.
Nézze meg a műsort és írja meg nekünk, hogy mennyi madárfajt látott benne!
Különdíjat sorsolunk ki azon nézőink között, akik a filmben látható fajok neveit is beküldik.
Beküldési cím: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 1121 Budapest, Költő u. 21. vagy e-mail: mme@mme.hu

Sörösdoboz, a magyar erdők elválaszthatatlan része

2010-06-22T14:40:00.004+02:00

Feltételeztem, hogy az elmúlt napok esős időjárása után már terem a gomba, ezért elmentem az egyik legeldugottabb medvesi részre gombát szedni. Nem titok, ez a szlovák határ mellett található. Vargánya, vagy ahogy mi mondjuk, igazi gomba, és rókagomba, vagyis - megintcsak itteni használatban - csirkegomba is akadt.
Emlékszem, amikor gyerekkoromban nagyapámmal kerestük az igazit, üvegpalackban vittünk magunkkal vizet, hiszen a melegben könnyen megszomjazik az ember. Az üvegpalack természetesen üresen hazakerült, vizespalackéként megjárta a szénagyűjtést, a krumlikapálást és megannyi mezei munkát.
Sokat változott az idő! No, nem arról van szó, hogy már víz nélkül is kibírjuk a párás meleget, hanem arról, hogy megváltoztak a szokásaink.
Már a korábbi években is tapasztaltam, de a mostani túrám során döbbentem meg igazán, hogy sok műanyag palack, és annál is több sörösdoboz van az erdőben eldobálva.
Elképesztő, hogy vannak emberek, akik élvezik az erdő által nyújtott finom falatokat, vagy ha eladják a gombát, akkor az abból szerzett jövedelmet, de a pár grammot nyomó szemetet már nem viszik vissza magukkal. Semmilyen terhet nem jelentene számukra, ennek ellenére egyszerűen az avarra dobják.
Felfoghatatlan, hogy az erdőből élők magatartása ennyire primitív és felelőtlen!
Nem tudok eltekinteni attól a lehetőségtől sem, hogy ezek az emberek már számtalanszor találkoztak a környezetvédelem, természetvédelem fontosságának gondolatával, a hulladékok problémájával. Netán már ahhoz a generációhoz tartoznak, akik az iskolában vagy iskolán kívül is részesültek környezeti nevelésben.

Apróságnak tűnik a dolog, de a számomra komoly üzenettel bír.

Múzeumok Éjszakája

2010-06-10T16:06:00.003+02:00

Szerencsére eddig már szép számú érdeklődő tekintette meg A Karancs és a Medves ösvényein című kiállítást a Nógrádi Történeti Múzeumban. Eddig három alkalommal tárlatvezetést is tartottunk, a mai napon, 9 és 12 óra között három csoport érkezett. Sajnos, a nagy meleg miatt egy kicsit rövidre kellett fogni a programot.
Legközelebb talán hűvösebb lesz, hiszen A Múzeumok Éjszakája programsorozat kapcsán újra találkozhatunk. Akit tehát érdekel a természetvédelem, madárvédelem, szeretne bepillantást nyerni e két tevékenység helyi történetébe, azt örömmel várjuk!

A program ezen a linken tekinthető meg.

Geopark film a Duna Tévében

2010-05-27T21:21:00.004+02:00

Május 29-én, reggel, a Gazdakörben lesz látható a Novohrad-Nógrád Geoparkot bemutató film.

Egy kicsit kénytelen voltam hanyagolni a blogot - bár sok téma van, amivel foglalkozni szeretnék - , mert ez a május gyilkos tempóban telt el. Egyrészt megnyitottuk A Karancs és a Medves ösvényein című kiállítást a Nógrádi Történeti Múzeumban, aztán egy külföldi úton forgattam a Duna TV-nek, majd az utolsó :) erdei iskolát levezényeltem (nem vállalok többet). Végül el kellett készítenem ezt a 25 perces műsort. Az utóbbi évek egyik legcsapadékosabb májusán vagyunk túl, egy geopark filmet elkészíteni ezért sem volt könnyű pár nap alatt.
Korábban egy geoparkos filmemet vetítette már a Duna, de az még a pályázati időszakban készült. Időközben megváltoztak a határok, el is nyerte a terület a címet, így ez a film érdektelenné vált. Ráadásul az még archív anyagokból, 4:3 képaránnyal készült, ma meg már HD minőségben kérik a műsort.

A könnyebb utat választottam, a régi film forgatókönyvét vettem alapul és teljesen új felvételekkel, egy kicsit más szemlélettel elkészítettem a műsort, amely megtekinthető tehát szombaton. Mivel korán reggel nem mindenki hajlandó fölkelni, az interneten is elérhető lesz a Gazdakör honlapján.

Az Európai Geoparkok Hete alkalmából a filmet az alábbi helyeken vetítik a megyében:

Június 1., kedd - Salgótarján, Apolló Mozi 12,30
Június 2., szerda - Salgótarján, Café Frei 18,00
Június 3., csütörtök - Szécsémy, Krúdy Gyula Művelődési központ, Szécsény 18,00

A Café Frei-ben és Szécsényben a filmben megszólaló szakértők is jelen lesznek, vagy legalábbis meghívást kaptak:
Dr. Tardy János, Majcher Tamás, Prakfalvi Péter, Agócs Attila, Szarvas Imre.

Az idő rövidsége és az időjárás, valamint a műsor jellege miatt ez nem egy igazi geopark film, de azért törekedtem a szép felvételekre és az ismeretterjesztő jellegre. A hangsúly eltolódik ugyan a magyar részek felé, de próbáltam azért figyelni arra, hogy ne maradjanak ki a szlovák terülketek sem, ha már határon átnyúló a geopark. Pár nap alatt azonban nem lehet tökéletes munkát végezni.
Így is 30 helyszínre jutottam el, ami teljesítménytúrának sem volt rossz.

Az Európai Geoparkok hete alkalmából bemutatott változat 4-5 perccel hosszabb lesz, mint a tévében látható műsor.

Visszaérkező madarak sorrendje

2010-05-08T17:53:00.002+02:00

Köszönöm mindenkinek, aki megfigyeléseket küldött be a visszaérkező madarakról. Nem vitás, Egyed Pált illeti az ajándék.
Előzmények ebben a bejegyzésben.
Íme a visszaérkező madarak listája:

2010. január 29. áttelelő házi rozsdafarkú
2010. február 11. vörösbegy
2010. február 25. mezei pacsirta, kék galamb, bíbic (Ipoly-völgy).
2010. március 1. erdei pacsirta, mezei pacsirta, énekes rigó
2010. március 1. barázdabillegető
2010. március 3. házi rozsdafarkú, énekes rigó
2010. március 25. búbosbanka
2010. március 26. fehér gólya
2010. március 27. fekete gólya
2010. március 27-én csicsörke
2010. március 28-án vörös vércse
2010. március 29. örvös galamb
2010. április 3. füstifecske
2010. április 3. molnárfecske
2010. április 3. nyaktekercs
2010. április 6. kakukk.
2010. április 6. örvös légykapó
2010. április 7. barátposzáta
2010. április 13. kis poszáta
2010. április 15. fülemüle
2010. április 26. haris, berki tücsökmadár, tövisszúró gébics
2010. április 29. sárgarigó, gyurgyalag

Papírunk van arról, hogy geoparkban élünk

2010-04-14T20:19:00.007+02:00

Szarvas Imrétől kaptam ezt az e-mailt:

2010. április 14-én, a malaysiai Langkawi Geoparkban rendezett 4. Globális Geopark Konferencián – nagy érdeklődéssel kísért előadást követően - a magyar-szlovák Novohrad-Nógrád Geopark képviselői átvették a nemzetközi elismerést jelképező, a Globális Geopark Hálózat tagságát igazoló dokumentumot. Magyarország és Szlovákia első Geoparkja, mely egyúttal a világ ténylegesen első, határon átnyúló geoparkja is, március 27-én vált az Európai Geopark Hálózat tagjává. A komoly sikert sokéves, szervezett és összehangolt szakmai előkészítő munka előzte meg. A földrajzi-földtani adottságokra épülő, az értékvédelmet, a hagyományőrzést és a térségfejlesztést egyaránt szolgáló, az UNESCO által támogatott geoparki cím elnyerése iránt óriási az érdeklődés: pillanatnyilag 21 ország 66 geoparkja mondhatja magát a nemzetközi cím birtokosának, s további csaknem száz várja a bebocsáttatást a geoparkok világhálózatába. A cím elnyerése szigorú nemzetközi követelmények teljesítéséhez kötött, melyet négy évente felülvizsgálnak.

a Novohrad-Nógrád Geopark Nemzetközi Irányító Testülete képviseletében:
Dr.Tardy János, Ivona Cimermanová, Szarvas Imre

Melyik a kakukktojás?

2010-04-04T18:36:00.003+02:00

Május 7-én kerül megnyitásra a Karancs és a Medves madarai című kiállítás, amelyet a Nógrádi Történeti Múzeummal Együttműködve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervez.
Támogatóként eddig a Karancs-Medves Alapítvány, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata segíti a kiállítás megrendezését.
A kiállításon megtekinthető lesz az egyedülállónak mondható kakukktojás-gyűjtemény, amely a néhány éve elhunyt Varga Ferenc hagyatékából származik.

Várjuk a további támogatókat! Annyit beszélünk a vidékünk táji, természeti értékeiről, hogy talán megérdemlik ezek az értékek, hogy néhány hónapig a múzeumban is helyet kapjanak.
Ez lesz az első természettudományos kiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban.

Húsvét táján íme, egy tojásos kép és egy kérdés.
Melyik a kakukktojás? A múzeumban ez is kiderül, jöjjenek el!
(Köszönet Komka Péternek a fotózásért!)

Fekete-fehér túra

2010-03-27T21:09:00.016+01:00

Egy viszonylag ismeretlen helyet kerestem fel a napokban a Medves-fennsík szélén. E terület Salgóbánya, Rónafalu és Zagyvaróna között található, tulajdonképpen szerves része a valamikori rónafalui majornak. Egy legelőerdő és egy gyep volt itt a fennsík leszakadó pereme alatt. A kis területen egy riolit tufa kibúvás is látható. A vegyes növényzet, az öreg fák, a riolit tufába kapaszkodó festői gyökerek minden évben idevonzanak. A fehér színű tufa élesen elüt a környezettől, kisebb foltokban teljesen hiányzik róla a növényzet. Gyerekkoromban ezt a kis dombot Fehér-hegynek neveztük el.

A Fehér-hegy és a fennsík pereme között egy kis "medence" található. A gyepet szeder-vadrózsa bokrok és borókák tarkítják. Van itt néhány különös mélyedés, amelyekről gyerekkorunkban azt hittük vagy hallottuk, hogy a háború során keletkeztek. Lövedékek csapódtak be, vagy ágyúállások lehettek? Lehet, hogy szénkutató árkok voltak? A jellegzetes, kicsit félkör alakú földhányások inkább az előző verziót támasztják alá. Lehet, hogy a rónaiak közül az idősebbek még tudják, hogy miként keletkeztek ezek a gödrök.
A gyep szélén, a fennsík peremén, inkább már Rónafalu felé tömegesen nyílnak a fehér ibolyák. Sajnos, most nem láttam túl sokat, mert a vaddisznók feltúrták a gyepet, de azért néhány tő szépen virított.

A Fehér-hegy mellett, egy kisebb földkúp oldalából egy lapostetejű bazaltkő, egy kőasztal áll ki.
A fennsík e peremén a rónafaluaik kisebb kőbányái voltak.
A Medves-fennsíkon, az egyik időszakos vízállásban fekete gólyát figyeltem meg. A fekete gólya vonuló madár, a fehér rokonával ellentétben emberkerülő, háborítatlan erdősségekben fészkel. A Medves peremén, szlovák részen évek óta fészkelhet már, a fennsíkon rendszeresen látjuk táplálékot keresni.

Virágozzék minden...tető!

2010-03-18T12:00:00.009+01:00

Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam a Hild-díjjal. Salgótarjánt modern városként említik az utikönyvek, újságcikkek, talán így gondolnak rá az itt élők is. Nem tudom, mi járt a tervezők fejében, de talán arra gondoltak, hogy a modern építőanyagokat, például a betont, miként tudnák úgy felhasználni, hogy a táji, természeti környezettel, domborzattal egyfajta harmonikus egységet alkosson. Nem arról szeretnék írni, hogy ez miként sikerült,ezt mindenki ítélje meg maga, amikor a városban jár, vagy amikor a fotókat nézegeti róla.
És itt már a témánkhoz is érkeztünk. A városról alkotott képünk általában a saját, földhözragadt perspektívánkhoz kötődik. A járdáról készülnek a fotók, itt sétálgatva szemléljük a házakat.
Amennyiben az építészeti terveket megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az alaprajzok, metszetek mellett szép homlokzati rajzok is készültek, amelyek lényegében azt mutatják, hogy a földön sétáló ember miként látja majd az adott épületet, netalántán környezetével együtt.
Az épületek homlokzata, azok színei, tagolásuk, egymáshoz való viszonyuk meghatározza azt a vizuális élményt, amely végső soron a városképet jelenti a számunkra. Nyilván fontos itt valamilyen harmónia, hiszen nem mellékes, hogy a helyben élők hogyan érzik magukat a városban.

Na, de mindenki a földről nézi a házakat, a várost? Van egy ötödik homlokzat is, amellyel eddig nem nagyon foglalkoztunk.
Az emeletes házakban élő emberek így látják Salgótarjánt:

Ez a sok lapostető lényegében egy sivatag.

A világban már számos előremutató példa van arra, hogy új lapostetős épület kivitelezésére csak akkor adnak önkormányzatok engedélyt, ha az zöldtetőként kerül kialakításra.

Mire is jó egy zöldtető?

A www.zeosz.hu honlapján olvashatjuk:
Mikroklima
A növények az életfolyamataik során széndioxidot kötnek meg, oxigént szabadítanak fel és vizet is párologtatnak. A klímára kedvező folyamatok játszódnak le az ültetőközegben is. Ezek a folyamatok a többi élőlény számára, így nekünk embereknek is kedvező mikrokörnyezetet teremtenek: kiegyenlített hőmérséklet, magas pára - ugyanakkor alacsony portartalom.

Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy a városi betonteknőben néha milyen elviselhetetlenek a száraz, forrró nyarak, és hát a por is száll ilyenkor.

Hőtechnika
Az alacsony hőingadozás az épületekre nézve is kedvező, hiszen kisebb a hőmozgásból keletkező igénybevétel, így megnövekedik a szerkezet élettartama. A kertészeti felépítmények javítják az épület belső klímáját is, hiszen télen javítják a hőszigetelő képességet, nyáron a párolgás miatt hűtik a szerkezetet.

Műszaki előnyök
A hagyományos, csupasz lapostetőkkel szemben a zöldtetők a csapadékszigetelésnek is többletvédelmet nyújtanak. Az előbb említett hőingadozás csökkentése mellett, a réteg mechanikai sérülésekkel szembeni védelmét is ellátják. Takart szerkezetté válik a szigetelés, így megvédjük a napsugárzás káros hatásától is. A leterhelés miatt szükségtelenné válhat a vízszigetelés rögzítése, ezzel egy technológiai lépés, és sok hibaforrás szüntethető meg.

Városökológia
A növényzettel telepített tetők a város klimatikus javításán túl a csapadékhasznosításban és a zajcsillapításban is jelentős szerepet játszhatnak. A hirtelen lezúduló zápor az ültetőközegben kondenzálódnak és nem terhelik azonnal a város csatornarendszerét, így a keresztmetszetek csökkenhetnek, ebből következően a beruházási költségek is kedvezőbben alakulnak. A zöldfelületek fényelnyelő képességének is nagy a jelentősége lehet a jövő városainak környezetvédelmében.

Számomra meggyőző. Önök számára?

A következő kérdés, hogy megvalósulhat-e ez Salgótarjánban? Azt érdemes még tudni, hogy kétféle zöldtető létezik:

- extenzív zöldtető - ahol 5-10 cm-es ültetőközegbe ültetjük a helyi klímában már bizonyítottan szárazságtűrő, ellenálló, évelő, főleg pozsgás növényfajokat. Ilyen fajokat és rokonaikat a környékbeli hegyekben is találunk, varjúhájfélék, kakukkfű, csenkesz, kövirózsa stb.

- intenzív zöldtető - minimum 30 cm ültetőközegű, akár a talajszinti kerttel megegyező tetőkert. 1-1,5 m mély talaj esetén akár már kisebb fákat is telepíthetünk.

Nyilvánvalóan a második megoldás, az intenzív zöldtető kialakítása olyan terhelést jelent egy, már meglévő lapostetőre (amely nem erre a terhelésre lett méretezve), hogy azt a régi épületek esetében el is vethetjük.

Mi a helyzet az extenzív zöldtetővel?
A kérdésben Matthesz Gábor segítségét kértem, ő a Nógrád Kas Kft. ügyvezetője, tehát tetőben otthon van.
Gábor véleménye szerint, a meglévő tetők jelentős hányada, mely iparosított technológiával épült (PEVA, panel, blokkos. stb.), minden bizonnyal elbírják az extenzív zöldtető kialakításához kapcsolódó többlet terhelést. Nyilván minden esetben ezt egyedi vizsgálatnak kell megelőznie.

A tetőink tehát alkalmasak arra, hogy extenzív zöldtetővé alakítsuk át őket.

A gondot inkább az anyagiak jelentik. Egy "normál" tető csapadékvíz elleni szigetelésének felújítása 3.000 - 4.000.-Ft (nettó)/m2 áron megoldható. Sajnos, ez is nagy érvágást jelent az épület tulajdonosoknak, így csak 10%-uk rendeli meg a kiegészítő hőszigetelést is, ami pedig rövid idő alatt megtérülő befektetés.

Az extenzív zöldtető kialakítása a fenti költségeknek négyszerese, ötszöröse. Nem arról van szó ugyanis, hogy egyszerűen növényeket telepítenek a szigetelésre.

Alapfeltétel a tökéletes csapadékvíz elleni szigetelés megléte, illetve felújítása, (nem árt a kiegészítő hőszigetelés sem). A vízszigetelésre kerülő védő,
szűrő, vízmegtartó rétegek után kerülhet sor az ültető közegre és a
növényzetre, a teljes rétegrend felépítése nagyjából 12.000.-15.000.-Ft/m2 áron valósítható meg.

Nyilván mindenki boldogan építene zöldtetőt, ha lenne rá pénze, támogatná az állam, lehetne pályázni rá. Forrást én sem tudok felmutatni, de talán nem reménytelen a helyzet. És itt át is adnám a lehetőséget a várospolitikusoknak...
Egy biztos, nem csak szebb, élhetőbb, hanem gazdaságosabb megoldást is kínálnának a zöldtetők Salgótarjánban.

Tavaszi vártakarítás

2010-03-10T18:51:00.002+01:00

Március 13-án, immár hagyományosan kitakarítjuk a salgói vár környékét. A korábbi években ez az akció baráti társaságok, családok, magánszemélyek kezdeményezése volt - így lesz ez idén is.
Találkozzunk szombaton 10 óra és 10,30 között a vár alatti szalonnasütőnél. Tekintettel arra, hogy a ZÚTE ide szervezi a munkatúráját, idén a Boszorkány-kőt is célba vesszük. Úgy gondolom, hogy a korábbi évek szemétszedési akcióinak köszönhetően már egyre kevesebb a szemét a vár környékén.
Szemeteszsákokat a helyszínen biztosítunk.

Tízméteres vízesés Salgótarján környékén?

2010-02-25T16:51:00.020+01:00

Bizony, van ilyen. A Medvesen.
Évek óta várok már olyan télre, amikor rengeteg hó esik, és az hirtelen olvad el február végén, március elején. Rendszeresen felkeresem ilyenkor a Középbányát, hogy elkapjam azt a pillanatot, amikor a gyorsan olvadó hó miatt a tó fölött egy tíz méter magas vízesés alakul ki. Nem minden évben látható ez a jelenség, sőt, nagyon ritkán. Ma (február 25-én) egy többlépcsős, szép zuhatagban gyönyörködhettem, de korábban volt már arra is példa, amikor egy hatalmas vízoszlopban dübörgött le az olvadt hólé a tó jegére.
A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is megnyithatók.

Pár napja még így nézett ki a tó.

A tavaszias meleg gyorsan elolvasztotta a havat, nagy örömömre, kilalakult a vízesés.

A lenyugvó nap fényében egy kis szivárvány is megmutatta magát. A kövekről visszafröccsenő és szétporladó vízcseppek miatt alakult ki. Egyébként, sajnos, a képekkel nem sikerült visszaadnom ennek a délutánnak a hangulatát, a vízesés látványa élőben sokkal-sokkal különlegesebb.

Egy rossz felbontású videót is készítettem a fényképezőgépemmel. Nem biztos, hogy a hét végén is látható a jelenség, de érdemes ide kilátogatni. A tó fölötti erdőben van még hó, ezért elképzelhető, hogy a víznek maradt utánpótlása. Kisebb-nagyobb szivárgás még napokig lesz.

A sziklafalak alá ne álljon, menjen senki! A lehulló kövek, sziklák miatt élet- és balesetveszélyes az alattuk való tartózkodás! Az út nehezen járható, jeges, havas, saras.

A salgói vár, csak vár és vár...

2010-02-21T15:34:00.001+01:00

Lezárult a szavazás a város szimbólumairól, amelynek erdeménye:

Salgó vára 50 (75%)
Karancs-hegy 29 (43%)
Medves-fennsík 26 (39%)
Bányamúzeum 18 (27%)
Garzon ház 12 (18%)
Öblösüveggyár 12 (18%)
Fogaskerekű kisvasút 11 (16%)
Acélgyár 9 (13%)
Szénbányászat 9 (13%)
Meszes-tető, Kálvária 8 (12%)
Városközpont 8 (12%)
SBTC 7 (10%)
Karancs Szálló 6 (9%)
Dornyay turistaház 5 (7%)
SKSE pálya 4 (6%)
Tarján-patak 3 (4%)
Más 3 (4%)
Fegyvert fogó munkás 3 (4%)
Partizánemlékmű 2 (3%)
Felszabadulási emlékmű 2 (3%)
Nincs igazi szimbólumunk 1 (1%)

A szavazáshoz tartozó cikk itt elolvasható.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik szavaztak! Szerettem volna, ha minimum ötven fő részt vesz a szavazáson, ez teljesült (66 szavazó).
Természetesen ez nem egy reprezentatív mintavételezéssel zajló közvélemény-kutatás, de az eredmény szerintem mégis jól tükrözi a valóságot. Alátámasztja ezt az is, hogy az elmúlt években, az ifjúság körében végzett felmérések is hasonló eredményeket mutatnak.

Tehát az itt élők a természeti környezetet tekintik Salgótarján legnagyobb értékének. A salgói vár minden tekintetben jó szimbólum lehet, hiszen a városból jól látható, a várhegy és a vár egyben egy természeti, kultúrtörténeti és történelmi értékekkel bíró hely.
Az épített városból a Garzon ház tudott csak betörni a középmezőny elejére. E csoportban egyértelműen az ipartörténeti dicső múlt emlékei kapnak helyet. Közülük kiemelkedően szerepelt a Bányamúzeum.
A Meszes-tető és a városközpont fej-fej mellett végzett, a középmezőny végén
az SBTC és a Karancs szálló kapott helyet.

Sok tanulságot egy 66 fő résztvételével lezajló szavazásból nem érdemes levonni, de mivel ez egy saját véleményt tükröző blog, én mégis próbálok néhány sort idevetni:

Egyrészt, szerintem nem becsüljük meg annyira a természeti környezetünket, mint amilyen büszkék vagyunk rá (rongálások, szemetelések, romló állapotú közterek stb.).
Másrészt, a salgói vár helyzete: Amennyiben tényleg fontos számunkra ez a szimbólum, akkor összefogással, egy kis odafigyeléssel már lehetne egy várunk is a hegy tetején. Nem a városháza felelősségét firtatom, hanem a városlakók hozzáállását, e közösségnek természetesen a városháza "lakói" is részei.
Nem kacsalábon forgó várkastélyt szeretnék, hanem egy olyan épületet, amely méltó módon kerül bemutatásra, lévén városunk egyetlen középkori műemléke. Fogalmam sincs arról, hogy milyen álláspontot képvisel most pontosan a műemlékvédelmi szakma,de én feltétlenül azt támogatnám, hogy e romnak legyen vár kinézete. Ez persze csak egy dilettáns véleménye. Naiv városlakóként azt javasolnám, hogy építsük fel a várat - közösen - oly módon, ahogy az kinézhetett a legkiépítettebb állapotában néhány évszázaddal ezelőtt.
Hallhatunk híreket arról, hogy tervezik a vár fejlesztését. Mindez rendben van, csak egy óvatos megjegyzést tennék hozzá: Amennyiben megvalósulnak az ezzel kapcsolatos tervek, akkor én a fenntarthatóság híve vagyok, tehát olyan fejlesztéseket tervezzenek az arra hivatottak, hogy a vár hosszú távon fogadni tudja az érdeklődőket.

Harmadrészt, jól látható, hogy az ipartörténeti múlttal kapcsolatos nosztalgia még tartja magát. Sajnos, a hajdani vállalatok ma már múzeumba vonulnak, vagy oda sem. Mindenesetre a turisztikában, a városban élők kötődésének növelésében lehet fontos szerepük. Nem elég azonban csak a Bányamúzeumra gondolni, előre kell lépni, mert mások is beszálltak, beszállnak a versenybe. Íme, egy példa.
Persze, itt is fontos szempont az óvatos, körültekintő tervezés és a fenntarthatóság. Lehet, hogy kis ötletekkel kell elindulnunk.

Számomra sajnálatos, hogy az épített város mennyire nem tudott bekerülni az élmezőnybe. Nagy szükségünk lenne rá, hogy kialakuljanak érdekes, színvonalas, fontos közösségi terek és helyek a városban. Ide tartozik a Fő tér helyzete. Épp a napokban gondolkoztam azon, hogy mióta megépült, szinte minden tíz évben megújítjuk. Padokat cserélünk, burkolatot bontunk, sziklakert épül, majd eltűnik... Alig heverjük ki a felújítás anyagi terhét, máris újra tervezzük (vagy a koncepció rossz, vagy a modern anyagok ennyit bírnak).
Ugyanakkor a városrészekben is lennének a helyi közösség szempontjából fontos, vagy ha úgy tetszik szimbolikus helyek: az Acélgyár mellett a Dolinka, a Besztercén a tér, Zagyvapálfalván a volt Ifjúsági Művelődési Ház és környéke, Salgóbányán a kaszinó... ezek mikor kerülnek sorra? A települést ugyanis nem csak az emberek teszik várossá, hanem az épületek, terek, közösségi helyek is.

A Karancs és a Medves madarai kiállítás

2010-02-15T20:52:00.005+01:00

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatókat keres a Karancs és a Medves madarai című kiállítás megrendezéséhez.
A kiállítás a Nógrádi Történeti Múzeummal és a Karancs-Medves Alapítvánnyal együttműködve valósul meg a a múzeumban, május és június hónapokban.

Sokat beszélünk arról, hogy milyen szép tájon élünk. Most lehetőség nyílik arra, hogy megteremtsük egy, a vidék szépségeit, érdekességeit bemutató állandó kiállítás alapját is. Mindenekelőtt persze egy látogatott, népszerű időszaki kiállítás összehozásán fáradozunk. A forgatókönyvet az alábbiakban mellékelem.

A költségvetésünk nem kicsi, de nem is összehozhatatlanul nagy összeg, és természetesen a lehetőségeinket növeli, ha több támogató csatlakozik hozzánk.

Támogatásokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület számlaszámára várjuk, igény esetén csekket is tudunk küldeni.

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet
Számlaszám: 11712004-20011215
Adószám: 19001243-2-43

Természetesen személyesen is bárkinek a rendelkezésére állok, ha kérdései merülnek fel a kiállítással kapcsolatban.

Kiállítási forgatókönyv
Kiállítás címe: A Karancs és a Medves madárvilága
Alcíme: Varga Ferenc emlékkiállítás
Helyszíne: Nógrádi Történeti Múzeum
Időtartama: 2010. május 7 – június 30.

A kiállítás elemei (az ajánlott bejárás sorrendjében):

1. Karancs-Medves vidékét és madárvilágát általánosságban bemutató tabló

2. Nehézy László fotókiállítását és a fotóst bemutató szöveg

3. A vidék madártani kutatásának története
A falon 2 db tabló régi fényképekkel, dokumentumok másolataival, szöveges információval.
2 db asztalvitrinben kiadványok, publikációk, Dornyay Béla madaras jegyzetei, vagy Aquila publikációi, Dr. Ruzsik Mihály, Varga Ferenc publikációi, rajzai, fotói stb.

4. Kakukktojás gyűjtemény
1 db tabló a kakukk életéről
2 db asztalvitrin: a gyűjtemény bemutatása
- Változatos kakukktojások
- Kakukktojások különböző madárfajok fészkeiben
Digitális képkeretben mozgófilm vetítése Varga Ferencről

5. Jelek a természetben
Madarakra nutaló jelek, nyomok.
1 db tabló a falon vitrinben nem bemutatható jelekkel, leírásokkal.
2 db asztalvitrin a jelekkel, kivedlett madártollak, fészkek, táplálékmaradványok, bagolyköpet stb.

6. Madármegfigyelés és eszközei
1 db vitrin – látcső, teleszkóp, madárhatározó könyvek, egyéb eszközök, felmérő lapok, gps stb.

7. Gyakorlati madárvédelem eszközei
1 db tabló
Odúk, etetők, itatók bemutatása, asztalra, földre helyezve
Digitális képkeretben mozgófilm vetítése a madárvédelemről.

8. A falon Nehézy László fotókiállítása látható.
A szerző által adott címet kiegészítve, az adott madárfaj helyi státuszáról is írunk rövid ismertetőt.

9. Rendezőket, támogatókat, szponzorokat felsoroló, A/3-as nyomat

10. Erdei atmoszféra szól halkan mp3 lejátszóról a teremben

Anyag és kellék összesen:
- 6 fali tabló (kültéri), műanyag lapra kasírozva. Méret: 90x50 cm
- 30 db fotó nagyítása, klipkeretben, a/3-as méretben
- 4 db poszter méretű fotó nagyítása
- 7 db asztalvitrin
- 2 db a/3-as nyomat - a fotós bemutatása, támogatók, szponzorok
- 30 db képaláírás, és alapinformációk a fajról. Fekete-fehér nyomtatóval nyomtatva névjegykártya papírra
- Nagyjából 50 db magyarázó szöveg, tárgyleírás a vitrinekben, a madárvédelmi eszközöknél. Fekete-fehér nyomtatóval nyomtatva
- Fotókarton, egyéb karton, dekorációs falevelek a madárvédelmi berendezéseket bemutató asztalra
- Kitöltött feladatlapokat gyűjtő madárodú
- Mp3 lejátszó, adapterrel hálózatról üzemeltetve, 2 db aktív hangsugárzóval
- 2 db digitális képkeret
- 5 db ajándékcsomag, 10 db kis ajándék

Kapcsolódó kiadványok, rendezvények:

Előadások (Madarász akadémia):
- A Karancs és a Medves madárvilága
- Madárbarát kert
- Madárhatározás, gyakori fajok felismerése
- Terepi program

Kiadványok:
- Gyakorlati madárvédelem - A/5 4 oldal, fekete-fehér leporelló - 1000 pld
- A Karancs és a Medves madárvilága (munkacím) 300 pld
- Kakukkmegfigyelések a Zagyva forrásvidékén 200 pld
- Feladatlap gyerekeknek A/4 egyoldalas, fekete-fehér 500 pld

Január, február, itt a nyár!

2010-02-07T13:27:00.036+01:00

A visszaérkező vonuló madarak megfigyelései a bejegyzés végén tekinthetők meg.

Kék galamb kereső túra!
Találkozzunk 2010. február 14-én 10 órakor a salgói buszmegállóban (ide is érkezünk vissza). A túra kb. 2 órás, egy ebéd előtti kis séta. Megnézzük, meghallgatjuk, hogy megérkezett-e már a kék galamb a Salgó környéki bükkösökbe, megmutatom (remélem) a havasi szürkebegyeket és további érdekességeket is keresünk.

Figyeljük közösen a vonuló madarakat!
Akik a legtöbb megfigyelést beküldik, azok főként helyi kiadványokból összeállított ajándékcsomagot kapnak! Nem kell feltétlenül jó fajismerettel rendelkezni. Csak a Karancs és a Medves vidékére visszaérkező madarakról küldjenek értesítést!
Jöjjenek a részletek!

Még vastag hótakaró borítja a Karancsot és a Medvest, de a madarak már a tavaszra készülnek. Bátortalan sorozatokat kopognak a harkályok a száraz ágakon, a csuszkák is belefognak néha a hangos kiáltozásukba. A salgói várról szépen lehet látni a közelben fészkelő holló pár nászrepülését, énekelgetnek a cinegék, és hát...nyikorognak a szajkók.
Egy hete egy házi rozsdafarkút láttam a Karancs szálló mögött.

Februárban már megjelennek a vonuló madarak. Bálint napján megszólal a kék galamb, tartja a népi mondás, Zsuzsannakor pedig a pacsirta. Lehetséges, hogy a vastag hótakaró kicsit visszafogja a madarakat, inkább elidőznek még egy kicsit a déli vidékeken, hiszen egy magevő madárnak körülményes, vagy inkább a lehetetlenséggel határos ilyenkor a táplálékszerzés. Persze, az sem lehetetlen, hogy a nagy hó ellenére már várhatjuk az első visszatérőket.

Egy játékra szeretném kérni a blog olvasóit. Figyeljük közösen a vonuló madarakat! Kérem, ha a vidékünkre érkezett vonuló madarat észlel, írjon róla egy megjegyzést, nagyjából így (persze lehet bővebben is):
A Karancs szálló mögött 2010. január 29-én házi rozsdafarkút láttam.

E bejegyzés alján pedig a beérkezett megjegyzések alapján folyamatosan frissítem a hazaérkező madarak észleléseit. Természetesen a kérdésekre is megpróbálok válaszolni.

Vonuló madarak:
Ezeket a madárfajokat várjuk. A lista nem tartalmaz minden vonuló madarat, csak az ismertebbeket. A sorrendet nagyjából a visszaérkezésük sorrendjéhez igazítottam.

kék galamb - bükkös erdeinkben találkozhatunk vele, leginkább a jellegzetes hangja árulja el jelenlétét.
mezei pacsirta - mezőgazdasági területek fölött dalol.
barázdabillegető - lakott területeken, mezőgazdasági területeken jelenik meg.
erdei pacsirta - rétek erdőszélek fölött énekel a magasban.
vörösbegy - parkokban, erdőkben él.
énekes rigó - parkokban, erdőkben, ligetes, bokros területeken várható a megjelenése.
házi rozsdafarkú - lakott területeken látható.
csilp-csalp füzike - ligetes területeken, erdőszéleken, lakott területeken, parkokban várható.
füsti fecske - lakott területeken, mezőgazdasági épületek környékén látható.
molnárfecske - lakott területeken jelenik meg.
búbos banka - mezőgazdasági területek közelében, ligetes erdőkben fészkel.
csicsörke - lakott területeken, parkokban jelenik meg.
kakukk - erdei madárfaj.
fülemüle - sűrű bokrosokban fészkel.

Egy kis segítség a vonuló madarak énekhangjának azonosításhoz:

Visszaérkező vonuló madarak a Karancs-Medves vidékén:

2010. január 29. A Karancs szálló és a Március 15. u. térségében házi rozsdafarkút láttak. Egy megtévedt utazó, vagy egy bátor felderítő? Nem feltétlenül, házi rozsdafarkú előfordulás telente is lehetséges, igaz nagyon ritkán.
A rozsdafarkúak tömege csak később érkezik meg hazánkba.

2010. február 11. A házi rozsdafarkú hím a Március 15. út 16-24 épülettömb mögött látható. Itt vezetik a távfűtés csövét a földben, a meleg cső miatt elolvad a hó, ezért a madár a levelek, száraz növényi részek között minden bizonnyal megtalálja a rovarok bábjait stb. Csatlakozott hozzá egy vörösbegy is. Ez utóbbi valószínűleg nem vonult el, hanem egy áttelelő példány lehet.

2010. február 25. Az Ipoly völgyében már énekel a mezei pacsirta, szól a kék galamb. Megjelentek a bíbicek is. A sok belvíz miatt a bíbicek talán a Medves-fennsíkon, a Karancs lábainál is megjelennek majd. Papp Ferenc megfigyelései.

2010. március 1. Megérkezett az erdei pacsirta és a mezei pacsirta. Egyed Pál Karancslapujtő határában hallotta énekelni a két fajt. Szintén ő énekes rigót is észlelt, amely a karancsaljai focipálya mellett fújta a nótáját.

2010. március 1. Faragó Zoltán Salgótarjánban két barázdabillegetőt látott.

2010. március 3. Lukács Máté Somoskőújfalu határában házi rozsdafarkút, énekes rigót hallott énekelni.

2010. március 5. Barázdabillegető érkezett Somoskőújfaluba.

2010. március 21. Ma érkezett meg a házi rozsdafarkú Salgóbányára. Énekelnek az énekes rigók, dalolnak a mezei pacsirták a fennsík fölött.

2010. március 25. Egyed Pál búbosbankát észlelt Karancsberény határában.

2010. március 26. Megérkeztek a fehér gólyák is a vidékünkre. Egyed Pál 5 példányt látott Salgótarján fölött, Lászlóvölgy-pusztán pedig már a gólyafészken pihente ki egy példány a hosszú vándorút fáradalmait.

2010. március 27. Egy fekete gólya érkezett a Medves-fennsíkra.

2010. március 27-én csicsörke bukkant fel Salgóbányán.

2010. március 28-án megérkeztek a salgótarjáni vörös vércsék. Fehér László látta őket.

2010. március 29. A Boszorkány-kő környékén már szólnak az örvös galambok.

2010. április 3. Karancslapujtőn 1 példány füstifecskét látott Egyed Pál.

2010. április 3. Rozgonyi Sándor a karancslapujtői benzinkútnál két molnárfecskét figyelt meg.

2010. április 3. Megérkeztek a nyaktekercsek a vidékünkre. Egyed Pál hallotta őket.

2010. április 6. Korán érkezett az első kakukk. Egyed Pál hallotta a Karancson.

2010. április 6. Megjöttek az örvös légykapók. Egyed Pali nagyon aktív.

2010. április 7. Barátposzáta énekelt Salgótarjánban, a Pécskő úton.

2010. április 13. Kis poszáta énekelt Salgóbányán.

2010. április 15. Megszólalt a fülemüle Karancslapujtőn.

2010. április 26. Karancslapujtőre megérkezett a haris és a berki tücsökmadár.

2010. április 26. A tövisszúró gébics is itt van.

2010. április 29. Megjöttek a sárgarigók és a gyurgyalagok.

Mi lesz a következő megfigyelés? Ön látott már hazaérkező vonuló madarat?

Amit a Hild-díjról tudni kell

2010-02-04T10:53:00.024+01:00

A magyar városok közül elsőként Salgótarján kapta a Hild János díjat 1968-ban. Ezt címet időnként levesszük a polcról, leporoljuk, majd elfelejtjük. Általában Hild-díjként emlegetjük, de bizonyára kevesen tudják, hogy mi is az valójában.

Így néz ki:

Ezért kaptuk:

1968. november 11-én a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egyesület második városépítési tanácskozásán adták át az emlékérmet Salgótarjánnak, a városépítés terén elért eredményekért.

A díj odaitélésének feltételei: A Magyar Urbanisztikai Társaság Hild Jánosról, az első budapesti városrendezési terv készítőjéről nevezte el a települési Hild János díjat, amelyet az urbanisztika terén kimagasló eredményeket elért települések önkormányzatának adományoz. Hild János díj adományozható a település (Budapest esetében kerület) önkormányzatának az urbanisztikai szemlélet alapján, a helyi értékek megőrzésével megvalósított, esztétikus környezetalakításért, a település, vagy településrész színvonalas fejlesztéséért, a településfejlesztésben, -üzemeltetésben, a környezeti értékek védelmében kifejtett közösségi részvételért. A Hild János díjat a Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban alapította.

Hild János (Salesl, 1760-as évek - Pest, 1811. március 11.) Tanulmányait Bécsben folytatta, majd Itáliában járt tanulmányúton. Ezt követően a nagyszombati Invalidus-ház építésével kapcsolatban került Magyarországra. Jelentős munkája volt Pesten az Újépület építésének vezetése. A pesti német színház és később a Magyar Nemzeti Múzeum épülete számára készített tervei nem kerültek kivitelezésre. A Szépítő Bizottság vezetőjeként korszerű szempontok szerint megtervezte a már meglevő városrészek rendezésének és az új városrészek (főképp a Lipótváros) kiépítésének menetét és módjait. Fia, Hild József, a klasszicista hazai építészet egyik legnagyobb alakja. Forrás: Wikipédia, artportal.hu

Hild-díjas települések
1968 - Salgótarján
1969 - Sopron
1970 - Székesfehérvár, Szombathely
1971 - Győr
1972 - Debrecen
1973 - Budapest
1974 - Gyula
1975 - Zalaegerszeg, Szekszárd
1976 - Kecskemét
1977 - Szolnok, Eger
1978 - Kőszeg, Nyíregyháza
1979 - Szeged
1980 - Szentendre
1981 - Mátészalka, Nagykanizsa
1982 - Kazincbarcika, Sárvár
1983 - Nagyatád
1984 - Mezőhegyes, Csongrád
1986 - Pécs
1987 - Ajka, Sárospatak
1988 - Kiskunhalas
1989 - Mosonmagyaróvár, Pápa
1990 - Kaposvár
1996 - Budapest IX. ker., Szentgotthárd, Tokaj, Hódmezővásárhely
1998 - Csenger, Csurgó, Szerencs, Berettyóújfalu, Paloznak
2000 - Barcs, Heves, Gyöngyös, Martfű
2002 - Hajós, Balatonboglár, Mohács
2004 - Nagyatád, Vasvár, Kötcse
2008 - Balatonfüred, Gyula

A Hild-díjat a Magyar Urbanisztikai Társaság adományozza. A Társaság célja a magyar urbanisztika sokszínű szakmai kultúrájának következetes ápolása, ezen belül az átfogó szakszerűség képviselete a térségek és a települések fejlesztésében, rendezésében, igazgatásában és működtetésében, mindezek szakmaközi összefüggéseinek alakításában.
Forrás: Wikipédia

Ezen a linken a 2001-ben kiírt, vagy bírált, a Fő tér rekonstrukciójával kapcsolatos, díjazott tervpályáztatokat lehet nézegetni.

Itt pedig megtekinthető a belváros rekonstrukciójának előzetes akcióterve.

Ma is ég a szén a Medvesen?

2010-01-31T20:46:00.036+01:00

Telente rendszeresen felkeresek a Medves-fennsík peremén egy helyet, melyre húsz éve bukkantam. Amikor arra jártam, kisebb repedések állták az utamat és széngáz szagát éreztem. Az egyik repedésből vastagon dőlt a füst, itt terjengett leginkább a fojtó szag. Tél volt akkor is, bár nem volt ilyen nagy hó, mint ami az elmúlt napokban esett. A repedésekben zöldelltek a mohák, páfrányok.
Azóta soha nem láttam annyira füstölni, de szinte mindig érzékelhető az izzó szén füstjének szaga. Amennyiben türelmes az ember, a néha-néha erősebben feltörő füst is jól látható.
Vasárnap újra elmentem ide. Nem volt egy könnyű séta, mert közel negyven centiméter vasatag hótakaró borítja a fennsíkot. (A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is megtekinthetők.)

A nagy hó ellenére, jól láthatóak a hasadékok. Egyértelműen meleg levegő áramlik ki belőlük. A füst alig-alig láthatóan tört elő, de a jellegzetes szag érzékelhető volt.

A fenti képen a kis lyukak olyan kisebb repedéseket jeleznek, ahonnan szintén kiáramlik a meleg, átlyukasztja a havat.

Egyes feltételezések szerint a lábunk alatt található bányákból feltörő meleg, párás levegő okozza a jelenséget, szerintem azonban a szén izzik a földben, erre utal a füst és a jellegzetes szag.
Ez a hely a Gortva-tó fölötti kőbánya felső peremén található. A tó környékén korábban két bánya is működött, a tehenesi és a vecseklei. A repedések alatti bányaterület a vecseklei volt.
Bányászok elmondása szerint itt mindig is égett a szén, talán ezért is kellett felhagyni a vecseklei bánya művelésével. Mindenesetre az tény, hogy a hatvanas években izott a szén egyes helyeken ebben a bányában.

A terület a Goggle térképen:

Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

A Salgótarján környéki szénelőfordulásokról a legkorábbi írásos emlékek (talán) Radványi Ferenctől és Bél Mátyástól származnak. Radványi Ferenc 1727 táján ezt írja Vecseklővel kapcsolatban: "Beszéli a lakosság, hogy területükön van egy verem, amelyben nem tudni, hogy milyen kigőzölgések, egykor maguktól meggyulladtak és sok víz ráöntésével sem lehetett eloltani, amely kiásott hely még ma is látható."Bél Mátyás 1742-ben megjelent művében ezt írja, ugyancsak Vecseklővel összefüggésben: " a lakosok egy üreget mutogatnak a hegyekben, ahol a föld önmagától meggyulladt és sokáig égett."

1767-ben a Pressburger Zeitung is tudósított erről a jelenségről: " A föld meggyulladásáról, amely a Salgó hegyen, Nógrád megyében, a múlt nyáron keletkezett: A következő értesülést nyertük azoktól, akik ennek a múlt ősszel szemtanúi voltak. Ezt a jeszeniczei Jankovich László úr területén fekvő hegyet kelet felé egy rohanó hegyi patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd, és zsíros, kénes kigőzölgésekkel van egybekötve. A múlt nyáron magától gyulladt meg és izzott erős füsttel, két hónapig. Azt imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek az ételeik megfőzésére szolgáltak. Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban kőszénné lett, amely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég."

Érdekes lenne felkutatni, hogy mely helyekre utalnak ezek a tudósítások. Lehetséges, hogy Radványi és Bél ugyanarról a helyről ír. A "hegyekben" helymeghatározás arra utal, hogy nem a falu közvetlen közelében lehetett ez a hely, hanem magasabban fekvő területen.
Ebben a korban Nógrád és Gömör határa Vecseklőnél húzódott. A falu földjei, vagy inkább erdei a fennsík pereméig nyúlhattak, mert északon, közvetlenül a település mellett húzódott a közigazgatási határ. A fennsík letörését így is hívják az itt élők (pl. Rónafaluban): Vecseklei. Erről kapta a nevét a bánya is.
Közben eszembe jutot, hogy van egy 1867-es birtoktérképem, na, ebből kiderült, hogy bizony idáig felnyúlt a vecseklői határ, ez a bánya a korabeli Somoskő és Vecseklő határán terül el nagyjából.
Lehet, hogy e bánya környékén kell keresnünk a Radványi Ferenc és Bél Mátyás által leírt égő földet? Úgy hiszem, közel járunk, ha ezen a területen nézünk körül.

A másik, a Pressburger Zeitung tudósításában szereplő terület meghatározása talán könnyebbnek tűnhet: pl. elindulhatunk úgy, hogy a korabeli Jankovich birtokon keresünk egy kelet felé rohanó patakot.
Elsőre arra tippeltem, hogy a Gortva-patak lehet, annak völgye kelet felé húzódik (más ilyen patak hirtelen nem is ugrik be), a rohanó hegyi patak is ráillik. (A Google térképen az általam bejelölt bánya alatt húzódó völgy a Gortva-völgy.)

Igen ám, de ez a bánya nem Jankovich birtokára esett (és a patak sem). Tudomásom szerint abban a korban a terület Ráday, majd Radvánszky birtoka volt, illetve itt húzódott a vecseklői határ.
Az is lehet, hogy a Pressburger Zeitungnál összekutyulták a híreket, nem újdonság ez ma sem. Messze is volt a Medvestől a szerkesztőség, a sztorit is fel kellett egy kicsit hizlalni. Kételkedve fogadom például, hogy megfőzte volna bárki az ebédjét ilyen helyen, de még azt is, hogy a kiégett földből kikerülő "szenet" tűzhelyben elégették.

A tudósításban szereplő hely természetesen máshol is lehetett, hiszen a Medves térségében több helyen is begyulladt a felszínközeli széntelep (Szilváskőnél, Rónafalu és Rónabánya között). Amennyiben jobban körülnézünk a korabeli Jankovich birtokon, lehet, hogy találunk olyan helyet, amelyre a leírás ráiillik.

A Boszorkány-kő után itt van tehát egy újabb megoldásra váró medvesi rejtély.
Lehet, hogy egy kis nyomozó munkát megér majd később az eset.
Erről most ennyit. Ha valaki fel szeretné keresni a bányát, legyen nagyon óvatos! Utak nem vezetnek oda, a felszíni repedésekbe könnyű belecsúszni.

A város és a szimbólumok

2010-01-24T17:34:00.006+01:00

(A szavazás eredménye itt tekinthető meg.)

Van-e Salgótarjánnak jelképe? Van-e olyan épületünk, szobrunk vagy természeti képződményünk, amely számunkra, városlakók számára jelképezi a várost, a városban élő közösséget? (Nem a turisták szempontjából érdekel a kérdés, hanem a tarjániak szemszögéből.)

Szinte minden közösségben, településen tapasztalhatjuk, hogy az épített vagy természeti örökség egy vagy több elemét kiemelten kezelik. Ez lehet egy templom, szobor, egy jellegzetes sziklaalakzat, egy forrás, szinte bármi, amire a helyi közösség büszke, hozzájuk tartozik, fokozott figyelemmel kísérik sorsát, megmutatják az idegennek, képeslapra teszik. Ezek a jelképek, bár meglehet, lényegtelennek tűnnek, mégis fontos szerepet töltenek be az életünkben, a gyermekkortól erősítik a kötődést a lakóhelyhez, és a mai világban például a városmarketing fontos elemei lehetnek.

Ilyen kedves, fontos, szimbolikus helyek nélkül egy város tényleg csak egy lakótelep. Na, már most, ha vannak ilyen szimbólumai Salgótarjánnak, akkor melyek is azok? Ha vannak, akkor törődünk-e velük?

Kicsit végigpörgettem a régi képeslapokat, és azt tapasztaltam, hogy a várossá válás időszakában a salgói, somoskői várak és az acélgyár voltak azok a motívumok, amelyeknek esélyük volt, hogy a város jelképévé váljanak. Meglehet, azok is voltak.
1945 után szintén fontos szerepet kap a természeti környezet, gyakran felbukkan újra a képeken Salgó vára, (Somoskő, ugye, már egy másik ország területére került). Sok képeslap jelenik meg a Dornyay turistaházról (előbb Salgó menedékház).
A modern Salgótarján építésnek kezdeteitől a természeti környezet mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a városközpont, az új épületek és jelentős számban szerepelnek az új korszak szobrai.

Vannak olyan helyek,amelyről korábban nem nagyon láthattunk képeket, de napjainkban előtérbe kerülnek: Medves-fennsík, Karancs-hegy, Bányamúzeum.
Aztán ott vannak még a régi híradások, ezek, ugye a bányászatról, az öblösüveggyárról, az új városközpontról, az SBTC-ről szóltak elég gyakran.

Egy kis közvélemény-kutatást szeretnék elvégezni. Kérek szépen mindenkit, aki a ezt a blogot olvassa, szavazzon arról, hogy mit tart Salgótarján jelképének, vagy szerinte mi lehetne az, ha megfelelően bánnánk vele. A blogon néhány hétig látható lesz a kérdőív. Úgy állítottam be, hogy egy személy több lehetőséget is bejelöljön, de azt javaslom, hogy két-három lehetőségnél többet senki ne válasszon.
Nem könnyű egy ilyen listát összeállítani, mert ha jól megnézzük, sok fontos, számunkra jelképes hely már a végóráját éli. Olyan gyorsan pusztulnak a dolgok, hogy egy kicsit körmönfontan tudom csak a kérdést föltenni:
1. Melyik az az objektum, természeti képződmény stb., amelyet Salgótarján szimbólumának tekinthetünk?
2. Mi lehetne a város jelképe,ha megbecsülnénk?
3. Ha jelenleg nincs ilyen, akkor mi volt az, ami talán jelképpé vált és az is maradhatott volna?

Vegyük sorra:
(A képekre kattintva, azokat nagyobb méretben is meg lehet nyitni.)

Medves-fennsík

Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkja. Egyedi, változatos táj. Néhány éve kezd felértékelődni a városlakók szemében. Turisztikai vonzereje is egyre nagyobb. Sajnos, a gyepeket kialakító tájgazdálkodás megszűnőben van. Bizony, ez a táj is Salgótarján része.
Vajon meg tudjuk-e őrizni ezt a kultúrtájat a természeti értékekkel, a tájgazdálkodás emlékeivel együtt?

Karancs-hegy

A jellegzetes alakú, kis kiterjedésű hegység a város fölé magasodik. A turizmust inkább a Medves vidéke, a salgói vár vonzotta a korábbi évtizedekben, azonban napjainkban egyre többet emlegetjük a Karancsot. A csúcson épült kilátóról gyönyörű körpanoráma tárul elénk. A hegyet említik Palóc Olimposzként is.

Dornyay turistaház

1935. október 20-án avatták fel a Salgó-Menedékházat. 1965-ben a "kiváló honismertető tudós" Dr. Darnay-Dornyay Béla nevét vette fel."A Salgó-Menedékházban összesen 50 drb. jól felszerelt ágy várja a turistákat. Magyaros butorzata és népies kézimunkái, domborművei, képei stb. pedig szinte páratlanná teszik az egész országban." Egyike azon kevés tárgyi emlékeinknek, amelyek több történelmi korban is jelképpé(?) váltak.
Tulajdonosa némi állagmegóvásról gondoskodott, valószínűleg nem tud forrást szerezni a felújítására.
Vajon megújul-e, és ha megújul, milyen szerepe lesz a város életében? Ez lesz-e még a Dornyay? Vajon hány tulajdonsa lesz még, amíg végleg összeomlik?

Kissé ironikusan ugyan, de a következő kép alapján elmondhatjuk, hogy megvalósult Dornyay álma: a turisták birtokba vették a menedékházat.

A kép forrása: Magyar Kárpát Egyesület hírlevele

Salgó vára

A vár a XIII. század végén épült, teljes kiépítésére 1500 táján került sor. A törököktől való visszafoglalása után szinte megközelíthetetlen, omladozó rom maradt a hegy tetején. 1845-ben meglátogatta Petőfi Sándor: " Talán nem volt Magyarországon vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó."
1938-ban kilátóvá alakították át a tornyot. Ez azonban szakszerűtlen volt. Most, a régészeti feltárás után egy szakszerű kilátó :) található ugyanitt. Félretéve a tréfát: a vár felújítását a Karancs-Medves Alapítvány kezdeményezte. A szervezet elkészítette a felújítás első ütemének kiviteli terveit, de mivel sem a város, sem a megye nem támogatta anyagilag a beruházást, az alapítvány erről lemondott. Végül a Kincstári Vagyoni Igazgatóság karolta fel az ügyet, és a jelenleg látható állagmegóvási, felújítási munkákat elvégeztette.
A kiviteli tervekben egy nemzetiszínű zászló kihelyezése is szerepel. Az alapítvány rendszeresen ostromolja a város mindenkori vezetését, hogy legalább ezt vállalja magára, mindeddig sikertelenül. Talán március 15-én ott lobog majd (ezt feltételezzük minden évben).
Ezen a linken megtalálhatjuk a Városlakó c. kiadvány egyik számát, amelyből megtudjuk, hogy a vár fejlesztését a város fontolgatja, várfogadót, színpadot, csillagvizsgálót képzelnek itt el.
Vajon hány évet bírnak ki a mostani felújítások? Vajon a város most az egyszer tényleg komolyan gondolja?

Meszes-tető, Kálvária

Salgótarján falu szőlői voltak e hegyen Dornyay szerint. 1929-ben kezdték építeni, de csak 1942-ben fejezték be. Bóna Kovács Károly készítette a stációk képeit. A korabeli Salgótarján egyik jelentős tájképi eleme lehetett. A huszadik század második felében visszahódította az erdő, a barlangot befalazták. Ugyanakkor a város közelsége miatt kirándulóhellyé vált. Felújításáról azonban nem gondoskodtak. A nyolcvanas évek elején mindenki tudta, hogy ez a város legtisztább helye, hiszen az a vicc járta, hogy a rendőrök rendszeresen végigfésülik, a tinédzserek meg végigkefélik a hegyoldalt :). Valójában sajnos szemetes, igénytelen környékké alakult.
A rendszerváltás után terelődött a figyelem újra a hegyre, előbb a lépcsők és korlátok felújításával próbálkoztak, majd néhány éve az Ipoly Erdő Rt. visszaállította a régi kálvária képét, a stációk körül eltakarította a növényzetet.

Tarján-patak, Salgó-patak

A vizek fontos szerepet töltenek be a települések életében. Egy patak, kis folyó is megbecsült része lehet egy falunak vagy városnak (gondoljunk a Zagyva-ágra Jászberényben, az új Szinva teraszra Miskolcon). Városunk a Tarján és a Salgó patakok völgyébe települt. Lesz-e ezekből valaha igazi élővíz? Volt egy sétányunk a Tarján-patak mellett. Eltekintve attól, hogy mellette húzódott a vasút, hangulatos hellyé lehetett volna fejleszteni. Ilyenben már ne reménykedjünk?

Acélgyár, acélgyári nagykémény

Hazánk egyik legrégebbi ipari nagyüzeme. Salgótarjáni Vasfinomító Társulat néven jött létre 1868-ban, majd 1881-ben megalakult Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. Később Salgótarjáni Acélgyár, Salgótarjáni Acélárugyár, Salgótarjáni Kohászati Üzemek stb. stb. néven is futott, nekünk azonban elég csak annyit mondani, hogy acélgyár, máris tudjuk miről van szó. Egykor Magyarország egyik legnagyobb vállalata volt.

Szénbányászat

A XIX. század közepén kezdődött a szénbányászat Salgótarján környékén. Nógrád ezen része a magyarországi barnaszénbányászat egyik legjelentősebb területévé vált, a központja pedig Salgótarján lett. Az itt kitermelt szén tette lehetővé, hogy a nehézipar is megtelepedjen a városban.
Nem tudom, hogy a fiatalok mennyire vannak tisztában ezzel, mert a helyi közösség már nem igazán ápolja - egy-két kivételtől eltekintve - a szénbányászathoz kötődő hagyományokat, a múlt emlékeit.
Salgótarjánt a baranszén tette várossá.

Öblösüveggyár

A gyár elődjét 1892-ben alapította az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. Amikor iskolásként, csoportosan látogattuk a gyárat, többek között tudomást szerezhettünk arról is, hogy az országban elsőként itt állították üzembe 1913-ban a hatkarú Owens rendszerű palackfúvó automata gépet. Az öblösüveggyár nem maradhatott ki szinte egyetlen tarjáni képeskönyvből sem, és visszatérő vendégként köszönthették az üvegfúvók a filmhíradók stábjait is.
Emlékszem, ha táborba mentünk, vagy osztálykirándulásra, az éttermekben tüzetesen megnéztük a poharakat, hogy Tarjánban készítették-e az üveget (azokon ugyanis akkoriban azonosítóként még ott szerepelt az St felirat). Lehet, hogy jónéhány menzán a törékeny üvegpoharak túlélik a gyárat?

Fogaskerekű kisvasút

Az acélgyárat kötötte össze Salgó bányateleppel. Ez volt az ország első fogaskerekű, keskenynyomtávú iparvasútja. Elsődleges feladata az volt, hogy Salgóról szenet szállítson a vasgyárba, de a helyi lakosok, kirándulók is igénybe vehették. Minden bizonnyal ez is hozzájárult máig tartó hírnevéhez (és természetesen a romantikus útvonal is).
1952-től már csak anyag- és személyszállításra használták. 1957-ben lebontották.
Úgy tudom, a kisvasút újjáépítését tervezik. Eljátszottam a gondolattal, hogy újra lesz fogaskerekűnk! Nehezen tudom elképzelni, hogy fenntartható vállalkozás lenne. Nem tudom azt sem, hogy hol lehetne a tarjáni végállomása? Mert ha még oda buszozni kell, akkor lehet, hogy a turisták inkább egyből kimennek Salgóra busszal.
Nyilván a tervezők gondolnak a fenntarthatóságra, és a megvalósíthatósági tanulmányok is megfelelően alaposak, aztán meg kerül rá támogatás is valahonnan, mert azért valljuk be: jó lenne utazni a legendás fogaskerekűn.

Bányamúzeum

Magyarország első földalatti bányamúzeuma 1965-ben nyílt meg. Nem ismerem a statisztikákat, de talán ez lehet Nógrád megye leglátogatottabb múzeuma. Salgótarján egyik színfoltja.
A bányamúzeum honlapja itt tekinhető meg.

SKSE pálya

Büszkén mondtuk, hogy a legszebb fekvésű hazai focipálya. Sok-sok ember járt a meccsekre, de ennek, úgy tűnik, vége. Végleg? Habár, most nem tudom, hogy mi a helyzet a pályával, régen jártam már arra, akkor elszomorító képet mutatott.

Salgótarjáni Bányász Torna Club

Salgótarjáni Torna Club néven alakult 1920-ban. Mai napig is Stécéként emlegetjük. 1922-től támogatta a bányavállalat, innentől fogva SBTC. Jól csengő név a magyar futballtörténelemben és méginkább Salgótarján sportéletében. Több ezer embernek nyújtott kellemes perceket a csapat (a nézőcsúcs 15000 fő volt). 1971-72-ben bajnoki bornzérmes volt (vidék legjobbja),1972-ben kis szerencsével a Liverpoolt is fogadhatta volna az UEFA kupa sorozatban. Az 1979-80-as bajnokságban kiesett az NBI-ből.
Mérkőzései jelentős részét a Kohász Stadionban játszotta.

Karancs Szálló

A 84 szobás Karancs Szálló 1964-ben került átadásra. Az épület a modern város egyik jelképévé vált, a megújuló Salgótarján egyik büszkeségeként emlegették. Napjainkra egy kicsit megkopott ez a hír, jelenleg kihasználatlanul árválkodik a megújuló tér egyik meghatározó épületeként. Talán soha nem volt e szállónak igazi szerepe a turizmusban, sokáig szovjet turistacsoportokat fogadott, egy időben arab diákok szálltak meg itt. Korábban hírek szóltak arról, hogy Salgótarjánban konferenciaturizmust fejlesztünk, ezért átalakítjuk a művelődési házat, és a Karancs is újra életre kel. Nem kísérem figyelemmel eléggé az eseményeket; van már pezsgő konferenciaturizmusunk?
Nem is lehet, mert még nincs hozzá szálloda. Újabban a hírek arról szólnak, hogy 2010 végére lesz (?) egy modern szálloda a Karancs helyén.
Egyértelmű, hogy a városközpontban valamit kezdeni ezzel az épülettel, ez már azonban nem az a Karancs lesz, ami volt. Vajon lehet-e még a modern város jelképe? Szerintem esély lenne rá, másrészt azonban szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy wellness szállodaként gazdaságosan működtethető itt, Salgótarján központjában (de nem is vagyok idegenforgalmi szakember). Ne legyen azonban igazam.

Garzon ház

Úgy tűnik, néhány évtizeddel ezelőtt minden nagyobb városba kellett legalább egy toronyház. Ez volt akkoriban a fejlődés és modernség szimbóluma? A 15 és 18 szintes ikertornyok gyakori szereplői a Salgótarjánról készült filmeknek, fotóknak. Jellegzetes, környezetükből kimagasló sziluettjük valóban elég feltűnő. Ahogy nézegetem a városközpontról készült felvételeket, az az érzésem, hogy ide is illenek, sokat "dobnak" a város képén.

Modern városközpont

Lehet azon vitatkozni, hogy szükséges volt-e a régi város lerombolása, vagy sem. Lehet merengeni a régi képeslapok, fényképek fölött, hogy a régi tarjáni városközpont szimpatikusabb volt-e vagy sem. Úgy érzem, hogy ez csak egy furcsa, megmagyarázhatatlan nosztalgia az után a város után, amelyet valójában sokan már nem is láttunk. S ha mélyebbre ássuk magunkat, akkor rátalálunk a poros, sáros utcák, az egészségtelen környezet, a nyomortelepek leírására is. Hajlok arra, hogy a városnak nem volt más választása, csak a modernizáció. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittük itt-ott. A régi városközpontot sokan már nem láthattuk, de a régi Városházára még emlékszünk. Ezt például nagyon sajnálom, hiányzik a központból, de lehet, hogy furcsa látvány lenne itt a kopott öreg..Nem tudom.
1968-ban elsőként Salgótarján kapta meg az eredményes városfejlesztésért a Hild János Urbanisztikai Emlékérmet (erről majd bővebben egy másik bejegyzésben ejtek szót).
Úgy tűnik, a városközpont fejlesztése ma is kiemelt szempont, hiszen állítólag több mint egymilliárd forintot nyert az önkormányzat a Fő tér rekonstrukciójának folytatására. Egyébként szép-szép a Fő tér, de nekem egy kicsit rideg. A legjobban a víz tetszik benne, az, hogy fiatalok mezítláb szaladgálnak a vízsugarak között a szökőkúton. Bárcsak már látnám, hogy letelepednek a gyepre is. A fém vallatópadokra és a márvány koporsókra viszont nem szívesen ülök le.

Következzék néhány szobor, amelyek vissza-visszatérő motívumként megjelentek a városról szóló könyvekben, képeslapokon, filmekben.

Partizánemlékmű

Készítette Id. Szabó István 1965-ben.
A szobrot a rendszerváltás után lebontották, a salgótarjáni szoborparkban kapott helyett. A megüresedett helyre pályázatot írtak ki. Egy Niké szobor terve nyert (amelyet a város új szimbólumának szánnak).
Nem tudom, talán ezt mégsem kellene. Valamelyik nap felnéztem a benzinkút elől a hegyre. Ez már nem az a városrész, ahová Pléh Öcsi letekintett. Áruházak, benzinkút, a Vásárcsarnok épülete... nekem nem az a környék, ami fölé egy Niké szobrot elképzelnék, elég disszonáns lenne számomra. Inkább a kilátó terve tetszik, hiszen innen a város szebb vagy legalábbis érdekesebb képet mutat, mintha lentről nézzünk fölfelé. A kilátó hiányában legyen a nemzetiszínű lobogó. Ez is jobb, mint a semmi. Viszatérve a partizánemlékműhöz. Azért került a listára, mert látok némi párhuzamot hasonló alkotások és települések kapcsolata között. Szóval, egy város, és fölötte egy hegyen egy szobor - szinte törvényszerű, hogy idegenek előtt a város szimbóluma legyen. Jól gondoljuk meg, hogy mit rakunk erre a helyre!

Felszabadulási emlékmű

Somogyi József 1967-es alkotása.

Fegyvert fogó munkás

Tanácsköztársasági emlékmű
Tar István alkotása (1959). Az 1918-19-es évek eseményei közül egyre inkább előtérbe kerül a salgótarjáni munkások szerepe a csehszlovák csapatok visszaverésében. Úgy tudom, hogy néhány éve Salgótarján el kívánta nyerni a Honvédő Város címet, arról azonban nincs információm, hogy sikerült-e?

Minden bizonnyal a sort lehetne még folytatni.
Salgótarján jelképe sokáig a munka volt. Amikor megnyíltak az üzemek, bányák, a munkalehetőség vonzotta ide az embereket. Az én listámra ez már nem fért fel. Vajon miért?

Úgy tűnik, vegyes a kép. Látjuk azonban azt is, hogy vannak tervek. Ezek alapján talán lesz fogaskerekű kisvasutunk, wellness konferencia központunk, szépülő főterünk, Niké szobrunk, megújul a Dornyay és a salgói várban lehozzák nekünk a csillagokat is az égből.
Úgy legyen! Úgy legyen? Úgy lesz?

Jön! Jön! Jön a geopark?

2010-01-15T10:48:00.029+01:00

Formálódik a Novohrad-Nógrád Geopark. Tudomásom szerint a döntés hamarosan megszületik arról, hogy vidékünk csatlakozhat-e az európai geoparkok hálózatához.

A Youtube-ra fölkerült egy rövid film a Novohrad-Nógrád Geoparkról:

A film hosszabb változata a geopark honlapján tekinthető meg:
http://www.nogradgeopark.eu

Alább megnézhető egy összeállítás (a Salgótarjáni Városi Televízió műsora) a szakértők látogatásáról (ők voltak azok, akik a helyszínen azt vizsgálták, hogy vajon megfelelünk-e a geoparki feltételeknek).

Nagyon jó lenne, ha a térség megkapná a geopark címet, minden bizonnyal több lehetőség nyílna meg előttünk.
A tervezett geopark központja - szerintem - a Karancs és a Medves térsége (beleértve a szlovák oldali részeket is), hiszen itt található a legtöbb földtani, történelmi, természeti emlék egy területen.
Ez újra azt jelenti számomra, hogy a Salgótarjánt övező északi régió szerepe felértékelődik. Sőt, tekintettel arra, hogy a korábbi években is nyilvánvalóvá vált, hogy Salgótarján tervezett és tervezett és tervezett... turisztikai fejlesztése elsősorban erre a területre alapozódik, e területnek már stratégiai szerepe is van a város életében.
(Vissza is utalnék rögtön a Vidék vagy nem vidék bejegyzésemre.)

De!
A geopark cím minden bizonnyal önmagában még kevés, ha nem töltjük meg tartalommal. Nem lesz elég, ha csak az történik, hogy a földtani értékekhez tájékoztató táblákat helyezünk ki, vagy tanösvényeket építünk. Valljuk be, ezek látogatottsága igen csekély és önmagukban csak egy szűk réteget vonzanak.
Jól ki kell tehát találni, hogy miként fejlesztjük majd a geoparkot.
Reménykeltő, hogy e tervezéssel több szervezet is fogalkozik már. Szlovák oldalon Fülek központtal egy alapítvány, magyar oldalon immár két non-profit szervezet. Minden bizonnyal a helyi társadalom széleskörű bevonásával, sok önkéntessel és a helyi adottságokat, érdekeket is figyelembe véve készítik majd a fejlesztési terveket, ha a geopark cím elnyerésre kerül.

Azonban biztos, hogy a már viszonylag jó névvel (márkanévvel) rendelkező Ipolytarnóc és Hollókő mellett a Karancs-Medves vidékén is ki kell találni valamit. Nyilván már ezzel is foglalkozik valaki, és talán a helyi társadalom is megismeri - ha élesbe fordulnak a dolgok - ezen elképzeléseket.

Néhány ötlet bennem is felmerült. Leginkább az foglalkoztat, hogy a geopark területének bejárása voltaképpen egy időutazás. Ha komplex módon nézem, akkor a földtani értékek mellett a történelmi, kultúrtörténeti, táji emlékek, értékek is nagy szerepet kapnak e területen.
Aki tehát ide érkezik, az egy időutazáson vesz részt. Megismerkedik a földtörténettel, a történelemmel. Nem új dolog ez, arra épülne, amit már Ipolytarnóc és a Bányamúzeum nyújt.
Fel lehetne támasztani, be lehetne mutatni a szén- és kőbányászat emlékeit. A Karancs és a Medves vidékén megismerkedhetnének a látogatók a szénbányászok életével, pl. eltölthetnek egy-két éjszakát régi bányászlakásokban, sőt, akár szenet is lapátolhatnának csillébe egy (mű)aknában (ez a kalandturizmus egy ága).
Erre csapatépítő programokat is lehetne építeni, ilyenekre mostanában nagy igény van.

A várak földje is ez a vidék. Miért ne "utazhatnánk" itt vissza a középkorba? A gyerekek letehetnék az apródvizsgát stb. stb. Mutassuk be, hogy miként nézhetett ki egy vagy több földvár, már amennyire a jelenlegi ismereteink alapján rekonstruálható (nyilván nem a régészeti lelőhelyen, vagy értékes természeti élőhelyen). Kapcsoljunk ehhez is programokat! Nem tudom, hogy a Petőfi sétány mellett lenne-e erre hely?
Rónafalu a hegyvidéki gazdálkodás, palóc kultúra bemutatójává válhat.
Mindezekhez természetesen a települések rendezési tervének is alkalmazkodnia kell, hiszen milyen jó lenne, ha Salgóbánya megőrizné, vagy inkább újra felöltené a bányász település jelleget (macskaköves utcákkal, virágos közterületekkel, az építészet bizonyos stílusjegyeinek megőrzésével).

A fő túraútvonalaink is kapcsolódhatnának ezen időutazáshoz. A látogatók felkereshetnék a bányász múlt emlékeit, de akár Petőfi Sándor 1845-ös útja is lehetne túraútvonal Vecseklő, Somoskő és Salgó között. Az ötlet nem teljesen új, hiszen van már egy, lassan feledésbe merülő, szakasza ennek az útnak - Petőfi sétány, Balassi pihenő -, de ez az új útvonal most két ország területét érintő irodalomtörténeti, történelmi és földtani sétát jelentene.
Az egész arculat erre épülne, az időutazásra (a prospektusok, a belépők, az ajándékok, további ezer apró ötlet, ami vonzóvá, érdekessé teheti az itt tartózkodást). Nyilván egy filmet is el tudnék képzelni :) e területről, amelyben kosztümös jelenetekben idézzük fel a történelmi korokat, számítógépes grafikával pedig a földtörténeti múltat. Ez a helyi iskolákban szemléletformáló anyagként is hasznosulhatna.

Mielőtt még elragadna a hév, gyorsan le is szögezem, nem vagyok én a turizmus nagy híve, egyszerűen csak azt a lehetőséget látom benne, hogy ez a vidék kimozduljon a holtpontról. Éppen ezért nem is lenne talán célszerű mást tervezni, mint ami a táji, történelmi lehetőségekre épül, és ami a helyi társadalom tűrőképességét nem haladja meg. Olyan attrakciókat tervezzünk, amelyek számunkra is értékeket jelentenek, és fontos, hogy azokat hitelesen és fenntartható módon be tudjuk bemutatni.

Íme, egy cikk a tervezett geoparkról, amit a Tarjáni Városlakó 2008/3. számában lehet olvasni.

Az európai geoparkok honlapja.

Aztán jöjjön még néhány videó más geoparkokról:

Langkawi geopark:

Fforest Fawr geopark:

North West Hihgland Geopark:

China Three Natural Bridges National Geopark

Copper Coast European Geopark

Vidék vagy nem vidék?

2010-01-08T20:40:00.037+01:00

Most, hogy a vidéki vállalkozások, önkormányzatok, civil szervezetek némi pénzhez jutnak EU-s forrásból, újra előveszem régi vesszőparipámat, nevezetesen azt, hogy a Salgótarjánhoz tartozó medvesi területeknek valójában vidékfejlesztési forrásokra lenne szükségük.
Nem arról van szó, hogy bármilyen önkormányzatot, politikai irányvonalat, döntéshozót kritizálnék, vagy bármilyen önállósági törekvést felvetnék, hanem arról, hogy a jelen helyzettel valamit kezdeni kell. Ha ez a terület nem jut vidékfejlesztési forráshoz, mert Salgótarján, tehát egy város része, akkor más lehetőségek után kell nézni.

Már csak azért se érezzen ebbe senki aktuálpolitikai kritikát, mert a folyamat nem ma kezdődött. Az érintett településeket a hetvenes években csatolták Salgótarjánhoz. Somoskőújfaluról, Somoskőről, Zagyvarónáról, Rónafaluról van szó. Salgóbánya mindig is Salgótarjánhoz tartozott, de a továbbiakban egy kalap alá veszem a többi településrésszel. Somoskőújfalu néhány éve újra önálló település.
Lehet, hogy már ekkor, a városhoz csatolás napján elkezdődött a helyi közösségek szétzilálódása?

Elsősorban az ember és a táj kapcsolata, a táji, természeti értékek, a tárgyi és szellemi kulturális értékek megőrzése érdekel. Jól tudom, hogy ma Magyarországon a vidék nehéz helyzetbe került, és ezek a folyamatok itt, a Medves peremén is érvényesülnek (tehát nem a Salgótarjánhoz kötött helyzet a baj fő oka). Tudom, hogy a rendelkezésre álló források nem oldják meg a vidék gondjait, de azt is tudom, hogy a város északi régiójában ennek ellenére tudnánk előre lépni.

Elfogadom, hogy ezek a településrészek egy város részei. Úgy érzem azonban, hogy fontos részei, mert a népi kultúrával, a néprajzi értékekkel, a táji értékekkel, a történelmükkel, a megőrzött hagyományokkal, a nyomokban még fellelhető tájgazdálkodással színesítik a várost.

Lehet, hogy nincs igazam, de mintha az urbánus Salgótarján döntéshozói, tervezői nem figyelnének eléggé a vidéki Salgótarjánra. Még csak szemrehányást sem tennék nekik, hiszen maga a város, a valódi város is jelentős feladatot ró rájuk, minden bizonnyal nem tudják és szakértőik sem mondják meg, hogy mit is kellene itt tenni.

Nem hiszem azt sem, hogy bármi felróható lenne a korábbi és a jelenlegi önkormányzati képviselőknek e téren, hiszen energiáikat minden bizonnyal kimeríti mindazon célok elérése, amely más városrészekben is felmerülnek (közművek, buszmegállók, ravatalozó stb. stb,). És ne vitassuk el az eredményeket se tőlük, mert igazságtalan lenne azt mondani, hogy nem történik itt semmi.

Más szemlélettel, összefogással azonban lehetne többet is elérni.

Mit is kellene tenni?
Első lépésként nézzünk egy kicsit körül! Közösségi terek, kultúrházak, tájházak, templomok, játszóterek, sportpályák épülnek újulnak fel a nógrádi településeken. Ami igaz, az igaz, ezekre nehéz forrást találni, a projektek utófinanszírozásúak stb., tehát van itt baj bőven, de a közösség alapvetően mégis törekszik arra, hogy megőrizze a múltját, rendben tartsa közterületeit, műemlékeit...
E fejlesztésekhez vezető döntések a legtöbb esetben nem külső szakértők tanulmányain alapulnak, hanem helyiek ötletein, helyi összefogáson és persze helyi döntéshozókon, valamint a többnyire helyben megteremtett önerőn.

A Salgótarjánt övező északi városrészben mi ennél többre is képesek lennénk. Többre, hiszen az itteni településrészek összefoghatnának, hiszen a városban élők java része szimpátiával figyeli ezt a vidéket, hiszen a városnak megvannak azok a tapasztalatai (beruházások, pályázatírások, terén, műszaki, jogi ügyintézés terén stb.) amely segíthetné ezt a tájat. Tehát, előnyét kellene élveznünk annak, hogy városhoz tartozunk.

Véleményem szerint a város északi régiójának településrészei annyira egyedi helyzetben vannak, hogy a jelenlegi folymatokat erősítve ugyan, de más stratégiát kellene alkalmazni. Nagyobb beleszólást engednék pl. az itt élőknek a tervekbe. Működnek ugyan elszigetelten civil szervezetek, amelyek nem igazán tőkeerősek, és sajnos érdekérvényesítő szerepük nem túl nagy. Ezért javaslom, hogy hozzunk létre egy közalapítványt, amely az összes érintett településrészt bevonva érvényesíthetné e terület érdekeit.

A szervezet tevékenysége sokrétű lehetne és megfelelő működés esetén látványosan hasznos is.
Közreműködésével vagy akár megrendelésére készülhetnének a terület fejlesztését segítő tanulmányok, összegyűjthetné és képviselhetné a helyiek érdekeit, véleményét, gondoskodhatna az épített és szellemi, valamint a természeti örökség megóvásáról.
Maga is megvalósíthatna projekteket, hiszen egy közalapítvány rugalmasabb lehetne a terület és ingatlan vásárlások, pályázatok, beruházások terén, mint a városi közgyűlés.
Általa erőteljesebb lenne a civil érdekérvényesítés, mert valljuk be, a legjobb szándékú képviselő is azért csak egy politikai térben mozog.

Ha már egyszer ez a táj zászlóshajóként volt jellemezve, talán elnézik nekem ezt a kósza ötletet. De ha már felmerült, ki kell egészítenem azzal, hogy egy ilyen szervezet csak akkor lehet sikeres, ha megfelelően tőkeerős. Nem gondolnám, hogy itt tiszteletdíjakra kellene pazarolni a pénzt, sokkal inkább arra, hogy a minimális fenntartási költségek mellett álljon rendelkezésre minden évben egy olyan önerő, amely pályázati források elnyerését teszi lehetővé. Amennyiben minden sikeresen működik, így minimális befektetéssel jelentős összegeket lehetne a térségbe vonzani. Azt hiszem, ennek az önerőnek és a fenntartási költségnek a biztosítása a város feladata lenne (és nem feltétlenül bicskanyitogatóan nagy összegre gondolok). Ugyanakkor előbb-utóbb egyéb források is szerepet kaphatnának az alapítvány működésében, természetesen a pályázatok mellett.

Mindez perzse nem jelenti azt, hogy a városnek nem lenne több feladata e térségben, csupán azt jelenti, hogy az itt élőkkel összhangban, a helyi igényeknek megfelelően, több forrást érhet el a fejlesztések, értékőrzés megvalósítására.

Most jön a számomra érdekesebb rész. Néhány példa:

A képen a salgói focipályát látjuk. Talán a térségben már nem is működnek sportegyesületek. Néhány éve, amikor még jobban benne voltam a pályázatírásban, elhatároztam, hogy keresek valamilyen forrást, és írok egy pályázatot, hogy a pályát bekerítsük (a vaddisznókat kizárjuk), a talajt elegyengessük, kapukat, egyéb sporteszközöket állítsunk be. A salgói gyerekek ugyanis jobb híján két kocsma között fociztak a buszmegállóban, vagy a parkban a fák között. Első lépésként kikértük a földhivatalból a tulajdoni lapot. Ekkor ért az a meglepetés, hogy kiderült, hogy a terület már nem a város birtokában van. Ezután már nem is foglalkoztam a pályázattal.
Vajon egy falu eladná a sportpályáját? Nyilván a város jogilag megteheti, hogy eladja a területet, de egy ilyen elszigetelt, sajátos helyzetű városrészben nem lenne fontos az itt élők véleménye?
A napokban nem néztem utána, hogy mi a helyzet a területtel, de úgy tudom, hogy már mások előtt is felmerült annak a lehetősége, hogy sportcélokra használnák a régi pályát.
Megemlíthetném a salgói strandot is, amely társadalmi munkában épült. Itteni lakosként, azt javasoltam volna, hogy egy későbbi parkrendezésbe vonjuk be a területet, ha nem is fürdőmedence, de egy hangulatos, tavas parkrészlet kialakítható lett volna itt (abból indultam ki, hogy a salgói park az egyik legjobb adottságú közparkunk, és abból, hogy Salgóbánya előbb-utóbb tényleg egy rendezett településrész lesz, a vidék turisztikai központja). Ilyen vélemény megfogalmazására nem volt lehetőségünk sem.

A fenti kép a zagyvai művelődési ház építése során készült. Társadalmi munkában húzták a falakat az itt élő emberek. Sajnos, a közösségi terek ma már romokban vannak, újak nem jöttek létre. Ugyanakkor láttam már nógrádi faluban internet kávézót is (ami egyúttal a turisták részére is nyújt szolgáltatásokat), amelyet a helyi fiatalok üzemeltetnek (persze, az önkormányzat hathatós támogatásával). Emlékszem, hogy miután Salgóbányán megnyitottuk a művelődési házban a Bagoly-tanyát, milyen sok salgói gyerek meglátogatott bennünket. És bár természetvédelmi információs irodaként működött, teleház lett belőle, többen ott tanulták meg a számítógép használatát. Egy-egy teleház-szerű iroda, néhány számítógéppel, fénymásolóval, csocsóasztallal, ping-pong asztallal és persze állandó felügyelettel milyen jó lenne ezeken a településrészeken.

Itt van aztán Rónafalu helyzete. Mivel nincs itt nagyobb önkormányzati ingatlan, ezért többnyire úgy is tekintenek rá, hogy nincs itt mit fejleszteni. Logikus is, hiszen, ami nem az önkormányzat tulajdona, arra nem tudnak pályázni. Ezért a településrész egy kicsit perifériára került. Láthattunk már olyan idegenforgalmi fejlesztési tervet, amelyből szinte ki is maradt. Itt jegyezném meg, hogy egy távoli íróasztal mellett nem lehet eldönteni, hogy milyen idegenforgalmat tervezzünk Rónafalura, vagy Salgóbányára.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vásárolt itt egy palóc házat. Felújítottuk a tetőt, azonban kellene még minimum másfél millió forint (eddig négy millióba került felújítással együtt), hogy egy, az ember és a táj kapcsolatát bemutató állandó kiállítást hozzunk itt létre. Jelenleg ezt az összeget nem tudjuk előteremteni, és időközben, az évek során beszerzett kiállítási anyagot (régiségeket, a tájhasználat tárgyait) ellopták a salgóbányai kaszinóban kialakított raktárunkból. A kaszinó egy másik történet. Nem hiszem, hogy egy ilyen mértékű civil kezdeményezés egy vidéki településen támogatatlanul maradhat.

Jártak már az Őrségben? Szép, szép, de sétáljanak csak ki a Medves-fennsíkra, Rónafalu fölé! Képzeljék el, ha még állna itt az összes pajta (talán hét vagy kilenc volt?), a kerteket megművelnék az emberek. Ez a kultúrtáj, a fennsík, háttérben a Szilváskő, a Salgó... Sétáljanak ki ide, és képzeljék el, hogy az őrségi szerekhez hasonlóan itt is találhatunk néhány bemutatót, időnként programot is szerveznek... Na, ugye? Számtalan olyan projektre bukkanunk az országban, amely hasonló értékeket támasztott fel, tett élővé.
Ez egy olyan egyedi táj, amely legalább annyira jellegzetes, mint amit az Őrségben, a Balaton-felvidéken, vagy akár Hollókőn látunk. Pontosabban: legalább annyira egyedi lenne, ha a tájgazdálkodás épített emlékeit, a kertkultúrát sikerülne megőriznünk, vagy inkább poraiból feltámasztanunk.

Fontosnak tartom még a gazdálkodást, elvégre egy olyan tájvédelmi körzetről van szó, amelyben a mezőgazdaság a jelenleginél nagyobb szerepet kapott a múltban. A város időnként odadobja a labdát a nemzeti parknak, ha a táj védelméről van szó, pedig nincs teljesen igazuk: Számos helyen az országban önkormányzatok, közalapítványok segítik megőrizni a táji értékeket. Persze, a nemzeti parkkal szoros együttműködésben kellene ezt megvalósítani. Egy kicsit sarkítva mondom: nehogy már egy egri székhelyű nemzeti parktól várjuk csak el, hogy a táji, természeti,kulturális értékeket megőrizze nekünk.

Nem arról van szó, hogy vissza kell térni a régi életformához mindenkinek, hanem arról, hogy a mai világban meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amelyekre mások már rátaláltak a Vértesben, az Őrségben, a Tápió vidékén és sok más helyen. Többek között a fennsíki gyepek legeltetésére, a somoskői gyümölcsösre, a legelőerdőkre, a rónai kertkultúra felélesztésére és a major hasznosításra gondolok.

Persze, vannak jó példák, vannak vagy voltak jól működő civil kezdeményezések pl. Somoskőben, Rónafaluban. Megvalósultak bizonyos fejlesztések és vannak cégek is, amelyek nevéhez közjóléti beruházások kötődnek.
De mindazok a példák, amelyeket felsoroltam, és amelyekhez hozzátehetném még a fillérekből megvalósított helyi programokat és sok más egyebet, jól mutatják, hogy lehetne hatékonyabban, a helyi emberek bevonásával is az északi régiót fejleszteni. Ehhez talán jó eszköz lenne egy megfelelő tőkével rendelkező, helyi szellemi erőforrásokra alapozó közalapítvány.

Látogató az Alpokból

2009-12-31T14:43:00.020+01:00

2009 utolsó napjai igazi szenzációt tartogattak a Medves vidékén. A somoskői várromon ugyanis megjelent egy olyan madárfaj, amelyet Magyarországon eddig még soha nem láttak: a havasi pinty. Ráadásul Szlovákiában is harminc éve észlelték utoljára.

A madarat (egy példány tartózkodik itt) először Angyal Eszter fényképezte le, majd miután kiderült, hogy havasi pintyről van szó, megélénkült a telefon és az e-mail forgalom a hazai és a szlovák madarászok között. Szerdán és csütörtökön megindult a madármegfigyelők áradata, hogy megfigyeljék, lefotózzák a madarat. Van egy kis bökkenő azonban. Mivel a madár nagyon ragaszkodik a várhoz, a sziklákhoz, ezért nem tekinthetjük magyarországi megfigyelésnek az észlelését. Állítólag már voltak, akik látták Somoskő felől berepülni a várhoz, de ez talán nem biztos adat. Én úgy tapasztaltam, hogy ha megzavarják, elrepül a szikláktól, majd egy félkört leírva visszatér azokhoz, nem feltétlenül lépi tehát át az államhatárt. Többen most azon törik a fejüket, hogy miként lehetne Magyarországra átcsalogatni. Néhány felvételt készítettem én is a madárról, remélem, a következő napokban többet is sikerül majd.

Havasi pinty Kopár hegyvidékeken, leginkább 1900 és 3100 méter magasságban él. Télen is a magasabb régiókban marad, kivételesen 1000 méterig leereszkedik. A megjelenése nálunk igazi érdekesség.

A várban az őr elmondta, hogy ő már egy hónapja látja itt ezt a madarat, és volt, amikor pár méterre is meg tudta közelíteni. Állítólag magot is szórnak ki neki rendszeresen. Ez megnehezíti a magyar területre történő átcsábítás esélyét. A várban mozgott egy havasi szürkebegy is. Ez a madár valószínűleg közelebbről, a Tátrából érkezett. A somoskői vár így most egy havasi csúcstalálkozó helyszíne. A szürkebegyről is sikerült néhány felvételt készítenem.

A szürkebegy egyébként rendszeresen megfigyelhető a várfalak között, a pinty el-eltűnik. Amikor azonban felbukkan, a két madár többnyire együtt mozog. Mindkettő magvakkal, táplálkozik, legtöbbször a földön láthatók.

Számomra egy másik, korábbi érdekes megfigyelés (bár nem annyira szenzációs) is kötődik a somoskői várhoz. Tavaly itt találtam először bajszos sármányt párban a Medves vidékén. A pár fészkelt is a várromon. Somoskőn egyébként néhány évtizeddel ezelőtt fészkeltek csókák, megtelepedett itt vörös vércse. Augusztusban, a fecskevonulás kezdetén is érdemes felkeresni a várat, több száz, de lehet, hogy több ezer fiatal fecske itt próbálgatja a szárnyait.

A salgói vár is büszkélkedhet érdekes madártani adattal: 1928. december 25-én itt egy havasi varjút észleltek. Ez volt az első és egyetlen hazai előfordulása.

Egy ritka madár itt, egy ritka madár ott.
Próbálom most elbillenteni a mérleget a salgói vár javára. Ugyanis itt is megjelennek rendszeresen, minden télen a havasi szürkebegyek. A két vár között is gyakran ingáznak. Remélem, a havasi pinty is átrándul majd velük, ezt elősegítendő, elkezdtem etetni a szürkebegyeket a salgói váron. Bár nem nagyon bízom abban, hogy átruccan a havasi pinty, sok gyommag van Somoskőn is.

Ha már a somoskői várnál jártam, érdemes megemlíteni, hogy a dél-keleti tornyot látogathatóvá tették. Egy falépcsőt építettek a torony tetejére, azt pedig bedeszkázták, így a korábbi balesetveszélyes mutatványokkal szemben, már kényelmesen föl lehet menni erre a toronyra is.

Melyik az igazi Boszorkány-kő?

2009-12-27T22:25:00.033+01:00

Salgótarján egyetlen középkori műemléke és egyik legfontosabb turisztikai célpontja a salgói vár. A vár egy 625 méter magas bazaltkúpon áll. A hegy mellett egy másik, kisebb sziklacsúcs is található, amelyet az itt élők többnyire Boszorkány-kő néven ismernek.

A fenti képen az előtérben a Boszorkány-kő sziklája látható. A sziklákon a színes foltok a térképzuzmó telepei. A távolban (balra) a salgói várhegy magasodik.
A képekre kattintva, nagyobb méretben is megtekinthetők.

A név eredete homályba vész. Néhány monda ugyan kötődik hozzá, de hogy miért is Boszorkány-kő a neve, már csak találgatni lehet. (A mondákat Frics Gyula összegyűjtötte és a Mondák, rövid történetek és anekdoták a Karancs-Medves vidékéről című könyvében közzé is tette.)
Történetek szólnak e hely barlangjáról is, de ezt sem találta meg eddig senki, hacsak nem tekintjük annak azt a homokkő üreget, amelyre néhány eltökélt kutató rálelt, miközben a barlangot kereste.

Ezt a sziklát ismerjük Boszorkány-kő néven.

Bennem él a gyanú, hogy nem feltételnül igaz, hogy ez a sziklacsúcs az igazi Boszorkány-kő. Nagyszüleim Rónafaluban és Salgóbányán laktak. Élénken él az emlékeimben, hogy amikor a két településen élő idős emberek a tájról meséltek nekem, akkor megemlítették a Boszorkány-kőt is, azonban egyértelműen állították, hogy ez a helynév a várhegyen található kis sziklakibúvásra vonatkozik, nem a másik sziklacsúcsra. Régi képeslapokon jól látható ez a sziklakibúvás a várkúp mellett (ekkor még kisebbek voltak a fák). Íme:

Azóta felnőtt az erdő:

Melyik az igazi Boszorkány-kő? Nos, hívjuk segítségül a régi térképeket és könyveket! Hogyan nevezték az általunk most Boszorkány-kőként ismert helyet?
Az 1855-ös, II. katonai felmérés térképén Kis Salgónak:

Alább látható egy 1924 és 1928 között kiadott térkép részlete. A Salgó melletti csúcs neve itt is Kis-Salgó.

Ugyanez a név szerepel a két világháború között kiadott topográfiai térképen is.
Keressünk egy kicsit régebbi dokumentumot! Mocsáry Antal, Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című, 1826-ban kiadott művében ezt írja a Salgó Várát bemutató fejezetben:
" Mind ezek után el nem mellőzhetem azt, hogy közel ezen várhoz egy kősziklás hegy vagyon, melyet a' köznép Fakó Pál kövének nevez; kitől vette ezen nevezetét, az bizonytalan, de hogy hajdan vigyázó hely volt, az bizonyos."

A neves helytörténész, Dornyay Béla műveiben találkoztam először azzal, hogy a korábban Kis-Salgó, vagy Fakó Pál köve néven illetett sziklát a szerző Boszorkánykő-ként említi (ugyanakkor szerepel nála a Fakó Pál köve elnevezés is).

Ezen a képen jól látható a két csúcs.
Forrás: Dr. Dornyay Béla: Salgó-Várrom és az alatta fekvő Salgó-menedékház, 1935

A későbbi könyvek, tájleírások, térképek aztán ezt a három nevet említik, valószínűleg attól függően, hogy melyik forrást használták fel. A név körüli zavart jól mutatja, hogy a sziklával kapcsolatban az említett két-három nevet egyszerre is alkalmazzák, kiemelve az egyiket, a többit pedig zárójelben.

Tehát Dornyaynál régebbi forrásokban nem akadtam a Boszorkány-kő névre, ugyanakkor a helyiek korábban a várhegy kis szikláját ismerték így. Az általunk most Boszorkánykő-ként ismert szikla legrégebbi neve minden bizonnyal Fakó Pál köve volt.
Persze, nem néztem át minden térképet és iratot, pusztán abból indultam ki, ami a rendelkezésemre állt, talán mások kiegészíthetik, megerősíthetik, vagy megcáfolhatják ezeket az információkat.
Mindenesetre még egy érdekesség: Korábban említettem a Boszorkány-kő feltételezett barlangját. Amennyiben eltekintünk a homokkő üregtől, amelyet többen már talán megtaláltak, akkor bizony elmondhatjuk, hogy a vároldali kis szikla falában van egy -barlangnak azért nem nevezhető - kis bazaltüreg.
Felkapaszkodtam az üreghez, nem túl jól sikerült a fotó.

Egy vagy több rágcsáló (talán erdei egér) mindenesetre itt ütötte fel a tanyáját, a napsütötte, esőtől, hótól védett sziklaüregben a környékbeli fák elfogyasztott terméseinek maradványait lehet látni.

Melyik az igazi Boszorkány-kő? Mióta nevezik a várheggyel szomszédos hegyet Boszorkánykőnek? És lehetett-e ez a neve a várhegy kis sziklájának, amely minden bizonnyal a vár része volt évszázadokig?
Mindenesetre érdemes fölkapaszkodni mindkét :) Boszorkány-kőre, a salgói várra, a tájkép megéri a fáradtságot.

A salgói várhegy Google térképen, hogy könnyebb legyen odatalálni (sajnos pont ezt a területet felhő borítja:

Salgó nagyobb térképen való megjelenítése

Webkamera a Karancson

2009-12-26T18:34:00.015+01:00

Nézze meg ezt is:
Egy idegenforgalmi film Nógrád megyéről:
http://youtu.be/PpqbKWC49vo

Aki még nem ismeri, íme, egy webkamera képe a Karancs- hegy csúcsáról.

A kamera aktuális képe itt látható.

A kamera Medves-fennsík felé írányul (előtérben a Karancs csúcsán elhelyezett kilátó), érdemes időnként ránézni, mert a táj gyönyörű és vannak olyan időjárási körülmények, fényviszonyok, amikor bizony az az érzése az embernek, hogy az egyik legszebb magyarországi webkamerás tájképet látja.